Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 96. szám

388 1 kellett volna arról az illetőket értesitenie, elfeledés nem levén képzelhető, miután a pénzügyminiszternek ugyanazon számlájáról értekezett D. igazgatóval, sőt aziránt a vizsgáló biró által is kérdeztetett. De önmaga is bevallá vizsgálata alatt szándokát, az eltitkolásra, minek czélja, hogy az árfolyam emelkedése által a deficit helyrehozatassék. — Oct. 19. a változtatás okául az élelmi szerek iránti ügylet provisiójának javítását adta elő, de midőn ő azon provisiót mindig igen mérsékeltnek adta elő , nem képzelhető , hogy az egyi szerre oly magasra növekedhete, mikép egymás ügyletből azért 107,000 ftot elengedhetni lehessen ; minél ha igaz lenne is feltűnő, hogy arról egész vizsgálata alatt nem tőn említést. A megerősítésre sem a hitelintézeti vizsgáló bizottmány sem az igazg. tanács nem lehete feljogositva. A veszteséget csak a részvényesek s osztalékosok viselendik, kik azonban meg nem kérdeztettek. Nem volt tehát szándokában a megerősités kieszközlése. Az mintha azon papírok vétele s eladása a londoni kölcsön kivitelének könnyitésére szolgálandott, megczáfoltatott B. által, ki szerint a londoni kölcsön már jun. 1. előtt megköttetett. Nem lehetett tehát más czélja, mint a deficit kevesbitése által saját felelősége terhén könnyíteni. Itt is tehát a csalás büntette (197. 203. §§.) forog fenn. A harmadik vádtény a hivatalhatalommali viszszaélésre való csábítás. Ennél is kivilágítottnak tekinti vádlott bűnösségét. Minden arra mutat, hogy az ismeretes 25 vasút részvénynyel megvesztegetés végett Eynattennek akart ajándékot csinálni. A. szolga szavaiból kivehető, hogy azon részvények vádlott által nem küldettek a báróné számára. Eynatten egész magatartása is azt tanusitá, hogy az illető értéktöbletet ajándéknak tekintette. Eynattennek akkoriban volt pénze, s még sem fizette ki azon részvényeket, és azután letette azokat elutazta előtt a hitelintézetnél s azokra hitelt nyitott magának, mit nem teend, ha azokat sajátjául nem tekinti. — R. előbbi nyilatkozatai is megvesztegetési szándokra mutatnak. Elismeré, hogy ajándékozni akart, bármily czél szolgált is alapjául. R. azt mondja, hogy puszta vonzalomból határozta magát a 25 részv. vételére, vonzalomból azonban ily vétel nem történik, mi azonban vonzalom ténye lehet, ha t. i. ajándékozási szándékból történik. Ha tehát vonzalom kifolyásának valja, akkor elismeri , hogy azokat ajándékozási szándokból vásárolta veit. Ellene nagyon szól az is, mikép azon titok nyomait elrejteni igyekezett, midőn nevezetesen a könyvben azon 25 részv. tulajdonát Ritter J. C re irattá be. Dec. 4—20-ig önmaga birtokolá azokat, állítólag a szelvények leszabdalása végett, mire azonban oly nagy idő nem kivántathatik. Midőn pedig E vagyona nyomozásakor vádlott aziránt megkérdeztetett, azok birtoklását elhallgatta, és azokat a bárónénak megküldötte. Tehát már jul. 16. szándokában volt a 25,000 ft érték töbletet Eynattennek ajándékozni. A szándok — Eynattent — tzen ajándék által részrehajlásra, hivatalos esküje megszegésére csábiéi szinte ki van mutatva Richternél. Ez ugyanis arra törekedett , hogy a szállitolási ügyletek egyedáruságát magának megszerezze, mi ki van mutatva azon utak s módok által, melyeken azon szállitmányokat magának megszerezni igyekezett. Ilyen az p. o. hogy a verseny kizárása végett azon ügyletek sokáig titokban tartattak. A kincstári bizottmány őt egyenesen egyedárusnak nevezteEzen egyedáruság természete folytán R. szállított árui drágábbak s roszabbak is valának ; elsőre mutat az , hogy R. al-szállitóit kötelezé, hogy az ő fonalát vegyék , s ha máshol olosóbban veszik , az árkülönbözetet vele megosszák. De kitűnt rosszaságuk is, mert a kitűzött czélra nem is voltak nagy részben fordíthatók Mind a mellett daczára minden kifogásoknak, árui elfogadtattak, mi világosan R. kedvezményezésére mutat, mit eléggé bizonyít az is, hogy őt Eynatten az illető hivatalnokok mellőzésével saját tanácssegédjének választotta. Jul. 16. az ajándékozás napján különösen nagyon szükségeié R. azon kedvezményezést, mert az élelmi szerek szállítása feletti számadásban oly hiányok jöttek elő, melyek nem igazolhatók ; — és a szalmazsák szövetére nézve is erős kifogások emeltettek. Mindezek azonban eltávolitattak s a szállítmány elfogadtatott. Az ingféle pamut szövetnél is különös kedvezményben részesitetett, mert a szállítás ideje dec. közepétől febr. végére elhalasztatott, mi t. i, lehetővé tette , hogy azt saját gyárában kiállíthassa. És jul. 16. után változtatta a czikk minőségét is silányabbra. Az, hogy R. különben is ajándékozni szokott, sőt mint hitelintézeti igazgató s vasúti igazgató tanácsnok önrészére is elfogadott ajándékokat, szinte valószinüségére mutat annak, üogy ő az érintett vasutrészvényekkel b. Eynattennek ajándékot nyújtott — részrehajló kedvezés megnyerése végett (b. törv. 105. §.) Ezután áttér azon csalási tény igazolására, mely az ing pamut kelme kevesbitése által követtetett el. Itt az a kérdés : mily szállítási kötelezettsége volt vádlottnak, mennyiben tért el attól a kincstár kárára, s e megkárositás véletlen vagy szándékolt volt-e ? Az áll. ügy. az egész tárgyalásból arról győződött meg, hogy vádlott szándékosan — önnyeresége végett, ravasz módon a roszabb szállítást mint a mire kötelezve volt, csakugyan szándokolá. A kelme kevesbités a fonalszálak kevesbitése és a fonalszám leszállítása által eszközöltetett, minél a ravasz , csalási kisebbítés szándoka Richter s Krumbholz levelezéseiből is eléggé kitűnik. Valamint a ruhabizottmány tagjai is valják, hogy a szállított czikk a mintának nem felelt meg. Az mit R. az anyagnál nyert, természetesen az állam vesztesége volt. A kincstár szandokos károsítása vádlottnak összes eljárásából kitűnik , mert valamint a csekélyebb kelme szállithatására, ugya keskenyebb szövet adhatására is az engedélyt tévútra vezetés által csikarták ki. Végre az utolsó vádtényről szól az alszállitók irányábani leszállítás tekintetéből, minél Porges irányában a vádtól visszalép, mig Abeles és Münzberg irányában a csalást elkövetettnek állítja, azáltal hogy irányukban a szállítási mennyiségnek a hadparancsnokság általi lejebbszállitása koholtatott. A vádlottak itteni azon kitételük : manoever a franczia codeben valóságos csalási tényként jelenik meg. A nevezett alszállitók 300 ftnál nagyobb összeggel kárositattak meg. B a y e r irányában az elcsábítás vétségét az 6 saját ajándék Ígérete bevallása által igazoltnak tekinti. Ezután következett a védbeszéd. Hivatalos tudnivalók. Kinevezések. Erdélyország Kanczellárjává b. Kemény Ferencz s az erdélyi kormányszék elnökévé gróf M i k ó Imre. Szabolosraegye főispánjává Jármy Imre. Áthelyezés. Z a n e 11 i Károly közjegyző Szombathelyről Kőszegre; — Kolb János eperjesi t3zéki elnök Königgrátzre. Csődök. N e u m a n n M. U. keresk. s jaskai lak. el. jaskai jbirós. által, bej. 1860. jan. 31. perü. Vizner Károly. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás : Belváros, lövészutcza 8. sz. (Enzsel ház) Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott B e i m e 1 J. és Kozma Vazulnál.