Törvényszéki csarnok, 1867 (9. évfolyam, 1-100. szám)

1867 / 73. szám

304 gos ós feltétlen alapját, ós nem esvén oly szigorú bírálat . alá, mint a bizonyítás egyéb módjai, a könyvkivonat I alapján beperlett adós önbeismerés alapján még akkor is marasztaltathatik el, ha könyveit még oly rendetlenül vezetné is. A mi már most azon kérdést illeti, váljon a fent közlött esetben a megítélt póthit szövegének kiigazítása körül követett eljárás correct volt-e? erre nézve határozott nézetem az, hogy ily kiigazítás nem lett volna megengedendő egy részről azért, mert a könyvkivouati perekben előirt póthit csak a törvény által különösen meghatározott szöveg szerint lévén megítélendő, s azon a bíró a fentmondottak szerint mit sem változtathatván; ezen törvény rendelte korlát a kiigazítás lehetőségét már magában véve is kizárja; más részről azért, mert egy jogérvényes érdemleges határozat által be f e j e z e 11 p e r újra felvételének a törvény csak egy módját ismeri, és ez a vtk. II. r. 194. §. szerintiperujitás. (Folyt, köv.) Arányossági jogeset. A közös birtokot képező mocsárterületnek használatában, s annak megfelelöleg az érintkezési vonal szerint kiszámított térség tulajdonjogi birhatásában a mocsárral érintkezéshen levő községek fentartandók, melyek kimutatták, hogy azon területnek százados idő ótai használatában s tettleges önjogu birtoklásában vannak. Az ahhozi erősebb jog megvitatása s eldöntése külön úrbéri per útra tartozik, s az eddigi használat alapján indított arányositási per tárgyát nem képezheti, i Habár a községek jobbágyi visszonyban léteznének is, önálló birtokjoguk megalapítható, miután a nem nemesek ingatlanokbani birtokképessége szentesitetett (1844; 4. t. cz.) s nem csak a jövőben szerzett, de az előbb szerzett s birt javakban is. (Folytatás.*) Ezen végzés következtében a fóispányi helytartó által kinevezett törvényszék 1864. mart. 4-ón következőleg itélt: „Bereg és Beregujfalu községeknek a Szennye mocsárhozi joguk megállapíttatik, s ahhoz képest a Szennye mocsárból az ezen községek határainak érintkezése arányában az O. a. megállapított kulcs szerint járandó osztalék tulajdoni joggal részükre oda Ítéltetik, e részben tehát az alispányi bírósági ítélet megváltoztatván, a canali satiót illetőleg pedig a 308/,,j59 sz. főtörvszéki ítélet irányadónak, s a canalisatió által ezen árányositási per végrehajtása fel nem függeszthetőnek nyilvánitatván, egyebekben az alispáni bíróság ítélete helybenhagyatik. „Mert az eperjesi kerületi cs. k. főtörvszéknek 1858. mart. 23-ról 2206. sz. a. kelt és jogérvényre emelkedett Ítélete által kimondatott, hogy ezen használat és gyakorlat alapján indított arányositási perben ez eddigi használat és azon körülmény szolgál irányadóul, hogy ezen használat tulajdoni jogon alapszik-e, vagy pedig a gr. Schönbornhozi úrbéri viszonyból származik-e? Ezen felállított jogelv tehát az, a mely szerint a Szennye mocsár hozi jogot bíróilag megkell határozni. Ezen felálitott jogelvekre vonatkozólag Bereg és Beregujfalu községek azt, hogy a határaikkal érintkező Szennye mocsárnak tettleges birtoklásában és használatában vannak, hogy ezen mocsár területén lévő erdőtéreket kizárólagosan kaszál*) Lásd ,Törv. Cs.1 70. sz. ták, hogy a kaszálható tereket használták, a 4. sz. a. vizsgálattal kívánják igazolni, s bár ugyanezen örök emlékül kivett vizsgálat a pprtás 191. §-a szerint le nem pecsóltetett, s pecsételve a bírósághoz be nem adatott, minda mellett azt, minden bizonyító erő nélkülinek tekintetni nem lehet és pedig annyival kevésbbé, mivel a községeknek eme használata alp. gr. Schönborn részéről is perbeszédileg elismertetik; s igy a 4. sz. a. vizsgálat alp. gr. Schönborn beismerése által teljes bizonyitó erőre emelkedvén, felp. községeknek erre tettleges használatát kétségbe vonni nem lehetett, mig másrészről a községek levén birtokban, azon körülményt, hogy ezen használat f. uri jobbágyi viszonyból származott volna, alp. gr. részéről minél sem igazoltaiig a z o 11 a t v á n, a csak egyszerű állitásnak érvényt tulajdonittani nem lehetett Noha ugyan e két község gr. Schönborn irányában jobbágyi viszonyban tüntetik elő, mindazonáltal tekintve azt, hogy az 1844: 4. t. cz. a nem nemeseknek a birtok képességet nemcsak jövőre adta meg, de az annak előtte szerzett javak birhatását is megengedte, továbbá tekintve azt, hogy ezen községeknek más olyan birtokaik és erdeik is vannak, melyeket gr Schönborntól függetlenül, szabadon is tulajdoni joggal birtak és birnaK, és igy ezen községeknek tulajdon birtokuk és erdejük levén, a Szennye mocsár területén birtokukban levő tértis ön joggal bírhatták. Alp. gr. Schönborn a Szennye mocsár területnek tulajdonisagát a NB. a. adománylevéllel kívánja igazolni, de minthogy e mocsár alp. által is ugy említtetik, mint egy külön határokkal ellátott terület, az adomány levélben felhozott tavak-p a 1 u d e s — alatt nem más, mint a megnevezett helységek határaiba eső tavakat kelletik érteni, s igy a külön határokkal ellátott Szennyemocsár az adomány levélben ben nem foglaltatván, azzal a Szennye mocsárhozi tulajdoni jogát be nem igazolhatta. Mindezeknél fogva, miután a 1859. nov. 11. ministerialis rendelet a birtokot a tettleges birtokosnak rendeli oda ítéltetni, — a Szennye mocsárból Bereg és Beregujfalu határaival érintkező terület e községeknek mint ezen területek tettleges birtokosainak volt odaítélendő. A Szennye mocsár canalisatiójára vonatkozólag a költségek tekintetében az 1859. jan. 17-i kelt fötörvényszéki Ítélet jogerejüvé válván, arról többé szót emelni nem lehet." Ezen ítéletet gr. Schönborn fölebbezi, s ebbe ismét a törvszék alakulása ellen emel panaszt, a mennyiben két politikai tisztviselő ad actum helyettesítve. — Bereg város lakosai is fölebbezik, mert az indokokból kimaradt, miszerint a város szabadalmakkal elátott oly város volt, hogy f. ur befolyása nélkül szabadon adta vette telkeit a város pecsétje alatti öröklevelek mellett stb. Végre gr. Károlyi G-yÖrgy is fölebbezte, mert figyelembe nem vétetett, hogy jelen arányositási pernél csak azon kérdés tárgyalható, minő terület adassék a Szennye mocsárt környező községek határai után arányositási illetőségül, ez pedig a 4556. sz. a. Ítélettel már eldöntetett, de nem t á rgy a 1 tal t a t h a t i k az, hogy gr. Sohönbornnak, avagy az emiitett községeknek van-e erősebb joga? mert az erősebb jogróli kérdések az 1859. nov. 11. miniszt. rend. 3. §-a szerint az arányositási per tárgyát nem képezik,s ennek folyamát nem akadályozhatía stb. (Vége köv.)