Törvényszéki csarnok, 1869 (11. évfolyam, 1-102. szám)

1869 / 43. szám

Pest, 1869. péntek június 4. 43. szám. Tizenegyedik évfolyam. TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK, Dcbreczeni ügyvédegylet közlönye. Tartalom : A szabatosság kelléke a codificatióban. — Az uj királyi curia. — Min. rendelet. A szabatosság- kelléke a eodiíicatióban. *) Vécsey Tamás jogtanár úrtól (Eperjesen.) II. A polg. törv. rts. 64. §-a szerint felperes tartozik keresetében minden megkívántató bizonyító k át mellé k e 1 n i. Ezen tételt kellő mértékre devalválja a 156. §., mely rendeli, hogy minden bizonyiték rendszerint az illető helyen közlendő vagy felhozandó. Minden megkívántató bizonyítékot mellékelni keresetében senki nem képes, mert hiszen a beismerés, tanú, birói szemle, és eskü a maga helyén, hol vele bizonyítani készülünk, megemlíthető ugyan, de épen nem mellékelhető. A birói szemlét pedig elrendelheti a bíróság a felek kérelme nélkül is (211. §.) A 64. §. a keresetlevél kellékeihez sorozza továbbá az ügyfelek vezeték és keresztnevének kitételét.Hát a kiknek nincs sem vezeték sem keresztnevük, jelesül a jogi személyeknek: ezek nem lehetnek ügyfelek? Az 1840: XV. l.r. 14. §-a beéri a vezeték név egész kiterjedésének és a kereszt- vagy mellék-név első betűjének, kereskedési házakat és társaságokat illetőleg pedig a czimzetnek (firma) kitételével, miért nem tartja ezt elegendőnek a p. t. rts? miért emlit esak keresztnevet, mely egyedül a keresztényekre illik; miért nem használja, legalább vagylagosan a melléknév szót, mely a mózeshitüre és nazarenusra is találó; miért nem érinti a czimzetet azaz czéget? A 74. §. arról akar szólni, hogy mily esetben lehet több személyt ugyanazon keresetlevélben fogni perbe, tényleg pedig mégis arról szól, hogy mikor lehet ugyanazon keresetnél fogva megperelni több személyt; pedig ki ne tudná, hogy ugyanazon keresetnél fogva megperelni egyebet is jelenthet mint ugyanazon keresetlevélben panaszolni be több személyt. A 75. §. azt mondja, hogy „ha valamely kötelezettség több alperest terhel, felperesnek szabadságában áll a keresetet valamennyi vagy csupán egy alperes ellen intézni. Mindenik alperes azonban, ha egyetemlegesen nincs kötelezve a többivel, egyedül a maga részeért felelős." Tehát a törvény betűje megengedi, hogy valaki noha csak a maga részeért felelős, bepereltethessék másoknak részeért is, p. o A. és B. kezeskednek pro rata valamely adósságért az egyetemlegesség kizárásával, s íme a 75. §. eltűri, hogy a hitelező A. ellen is kiterjeszkedjék keresetében, noha már csupán B. van hátralékban; ki téríti meg A nak a perlekedéssel járó pénz- és időveszteséget s lelki nyugta*) Lásd az I. közleményt lapunk ez évi 35. számában. lanságot? mindez elő sem fordulhatna, ha a szóban levő §. igy kezdődnék: „Ha valamely kötelezettség több alperest egyetemlegesen terhe], a felperesnek szabadságában áll: a keresetet valamennyi vagy csupán egy alperes ellen indítani." A 100 §-ban ezt olvassuk: sürgős eseteket kivéve, senki sem idéztethetik megjelenésre vallásának ünnepein; holott a törvény nyilván ezt akarja értetni: senki sem idéztethetik vallásának ünnepein leendő megjelenésre. Az idézés történhetik ünnepen is, de tárgyalás nem tűzhető ünnepre. Egyébiránt ezen §-nak tartalma nem alsptalan tűnődésekre adhat okot. A pt. rts. elmulasztja az ünnepek taxativ felsorolását, sőt még az 1840: XV. 1. r. 54. és 55. §-ainak megérintését is. Az ünnepeket az egyház szabja meg; az állam kénytelen miheztartás végett tudomásul venni minden ünnepet. Örüljünk ha eszébe nem jut a nazarenus, vagy egyéb gyülekezetnek akár hány ünnepet rendelni magának, s ez által beperelhetlenné tenni a hivőt az év nagy részén át. Ünnepen henyélni, a „zöldbe" vagy egyéb mulató helyre rándulni — nem bűn; hát miért lenne bűn az igazság templomába, a biró elébe járulni, az igaz ügyet megvitatni s diadalra juttatni, az égető jogsérelemnek véget vetni. Mennyivel kevesebbet veszítene főleg a szegény földmives és iparos nép, ha a sok felesleges, költséget okozó ünnepet szükségesetén tárgyalásra fordíthatná, holott most minden legcsekélyebb ügyért a drága munka napot kénytelen feláldozni. A hetedik napnak p. o. a többség kedveért a vasárnapnak birói szünetelésre fordítása, a felüdülés meg a pihenés czéljából és a szokás iránti tiszteletből ám maradjon. Nem is pártoljuk a tizedes ciklust, mit a hétnek helyébe léptetett egy időre a franczia forradalom; mert a tizedik nap ünneplése kevés nyugalmat adott; és amaz újításnak két ellensége volt t. i. „la barbe et la chemise blanche." De határozottan veszteségnek tartjuk azon 50—80 napot, mit ünnep czim alatt confiscál a bírótól az egyház. Az Ítélet komoly, szent dolog ; nem profanálja a napot. A 111. §. azzal bünteti a megjelenés elmulasztását, hogy a keresetben felhozott tények és állitások, a mennyiben magának a felperesnek bizonyítékai által meg nem. czáfo Itatnak, valóknak tartandók, s alperes a felperesi kérelemhez képest meg nem jelenése miatt elmarasztalandó. És igy bármely szembeszökő valótlan tény és hamis állítás legyen is a keresetben, ha ehez semmi bizonyítók nincs mellékelve, valónak tartandó? De különben meg-