Törvényszéki csarnok, 1863 (5. évfolyam, 1-98. szám)

1863 / 8. szám

31 azonban ezt legkevésbbé sem igazolták, azon ténykörülmény pedig, hogy Fischer Náthán és Fischer Farkas alperesek a kereset valódiságát beismervén felperesekkel ki is egyeztek, azt, hogy a felperesek keresete alapos és igazságos, kellőképen igazolja. Alperesek azon kifogása sem vétethetett hirói figyelembe, hogy néhai Mihalovics János előtt történt végszámadás után felperesek a közös vagyont t. i. a tóban levő pióczát eladták, s annak érté ke a felek között fel nem osztatott, azonban felperesi részről beigazoltatván, hogy a tóban maradt nadályok ára alperesek belenyugvásával 150 frtban állapíttatván meg, azon összeg aránylagosan mindenkinek tartozása illetőségéből levonatott, s az ellen alperesek sem kifogást nem tettek, sem pedig azt nem igazolták, hogy ezen pioczák 150 frtnál magasabb áron keltek volna el — ) ítéltetett: Arra, hogy Mihálovics János szolgabíró előtt a perben álló felek közt, a kereseti összegre egy a V. a. számolás keletkezett és felperesek által is aláirt kiegyenlítési okirat és mellékletei felperesek kezeihez jutottak volna, alperesek semmi valószínűségre mutató alapos okot fel nem hozván, azért a felfedező eskünek helye nem találtatik, továbbá minthogy az •/. a. szerződés alapján készült y. a. számadás tételei ellen alperesek kiíbgást nem tettek, se beszámítás alá tartozó kiadási tételeket vagy fel osztás alá tartozó ujabb és későbbi bevételeket magok részéről fel nem hoztak, mindezeknél fogva a semmiségi kérelem elvetése melbtt az e b. Ítélete az abban felhő zottaknál fogva is helybenhagyatik, és a per illetőségéhez visszaküldetik. (1862. nov. 4. 2346 P. sz. a. Előadó: Perlak y János ktb.) 96. Figdor Zsigmondnak idősb Szentiványi János elleni végrehajtási perében végeztetett : A végrehajtási becslésnek a perbirája általi megrendelése idejében, a föliőlyamodók tulajdoni joga telekkönyvileg még bekebelezve nem lévén, de különben is a végrehajtás alá kei ült javak a végrehajtás tartama alatt ajándékoztatván a fölfolyamodóknak, s így a végrehajtató az akkoron érvényben volt perrend 524. §. szerint végrehajtási lépéseit az uj tulajdonosok ellen is épen oly módon, mintha az átruházás meg sem történt volna, folytatni jogosítva lévén, az alaptalan semmiségi panasznak elvetése mdlett a föllőlyamodásnak hely nem adatik, s az iratok további törvényszerű intézkedés vegeit illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862. novemb. 14 kén. 824. P. sz. a Előadó. Urbanovszky Jusztin ktbt) 97. Schlachta Lajosnak — Andaházy Maria elleni te lekkönyi ügyében végeztetett: Alperesnő a lennállott ppts 40 §-nak következményei mellett 1861 évi mártius 28-ra kitűzött tárgyaláson meg jelenni elmulasztván, következőleg panaszló az A. és B. alatti okmányok által részben támogatott Azon állítása, hogy Schlachta Károly a nékei B szerint elzálogitott javakat saját osztályos illetőségével együtt Andaházy Ágostonra átruházta, hogy ez e javakon kívül Zadjel községében más fekvőségeket nem birlalt, s hogy az akként tömegesitett Andaházy Ágoston után alpere nőre háromlott Sclachta-Í'éle birtok fele része pana^zlót illeti, valónak, s beismertnek tekintendő lévén, az eljáró törvényszék végzése jóváhagy a tik. Egyébiránt e végzésnek nem a hivatalos törvénykezési magyar nyelven történt kiadványozása helytelenítetvén, az iratok további intézkedés végett illetőségükhöz viszszaküldetnek.(1862.nov25. 7141 P. sz, a. Előadó: Barthos János ktb.) 98. Az eperjesi evang. collegiumnak — Szirmay Pal elleni 4200 frt. iránti perében végeztetelt: Az eljáró törvszék f. évi november 3-án 1356 sz. a. kelt jelentése szerint a panaszlott végzés, s a megállapított kielégítési sorrend egyedül a Scsávniki 2-ik számú telekjegyzőkönyvre vonatkozván, azonban az emiitett végzés erre lényeges különböztetést nem csak nem tartalmazván, sőt abban a 2-ik s 30-ik számú le'ekjegyzőkönyvek mind az árverés mind a sorozatra nézve egyetemlegesen s összefoglalva érintetvén, a nélkül, hogy a cs. k. kincstárnak, s más hitelezőknek egyedül a Scsávniki 30-ik számú telekjegyzőkönyvben bekebelezett követeléseikről említés is tétetnék, a panasz'ott határozat az ideiglenes törv. szabályok 105. §. a. pontja, s 108 §. a. értelmében föloldatik, s az iratok a kiegyenlítési sorrendnek az árverés alá került mindkét telekkönyvi testre nézve f-zabatosan, s kimeritőleg leendő ujabbi megáll ipitása végett illetőségükhöz visszaküldetnek. (1862 nov. 25. 8485. P. sz. a. Előadó: Barthos János ktb.) 99. Ertl Károlynak — Hazenauer testvérek elleni birói intésre vonatkozó ügyében végeztetett: Az intető fél ügyvédének közbejöttével eszközlött egyszerű birói megintés, semmiségi esetet annál kevésbé képezvén, mert a megintett félnek szabadságában állott, az intésre való válaszát írásban is foglalva az illető bíróságnál benyújtani— az intés belérvényének, és hatálya következményeinek megvitatásaa per érdeméhez tartozván, ettől külön felfolyamodásnak különben sem lévén helye, az alaptalan fel folyamodásnak félre vetésével az iratok további törvényszerű intézkedés végett illet őségükhöz visszaküldetnek. (1862 decz 9 én 7199 P sz. a. ^Előadó: Pápay Károly ktb.) Büntetőjogi ügyekben. A Hétszemélyes-táblán 1. Aranyosi Sára e. gyermekvesztés bűnténye végett ítéltetett: Ámbár a megye törvényszék ítéletében vádlott ellen felhozott azon gyanú, mintha ő az általa szült 2 gyermekét is megölte volna, a peres iratokhoz 6 alá csatolt közkórházi orvosi bizonylat szerint megczáfoltatnék is, mennyiben mindazonáltal az iratokból az, hogy a már a nélkül is három hónapos egészséges gyermekét fentartani képes nem lett volna, sót a Gr. alá csatolt orvosi bizonylat szerint vádlott ép egészságes test alkatú lévén, s e szerint kereseti képességgel bírván, de vádlottnak szándékos gyilkossága onnan is világos lévén, hogy saját beismerése szerint, kétszer ment fel a hídra azon szándékkal, hogy gyermekét a vízbe dobja, s azt csakugyan hosszabb megfontolás után végre is hajtotta, ugyanazért a megye törvényszék által kimondott halálos Ítélet az abban felhozott okoknál fogva is helyben hagy.),tik. Mely ítélet annak rendje szerint kimondatván, s legfelsőbb megbirálás végett hétszemélyes táblánkra hivatalból felterjesztetvén, nevezett királyi hétszemélyes táblánkon következőleg ítéltetett: Az iratokból az, hogy vádlottnő gyermekének meggyilkolását magában előre elhatározta volna, ki nem tetszvén, sőt vádlottnőnek azon vallomásából, hogy ő azért szándékozott Miskolczra menni, hogy ottan dajkának beáiiván, szolgálati bérébőlgyermekét ápolhassa, mely vallomása azon körülménynyel, hogy a tett után csakugyan dajkái szolgálatba állolt, ellenbizonyitékok hiányában némüleg igazoltatván, s ez által a gyilkosságnak előre leit eltökéllése meg lévén czáfolva, az pedig, hogy később útjában a hídon keresztül menve, gyermekének a vizbe fulasztását magában elhatározta, s azt végre is hajtotta, azon nyomasztó körülményekből, m lyben vádlott szegény elhagyatottságában