Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 60. szám - Az uj perrend kritikájához. 5. r.

Pest, 1869. kedden aog. 3. 60. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Debreczeni és eperjesi ügyvédegylet közlönye. Tartalom: Az uj perrend kritikájához. V. — Semmitőszéki határozat. — Felhívás. — Törvény s Min. rendeletek. Az uj perrend kritikájához. Fülepp György ügyvéd úrtól. (Folytatás). V. A választott biróságok. Ha felgondoljuk, miképafelek választott bíróságokra leginkább oly ügyeket szoktak bizni, melyek némi tekintetben mintegy családi titkokat rejtenek magukban, s igy nem akarnák, hogy a nyilvánosság tárgyává váljanak: akkor a választott, vagy választandó bírákra vonatkozólag a 497. §-ban felállított feltételek, a birák megválasztását annyira meg fogják nehezíteni, hogy kevés embernek fog kedve lenni ügye eldöntését választott bíróságra bizni, — mely tekintetben a választott bírósági intézmény aligha nagy jótéteménynek fog a felek részéről tekintetni. — És a választott birák iránti ez aggodalmat azon körülmény sem fogja megszüntethetni, hogy a birák a hivatali titkokat szentül megőrizni tartoznak. - . 534. §. Ezen §-ban az előleges bizonyítás nemeiül a tanúkihallgatás és bírói szemle említtetik csak. És váljon nem lett volna-e czélszerü az előleges bizonyítás nemei közé a becsüt is felvenni? Hiszen az 1840: 9. tcz. értelmében a mezei károkra vonatkozólag előirt becslés körüli eljárás oly határozatlan, egyoldalú és hiányos: hogy az annak értelmében foganatosított becslésre a legjobb akarat mellett sem fektethet a biró oly ítéletet, mely a részrehajlás és igazságtalanság, meglehet minden alapnélküli vadjától minden tekintetben ment lehetne. 592. §. Ezen §. azt mondja, hogy az örökösök által kétségbevont egyes hagyományok nem osztály utján, hanem az örökösök ellen intézett kereset által követelhetők. Hátha a vklósziuü örökös vagy örökösök mint nagykorúak a birtokban vannak és nem igyekeznek hatóságilag örökösödési jogukat törvényesen megállapittatni — vagy pedig még nem lehet megtudni, hogy kik az örökösök több éveken keresztül, a mi nem tartozik a lehetetlenségek közé, mivel a hagyaték, ki tudjá mi oknál, fogva szabályszerüleg be nem tárgyaltatik: ez esetben a hagyományosok és netaláni hagyatéki hitelezők kit támadjanak meg perrel a hagyományok kiszolgáltattása, illetőleg a hagyatékot terhelő adósságok megfizetése végett? Mert míg a hagyaték valakinek bíróságilag át nem adatik, addig törvényes értelembeni örökös még nincsen, de még a lehető hitelezők is folytonosan azon veszélynek lesznek kitéve, hogy az ily tekintetben folyamatba tett keresetük mindannyiszor le fog szállíttatni; miután az örökséget használók mindig azt fogják ellenvethetni, hogy ők a törvény értelmében még nem örökösök, hanem osak lehetnek azokká, továbbá, hogy többen is lehetnek örökösök, és igy sem a hagyományosok, sem a hitelezők ez uton czélhoz nem juthatnak el. Ezen bizonytalanság kikerülése tekintetéből nem lett volna-e czélszerübb ilyen esetre a hagyományosok és hitelezőknek megengedni, hogy keresetüket a hagyaték képviseletére mindenkor hivatalból kinevezendő gondnok ellen intézhessék? Mert hasonló intézkedés által felette sok nehézség és bizonytalanság kikerültethetett volna. Az uj perrend életbeléptetése iránti miniszterirendeletre vonatkozólag. Ugylátszik az igazságügyminiszter saját müve — az uj polg. tkezési rendtartás iránt felette nagy előszeretettel viseltetik, mert minden, még a folyamatban lévő perekben is, a per akkori stádiumára való tekintet nélkül — a további eljárást az uj polg. tkezési rendtartás szabályai szerint rendeli elintéztetni. Már pedig az szerény nézetem szerint több tekintetben czélszerűnek épen nem mutatkozik, — némely esetekben pedig gyakorlatilag talán kivihetetlen is. Igy például szolgáljon a III-dik ozikk 3-dik pontja, mely alatt ez áll: „Ha — — — rendes Írásbeli perekben valamely perirat beadására határnap van kitűzve: enapon a f e 1 e k, i 11 e t ő 1 e g képviselőik a pertárban tartoznak megjelenni" Hogy jelenhet meg egyidejűleg a pertárban ily esetben a két fél képviselője? — meg van-e az eddigi perrendtartás értelmében kiállított tszéki végzésekben naptár szerint határozva a nap, melyen valamely fél periratát beadni tartozik? és ha nincs, honnan tudhatja meg az ellenfél, hogy mikor jár le a periratot beadni köteles peres félre nézve a tszéki végzésben a perirat beadására meghatározott 15 vagy 30 nap — midőn a végzések kézbesítése, kivált nem a tszék helyén lakó peres feleknek felette különböző időkben történik, miről a peres felek maguk mi tudomással sem bírhatnak? Hogy ezen intézkedés kivihetetlen és hogy abból sok bonyadalom és a peres feleknek felette sok kellemetlenség fog okoztatni, azt a gyakorlat rövid időn meg fogja mutatni. Az említett czikk 3-ik pontjának végén még ez is mondatik:„Egyéb esetekben megjelenésihatárnap kitűzéséért, bármelyik fél folyamodhátik." Nem tudom, melyek lehetnének azon egyéb ese-