Törvényszéki csarnok, 1861 (3. évfolyam, 105-147. szám)

1861 / 140. szám

Pest, 1861. kedd decz. 3 140. szám. Harmadik évfolyam. TÖRVÉNYHOZÁSI S TÖRVÉMSZÉIÜ CSARNOK TARTALOM: A kir. kúria jelen helyzete. — Kúriai Ítéletek: magán, úrbéri és bűnügyekben. — Hivatalos tudnivalók A kir. kúria jelen helyzete v. Most visszatérünk tárgyunk tüzetes fejtegetéséhez.*) Jelenleg a szőnyegen forgó kérdésre, a kúria lemondását s az összes törvénykezés ujabb válságát illetőleg 3 eldöntő körülmény forog fenn t. i. A kir. kúria illetőségének csorbítása5 A municipalis bíróságoknak leköszönése s kinevezettek általi helyettesítése, miből ítéleteik fólebbezésének a kúria részéről el nem fogadhatása következtettetik; És a bélyeg illeték beszedetése. Hogy a kir. kúria illetőségének a politikai vétségek elvonása általi megcsonkitása közjogi sérelmet képez, semmi kétséget sem szenved. Előbbi czikkjeinkben idéztük azon törvényeinket, melyek alkotmányosságunk alapjai közé emelték, hogy: Forma judiciorum lege stabilita authoritate regia non immutabitur, hogy a törvényes bíróságok mellőztével commisiók (kivételes bíróságok) nem használtatnak, s a peres ügyek s személyek, vádlottak, rendes bíráik elől el nem vonatnak. És ezek a legújabb katonai törvényszékek s eljárás által teljesen mellőztetnek. *)A„P. 0. Z."nov. 28-kisz. bizonyos J. külön czikket irt annak rosszalására, hogy mi jelen értekezésünk közjogi kérdésénél régibb századbeli törvényeinkre hivatkozunk s nem követjük a franczia juristákat, kik a coden kívül egyébről tudni sem akarnak. Ezzel nagy tudatlanságot vagy elfogultságot tanúsít. Mert: 1) nem tudja, hogy közjogi viszonyaink rendesen mind régibb századbeli törvényeken alapszanak, melyeket teljes joggal érvényeseknek kell tekintenünk. 2) Nem tudja, hogy maga ő Felsége az októberi s azutáni leirataiban a 17-ik század s egyéb régi törvényeinkre hivatkozott. Tehát J. ur királyiabb mint maga a király. 3) Nem tudja, hogy mi nem birunk rendszeres codexel mint a francziák ; de nem bírnak mások p. o. az angolok sem, kik épen azért szinte középkori törvényekre kénytelenek hivatkozni. De 4) Nem tudja, mikép még a francziáknál sem foglaltatnak az öszszes törvények, főleg közjogiak a codexbe. És számos régibb századbeli jogszabályaik máig is érvényesek, miért legújabban is azok gyűjteményei p. o. Walkeré 1836-ból: Collection des lois, edits,ordonances stb. antérieurs á 1789. restés en vigueur, és Is amber-Jo u r dané 1836-ban Recueil gen. des anciennes lois depuis 424 jusqui a la revol. de 1789-qai ne sont pas abrogés stb. stb. A bélyeg kérdés iránt, mely nem annyira igazságügyi, mint inkább közigazgatási, politikai tárgy; és az első biságnak kinevezés utjáni betöltése iránt, külön fogjuk nézeteinket nyilvánítani. Mi azonban elfogadva mindenek előtt a sérelem tényét, ez alapon kérdjük: Váljon e sérelmeknek orvoslása a kir. kúria hatáskörében, s iletőleg lemondásában rejlik-e ? Váljon tehát alkotmányosságunk igényei azon lemondást szükségelik-e ? Váljon ezt történelmi előzményeink támogatják-e; s Váljon a sérelem orvoslása s ellenei biztositék nem máshol s más tényezőkben keresendő-e ? Mi a leglelkiismeretesb megfontolás s jogi kutatás után azt állítjuk: hogy a kérdéses sérelmek tekintetéből az alkotmányos óvszerek s orvoslat nem a kúria hatáskörében s illetőleg visszalépésében, hanem egyedül a nemzeti törvényhozás intézkedéseiben keresendők. Ezt támogatja az összes európai közjog történelme; és e mellett szólnak saját nemzeti közjogi történelmi előzményeink is. Mint tudjuk, már előbbi czikkeink tartalmából is, a jelen eset jogéletünkben nem az első s nem az egyedüli, melyben a közhatalom az igazságszolgáltatás rendszerérébe törvényellenesen beavatkozott, s ezzel alkotmányos jogainkon sérelmet követett el. Ily visszaélések sokszor fordultak elő, sőt a jeleninéi még súlyosabbak, s veszélyesebbek, midőn p. o. a hatalom magára az Ítélethozatalra is befolyást gyakorlott, s igy az igazságszolgáltatásnak legfőbb palládiumát: a birói függetlenséget s részrehajlatlanságot megsemmisítette, mi köztudomásként jelenleg — még eddig — nem forog lenn. De mindezen esetekbenőseink nem az ellentállásban, nem a törvénykezés folyamának felbenszakasztásában, nem a törvényszékek, birák s kúria tömeges lemondásában, hanem egyedül csak országgyűlésének közbenjöttében s alkotmányos intézkedéseiben kerestek orvoslást az alkotmány sérelmei ellen. így történt ez nevezetesen a 17-ik században, midőn az eperjesi commisio által a törvényes eljárás és birósági illetőség felfbrgattatott. Őseink a legközelebbi országgyűlésen panaszt emeltek s a sérelem orvoslását szilárd bátorsággal sürgették, s el is nyerték. Tanúságul szolgál erre az 1687. 6. t. czikk, mely igy szól: „Quandoquidem sua Maiestas sacratissima ad gratiosam ser. neo coronati regis interpellationem, tum demissam quoque SS. et Ordinum regni instantiam clemen140