Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 78. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 2. r.

Pe*t,18G9. kedden október 5. 78. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK. Dcbreczeni és eperjesi ügy védegflcf közlönye. Tartalom: Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. II. — Snmmitöszéki határozatok. — Legfőbb itélőszéki döntvények. A július—septemberi évnegyed e napokban lejárt levén, figyelmeztetjük tiszt, előfizetőinket, hogy előfizetésük megújítása iránt, mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Egyszersmind azon bizalmas kéréssel keressük meg régibb előfizetőinket, kik lapunk irányát s törekvéseit hosszasb idő óta figyelemmel kisérik. hogy hatáskörükben és ismeretségeik körében lapunk előfizetési terjesztésére erélyesebben közreműködni szíveskedjenek. Azok, kik törekvésünk s tevékenységünk függetlenségét helyeslik, kik elveinket, kiindulási pontjainkat osztják, ezt esak az által igazolhatják, ha tettleg is mindent elkövetnek azon lap fentartására, mely elveiket, nézeteiket képviseli. Különben lapunk a gyakorlati szükségeknek is, melyek jelenben legfontosabbak, kitclheiőjeg megfelelni igyekezik, midőn különösen az aj perrend alkalmazására nézve nagy jelentőségű semmi töszéki döntvényeket nagy számmal s terjedelmesen közzé teszi; s egyszersmind a legfőbb ítélőszék elvi határozatait is közli. Az or. gyűlés és kormány eodifieationalis munkálata!I szintén figyelemmel kiséri, és lehetőleg meg is ismerteti. ^ Megjelenik lapunk hetenkint kétszer. Előfizetési dij egész évr^. 8 forint, félévre 4 forint. Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. Mihajlovics Miklós úrtól. II. A törvény a biztositásnak csak két nemét ismeri: a z á r 1 a t o t és a tulaj donképeni biztosítást, holott annak még több nemei vannak, melyeket tekinteitel a tárgyra, és a biztosithatás módjára meg kellene engedni. Azonban a törvény a biztosítás e két nemére vonatkozó szabályait is hiányosaknak tartom. Ugyanis a 324. §. a tulajdoni és használati jogot csak ak kor rendel vén zirlat által biztosíttatni, ha a panaszJottnak birtokjoga nem jogos alapon nyugszik, ellenben a kérelmezőnek ahhoz jogos igénye van, a 324. §. ily szövege mellett a zárlat igen szük%korlatok köze van szorítva, és sok esetben, ho-l a zárlat -elrend' lése czélszerű lenne, az ki van zárva, noha a törvényhozó hihetőleg nem akarta kizárni. Hogy jobban megértessem, arra példát hozok fel. A. eladja óráját B.-nek, de az óra noha B. az órának árát lefizette,A.-nal marad. Már ki mondaná ily esetben, hogy A.-nak birtoka nem jogos alapon nyugszik, és ki mondaná, hogy B.-nek nincs ahhoz jogos igénye? Hiszen A. mindaddig, inig az órát B.-nek nem adja által, tulajdonosa marad az órának,és mint ilyennek, birtoka jogos alapon nyugszik, vagyis a tulajdoni jog alap- j ján; ellenben B.-uek, mint vevőnek az óra birtokához! jogezime és igy jogos igénye is van. — És mégis B. a §. szövege szerint nem kérhet zárlatot, ha az órának átadását per utján kellene szorgalmaznia; nem kérhet pedig azért, mert a 324. §. szerint a zárlat csak akkor rendeltethelik el, ha pauaszlottnak birtoka nem jogos alapon nyugszik. A zárlat tehát nézetem szerint nemcsak oly esetben, midőn a pauaszlottnak birtoka nem jogos alapon nyugszik, hanem általában akkor is elrendelendő lenne, ha a zárlatot kérelmező a tárgyhoz, melyet a panaszlott bir, a jogezimet kimutatja, melynek alapján a tulajdoni, vagy használati jog szerezhető, a mennyiben a kérelmező jogai addig, mig azokat per utján érvényesíthetné, meghiusittathatuának, legyen bár a panaszlottnak birtoka jogos vagy nem jogos alapon nyugvó. Ily esetek számtalanok; és kivált az adásvevési szerződéseknél fordulhatnak elő, akár ingókra, akár ingatlanokra vonatkozik a szerződés. Mert, ha például valaki ingatlan javakat vesz oly szerződés mellett, mely sem bekebelezésre, sem pedig előjegyzésre nem alkalmas, és ha az eladó vonakodik oly okiratot kiállítani, melynek alapján a vevő tulajdonjogát bekebeleztethetné, s ha e miatt a vevőnek a vett javak tulajdonába leendő átadása végett pert kellene indítania, az eladó a per megindításáig, annál inkább befejezéséig az ingatlanokat másnak adhatja el, vagy elzálogosíthatja; ily esetben méltányos volna, hogy a vevő zárlatot kérhessen, és azt a telekkönyvben feljegyeztethesse. Mert, hogy a vevő magát a pert fel nem jegyeztetheti, — az kitűnik a telekk. rend. 104. és 148. §§-ból, miről most bővebben szólani nincs szükség, de ha azt tehetné is, jogai mar mint mondám — a per megindítása előtt is veszélyeztetve vannak. Hogy ily esetekben a törvény a zárlatot kizárni akarta, azt nem hihetem, de a §. szövege szerint az csakugyan ki van zárva. Előfordulhat továbbá oly eset is, hol maga a birtok, nem pedig a birtokjog vitás, úgy, hogy nem lehet mindjárt meghatározni, — a vi; átkozok közül ki van a valódi ^jogos birtokban. Mert valaki birtokolhat valami ingó tárgyat, mely másnak physikai hatalmában van, a ki azonban azt c?ak amannak nevében tartja vagy őrizet végett -— vagy más okból; ha az egyik úgy, mint a másik azt állítja, hogy birtokában van, legczelszerübba (árgyat zárlat által biztosittani. Ugy látszik, mintha ezen esetet is magában foglalná a 324. §., de szerkezete azt nem fejezi ki oly világossággal, hogy félreértésekre ne adjon alkalmat. (Folyt, köv.)