Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 64. szám

Pest, 18Ö9. kedden aug. 17. 64. szám. Tizenegyedik éyfolj ma. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni és eperjesi ügj védegylet közlönye. _ Tartalom: Perrendtarlási kételyek. — Oroszi-Talányi féle bűnvádi jogeset. — Semmitőszéki határozatok. — Min. rendelet. • tgf€0 Perrendtartást kételyek. 1. A törvényszék — illetősége^alól kivett, de általa már befejezett sommás ügyekben — a perorvoslatok elintézésére, vagy csak átvételére jogosított-e ? A. „Törvénykezési Csarnok", mint szaklap most az uj törvénykezési eljárás életbeléptetése alkalmával van leginkább hivatva a felmerülhető kételyek tisztázására, és a birák, ügyvédek és felek nehézségeinek eloszlatására. — Ily szempontból felfogva a Csarnok hivatását, néhány észrevételt bátorkodom a szakértő közönség bírálata elé terjeszteni: mert szerintem a bírónak és ügyvédnek erkölcsi, a feleknek pedig anyagi érdeke kívánja, hogy minél inkább ritkuljanak a költséges és az ügymenetet hátráltató semmiségi panaszok. Az átmenetet szabályzó ra. igazságügyi miniszteri rendelet, mind azon ügyeket, melyek az 1868. évi 54. törvényczikk szabályainál fogva uj illetőség alá esnek, tekintet nélkül a per állására, uj illetőségükhöz áttétetni rendeli. Ellenben a hivatkozott törvény 346. §-a világos tartama szerint, a végrehajtás azon bíróságnál kérelmezendő, mely első folyainodásilag ítélt; és e tekintetben a m. miniszteri rendelet szabályt fel nem állítván, igen természetes: hogy azon perekben, melyekben például a megyei törvényszék mint első bíróság itélt, a végrehajtást csak is a m. törvényszék előtt lehet és kell kérelmezni, habár az uj eljárás szerint illetéktelen fórummá vált is. És itt merül fel azon kétely, hogy:a m. törvényszók által végítélettel befejezett perekben, a felebbezést ki intézi el? váljon az ily ügy|a felebbezésre nézve átteendő-e uj illetőségéhe z,é s uj illetősége által terjesztetik-e fel? és csak a végrehajtás esetében kerül vissza a m. törvényszékhez, avagy az ily ügyek teljes befejezésökig megtartják-e előbbi illetőségöket? Példakép egy eshetőséget emlittek fel. Egy ügyben a megyei törvényszék ítélt s felebbezés utján a k. táblára felterjesztetvén, cnnan a per az első bíróság ítéletének helybenhagyásával visszaérkezik, és a nyertes fél a két egybehangzó ítélet alapján végrehajtást kér, ellenben a vesztes fél semmiségi panaszt nyújt be a kir. táblai ítélet ellen; hol elintézendő s ki által felterjesztendő a semmiségi panasz? Az ily per az ítélet kihirdetése végett uj illetőségéhez átteendő-e, vagy az első bíróság által elintézendő ? Nem lesz ugyan tartós az átmeneti időszak, de mégis igen számos ügy fog visszaérkezni a felsőbb bíróságoktól, melyek uj competentia alá esnek, és igy a fentebb emiitettem nehézségnek tisztázása kivánatos. Én szerintem a m. miniszteri rendeletnek az átmenetet szabályzó része szelleméből kimagyarázni nem lehet, hogy ugyanegy ügyben felmerülő tények elintézését kétféle bíróság köréhez tartözandónak akarná tekintetni, vagy is, hogy a semmiségi panaszok és felebbezések elintézését is más bíróra, és a végrehajtást is másra hárította volna; sőt meggyőződésem az: hogy a m. miniszteri rendelet hivatkozván az 1868-ik évi törvényre, határozottan kimondja, hogy csak oly perek átteendők uj illetőségükhöz,melyek e törvénynél fogva nyertek más illetőséget; már pedig szerintem ítélettel befejezett ügyek nem nyerhettek uj illetőséget, hanem megtartják minden utókérdésben is azon biróság illetőségét, mely mint első folyamodásu ítélt, ha különben törvény által eltörölve nincs. Tisztelettel felkérem tehát a t. szerkesztőséget, méltóztassék ezen czikkemet nem cs»k becses lapjában felvenni, de nézetét is elmondani. J. P. (Sopronból). Kétséget nem szenved, mikép ez is egyike azon kérdéseknek, melyek a gyakorlati jogéletben nagy fontossággal birnak, mint olyanok, melyek a törvénykezés terén naponta előfordulnak, s a jogkezeléshez kapcsolt érdekeket nagyon közelről érintik. De kétségtelen az is, miszerint ez is kételyt képez, melyet csak a kifejlődő tökéletesb joggyakorlat képes eloszlatni. A kérdéses tárgy az átmeneti intézkedések körébe tartozik, melyek közül itt az V. g X. czikk jön érintésbe. A min. rend. ezen czikkei ugy fogalmazvák, mikép azon következtetésre kellene jutnunk, hogy a kérdéses felebbezések, semmiségi panaszok elintézése a törvényszékek által teljesítendő áttétel folytán az illetékesekké vált sommás bíróságok által eszközlendó. Mert az V. cz. szavai ezek: „A felebbvitel, ha jun. 1. a beadási határidő még le nem járt, azon bírósághoz Dyujtandó be, melyhez azt jun. 1. előtt beadni kellett volna, még akkor is, ha azon biróság az 54. t. cz. szerint illetéktelenné vált. Ez utóbbi esetben mindazonáltal az csak az átvételt eszközölheti, az elintézés ellenben az 54. t. cz. szerint s azon biróság által történik, a melyhez az ügy a X. czikk értelmében átteendő." — És erre nézve a X. cz. rendeli: „Felebbvitel alatt levő ügyek azonban, mihelyt elintéztettek, azon bírósághoz küldetnek le, a melynél az 1-ső folyamodási határozat keletkezett, még akkor is, ha ezen biróság az54.cz.szerint illetéktelenné vált;ez utóbbi esetben az ily biróság a leérkezett ügyek áttételét a jelen X. cz. határozatához képest (t. i. az uj perr. folytán illetékessé vált bírósághoz) hivatalból eszközli." Ha ugyanis azon kitételeket, melyek az itt idézett .••8*