Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 72. szám

290 nyelvünk és történeti jogaink szenvedtek , a monarchia szellemi és anyagi elszegényedését idézte elő, hallgatva a közmoralitásról, melynek ezen rendszsrből következett süly édesével majd minden lépten találkozunk. Az államviszonyok ily állásában lehet-e feltenni valakiről, kinek nemcsak saját hona, de az összes állam és álladalom fejének jóléte is szivén fekszik, hogy közönyös maradhasson; és lehet-e bűnösnek nevezni azt, ki a közsebek felfedezése által a legfőbb hatalmat az állapot veszélyességére figyelmezteti? Valóban t. tszék, bármily kitételek foglalhassanak a jelen bünkereset alapjául vett elmeszüleményekben, nem lehet, nem szabad azokat vétkes czélzatuaknak vélelmezni, s nem szabad a bűnös szándékot vádlottak vallomása ellen feltenni, s miután kétségtelen, hogy polgári erény és hazafiúság voltak teremtői ezen müveknek, kimondom habozás nélkül, hogy azokban felségárulási bünt tulbuzgalom nélkül találni lehetetlen. Nem lehet ugyan tagadni, hogy a btk. 58. §. végtelen tág értelmű, s igy a bünkereső bírónak azt alkalmazásba venni nem épen lehetetlen, de ha tekintetbe vesszük, hogy a bűnt tkönyv az alkotmánynyal soha sem biró örökös tartománybeliek részére még 1803-ban adatott ki, midőn az alkotmányos jogfogalmak a birodalom azon részeiben még jóformán meg sem születtek, nem lehet egy pillanatig is kételkedni a felett, hogy azon törvényeknek 60 éves haladás után a kereseti ügyre alkalmazása megtagadása lenne a jogtörténelmének, s a tudományos haladásnak, mi a t. tszék eljárásától annál kevésbé várható, mert mi nem §§-okban, hanem észjogban kaptuk neveltetésünket, s igy az alkalmazásban nem a betű szerinti kiterjesztett értelem, hanem az észtani jelen tőség jön figyelembe. Annak továbbá indokolására, hogy az ausztriai örökös tartománybeli alattvalók részére 1803-ban kiadott bünt. tkönyv a népek mai kifejlődött jogviszonyának minden oldalról meg nem felel, szabad legyen a jogszolgáltatás történelméből néhány esetekre hivatkoznom, nem mintha azok a jelen bünkeresettel kapcsolatban volnának, de mert történelmiek, szükséges, hogy tükörkép szolgáljanak. Nem akarok hivatkozni azon forradalmakra, melyek a történeti jog, és vallásszabadság végett támadtak, ezekre nézve csak annyit jegyzek meg, hogy századok előtti események tanulásakor a kebel rokonszenve mindig a szabadságért küzdők mellett nyilatkozott, hanem szorosan a büntető igazság eseteit akarom felidézni, nem mintha a korona hivei buzgóságát vádolnám, hanem hogy párhuzamot vonjak a jogállapot fejlődésére. A történelem lapjain fel van jegyezve, miképen szol gáltatott igazság 1132-ben az aradi országgyűlésen, a történetíró feljegyezte azt is, miképen irtatott ki az egész Zách nemzetség, ugyan a történetben jegyeztetett fel az eperjesi vérfürdő is, mint szinte Héderváry Kont harminczadmagávali kivégeztetése, mindannyi gyászos foltjai a jogtörténetnek, mig ellenben fény-csillagképen ragyog a történetben II. Endrének Bankbán elleni igazságszolgáltatása. Ha tehát> a történelem azért íratott, hogy belőle tanuljunk, szükséges , hogy az igazságszolgáltatásnál is gyakorolja azon befolyást, hogy a cselekmény bűnössége csak ott és akkor mondassék ki, midőn semmi erkölcsi okok nem harczolnak a tettes mellett, miután politikai színezetű esetekbeni bíráskodásnál a biró és Isten közt egy harmadik hatalmas potentia áll, s ez a közvélemény, melynek ítélete nem a rideg §. hanem a polgári erény utján mérlegeztetik. Ugy látszik, hogy a szőnyegen forgó bünkereset alapjául vett elmeszüleményeknek azért tulajdonitatik nagyobb fontosság, mert azok forradalmi természetűek. Ha azonban figyelembe vétetik, hogy a forradalmi színezetű iromány magában véve bűntényt nem képez, nem képez het mindaddig, mig a kivitel meg nem kisértetik, vagy míg a kivitelben erőszakos eszközök nem alkalmaztatnak; erőszakos eszközöknek pedig nemcsak alkalmazását; de lételét sem lehet a tárgyalási iratokból kimutatni; ha tekintetbevétetik továbbá, hogy ezen iratok az államügyészség által alkalmazott 58. §. értelmében soha forgásba nem jöttek, mert elvontan attól, hogy az 58. §-ban körül irt bűnös merénylet előidézésére szükségelt szövetkezésnek nyomát kimutatni nem lehet, magok a bűnös czélzatuaknak jellegzett iratok sem birnak oly kellékekkel, melyek őket felségárulási bűnné minősíthetnék, mert a fogalomnak papírra tétele nem bün, annak leíratása bűn szinte nem lehet, és nem változhatott bűnné azáltal, hogy Pápai által letisztázás közben néhány fiatal emberrel közöltetett; párhuzamot vonva tehát ezen iratok és a bünt. törvénykönyv 58. §-ban körül irt bünkellékek közt, nem mutatható ki azon kapocs, mely a tettet bűnné minősíthetné, s igy miután sem az elővizsgálat sem a végtárgyalás nem igazolja, hogy vádlottak közt az országnak az ausztriai birodalomtóli erőszakos elszakitására szövetkezés keletkezett, annál kevésbé, hogy vádlottaknál a követelt erőszak csak képzeltethetett is volna, nagyon természetes, hogy a kereseti vádban, bár nagyító üveggel illesztessenek össze a törvény szavai a bűnösöknek jellegzett irományokkal, s az azokkal való kezeléssel, felségárulási bűntényt még hivatalos buzgalom sem találhat fel. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók. Csődök' Vilhelm Dávid és Gentile keresk. el. fiumei keresk. tszéktől bej. sept. 26. perli. dr. Dobrilla. —- Urizs Ignácz s Mária e. szebeni tszékt.Ől bej. oct. 2. perü. Péchy szebeni ügyvéd. — Zimmermann Mihály s Teréz e. medgyesi jbiróságnál bej. sept. 25. perü. Schuster Medgyesen. Egyességi el j. Z w i k 1 testvének Szatmáron lakó bejegy. keresk. e. a szatmári tszék által, Keresztsregi Lajos közjegyző mint biztos előtt bej. sept. 29. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZOKOLAY ISTVÁN. Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 írt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, fehérhajóutcza 7. sz. 2-ik emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. Pesten, 1860. Nyomatott B e i m e 1 J. és Kozma Vazulnál.