Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 77. szám - Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. 1. r.

- mm Pest, 1869. péntek október 1. T7. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉK! CSARNOK, Debreezeni és eperjesi ügy védegylet közlönye. Tartalom: Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. — Semmitöszéki határozatok. — Legfőbb itélőazéki döntvények. A július—septemberi évnegyed e napokban lejárt leven, figyelmeztetjük tiszt, előfizetőinket, hogy előfizetésük megnjitása iránt, mielőbb intézkedni szíveskedjenek. Egyszersmind azon bizalmas kéréssel keressük meg régibb előfizetőinket, kik lapunk irányát s törekvéseit hosszasb idő óta fi gyei emmei kisérik, hogy hatáskörükben és ismeretségeik körében lapunk előfizetési terjesztésére erélyesebben közreműködni szíveskedjenek. Azok, kik törekvésünk s tevékenységünk függetlenségét helyeslik, kik elveinket, kiindulási pontjainkat osztják, ezt esak az által igazolhatják, ha tettleg is mindent elkövetnek azon lap fentartására, mely elveiket, nézeteiket képviseli. Különben lapunk a gyakorlati szükségeknek is, melyek jelenben legfontosabbak, kitelhetölcg megfelelni igyekezik, midőn különösen az uj perrend alkalmazására nézve nagy jelentőségű semmitöszéki döntvényeket nagy számmal s terjedelmesen közzé teszi; s egyszersmind a legfőbb Ítélőszék elvi határozatait is közli. Az or. gyűlés és kormány codificationalis munkálatait szintén figyelemmel kiséri, és lehetőleg meg is ismerteti. Megjelenik lapunk hetenkint kétszer. Előfizetési dij egész évre 8 forint, felévre 4 forint. Ujabb észrevételek a polg. perrendtartásra. *) Mihajlovics Miklós úrtól. I. Az igazolásnak a 306. §. szerint akkor van helye, ha a megjelenés, perirat vagy felebbezvény beadásának és az eskületételnek határnapja el nem háríthatott akadály miatt elmulasztatott. Ez ellen nincs más észrevételem, minthogy ezen szavak helyet „el nem hárittathatott a k a d á 1 y m i a tt" helyesebbnek tartanám a 315. § ban is előforduló ezen szót „vé 11 e n" alkalmazni, mely magában foglalja az el nem háríthatott akadályt, véletlen esetet, elnézést és a. t. Ez ugyan mellékes dolog, azonban az ügyfelek jogainak veszélyeztetését és az igazolási jognak szükség uéküli megszorítását látom már a 307. §. azon szabályában, mely szerint az igazolási kérelem beadásának 15 napi határideje, nem az akadály megszűntétől, hanem csak a jogcselekmény teljesítésének napjától számítandó. Mert az igazolás ily szigorú szabály mellett legtöbb esetben elvesztendi gyakorlati értékét. Nagyon is hosszura nyúlnék értekezésem, ha elsorolni akarnám, és még sem sorolhatnám el mindazon eshetősé*) Kitűnő jogtudósunk ,ÉszrevéteIei' nemcsak törvényhozási szempontból, hanem a törvénykezési gyakorlat érdekében is nagy haszDuak, a kételyekre nézve felvilágosítok, a homályos helyeknél útbaigazítók levén, szakközönségünkre csak nyereségnek tekinthetjük, midőn azokat most ismét folytaihatjuk. Szerk. geket, midőn, vagy az ügyfél maga, vagy pedig üo^jagdje annyira akadályoztatik a perirat beadásában, j^^^fez akadály még az igazolásra kitüzütt határidőn t^^^^P** jed. A 315. §. megengedi ugyan az igazolás munll^^sa esetében a perújítást, de csak is azon esetben, midőn a perirat beadásának, vagy a megjelenésnek határnapja mulas/taíott el; azonban ennek csak akkor van értelme, ha már a per Ítélet által van befejezve; mert ekkor azon tér — értem a pert, midőn még folyamatban van — melyen az elmulasztó fél az elmulasztott határidőt feléleszthetné előtte el van zárva, s igy nem marad egyéb hátra, mint jogorvoslást perujitás utján keresni. Azonban mindaddig, mig a per folyamatban van, megengedendönek tartom az igazolást az akadály megszűntétől számítandó 15 nap alatt. Ez által nem azt akarom mondani, hogy a biró és az "llenfél a per befejezésével az akadály megszűntéig vár.kőzni kénytelenittessenek. Elég volna megengedni az igazolást az akadály megszűntétől számítandó 15 nap aiatt ugy, hogy a pernek befejezése csak a jogcselekmény teljesítésére kitűzött határnaptól számítandó 15 nap lefolyásáig halasztandó. Ez által is segítve lenne a félen a mennyiben a 143. §. szerint a pertárnok, ha az ellenfél a pernek Ítélet alá terjesztését kéri, a pert csak az igazolási határidő eltelte után a törvényszékhez bemutatni tartozik, az ellenfél pedig azon jogra nézve, mely szerint a pernek Ítélet alá terjesztését kérheti, semmi batáridőhöz kötve nincs, s igy sok esetben megtörténhetik, miszerint a mulasztó fél az akadály megszűnte után ugyan, s még is a pernek ítélet alá terjesztése előtt kérhet igazolást. Az igazolásnak a 307. §. szerinti megszorítását még veszélyesebbnek tartom, és annak szükségességét még kevésbbé látom be az elmulasztott felebbezvény és eskületétel igazolásának mulasztása eseteibeu. Ha a fél a felebbezvény beadásának, és az eskületételnek határnapját elmulasztja, és igazolással a jogcselekmény teljesítésére kitűzött határidőtől számítandó 15 nap alatt nem él, semmi jogorvoslatot nem vehet igénybe, ha az akadály a 307. §-ban kitűzött határidőn tul is tart. Nem a perújítást, mivel ezt a 315. §. kizárja, noha én magam sem tartom ezen jogorvoslatot, mely a miniszteri, s jogügyi bizottsági javaslatban meg volt engedve, oly perekre nézve, melyekben a felebbezvény mulasztatott el, alkalmasnak, és a peres eljárás természetével megegyeztethetönek; nem igazolást, mert ez — mint mondám — csak az akadály tekintetbe vétele nélkül kiszabott 15 napi határidő alatt kérhető. Pedig hányszor jöhet közbe oly betegség, vagy más oly akadály, mely a félnek a jogcselekmény elmulasztásának igazolását lehetlenné teszi. Igaz