Törvényszéki csarnok, 1860 (2. évfolyam, 1-99. szám)

1860 / 25. szám

100 — a felonies eseteiben, hanem csak az u. n. misdemeanors­féle bűntetteknél, —néma Writ of Error itélet megváltozta­tására eljárási hiányokért — az elsőkben hacsak kegyelem utján nem; tehát a büntettek nagy számánál számos vádlottak azoktól megfosztattatnak. Más jogeszközök pedig p. o. a writ of error, a mi­niszterhezi felterjesztés , csak kegyelem utján, vagy felsőbb ende­dély mellett vehetők igénybe. El van ismerve, miképe rendszer mel­lett az orvosolhatás lehetősége — kegyelem utján — egészen az előlülő biró nézetétől függ, ugy hogy a bűnügy vizsgálat s kegye­lem utjáni orvoslás végett a miniszterhez csak akkor terjesztetik fel, ha a biró arról van meggyőződve, hogy a jury határozata hiá­nyos ; és ha aziránt nincsenek kételyei, a kegyelmezési eljárás el­maradand. Különben ez magában is nagy hiány, mert az eljárást a miniszter kezei közé teszi le, azon alkotmányos elv ellenében, mi­szerint a bűnösség s bűntelenség fölött csak a jury határozhat. Ugyanezen elvvel áll ellentétben az is, mikép bizonyos esetekben még a felső ház is hivatva van mint legfelsőbb biróság — a bírás­kodásra, mivel egy politikai hatóságot sohsem lenne szabad felru­házni. E kellékek mind olyanok , melyek a jogsegélyt szűk körre szoritják, nehezítik s akadályozzák, mi a jogbiztossággal, melyet a vádlotaktól sem szabad megtagadnunk, teljesen összeférhetetlen.— Ez az oka, miért Angliában is rég idő óta hatalmas ostromló szavak emeltetnek a létező jogorvoslatok rendszere ellen és sürgettetik an­nak javítására a felebbezési törvényszék létesítése, és minden vádlottnak felebbezhetési joggal leendő felruháztatása. Nemcsak 1848-ban, hanem már előbb is lett ez parliamenti fellépés és viták tárgya. — Már 1844-ben adott be az alsóházban maga a Sollicitor General egy bilit, mely szerint egy felebbezési törvényszék alapitatnék, hová minden elitéltnek joga lenne ügyét felebbezhetni és pedig vagy az itélet felfüggesztése, vagy uj eljárás rendelése, vagy a bűntelenség kimondása végett. — Miután azonban ez sikerre nem vezetett, 1848-ban ismét terjeszte­tett elő egy bili, mely szerint a felebbezhetés mindenkinek meg­engedendő lenne, és pedig nemcsak a jogi — hanem épen ugy a ténykérdésekben is. Erre a parhament bizottmányt nevezett ki vizs­gálat s véleményezési adatok gyűjtése végett. Ezeknek következté­ben e bili is elvettetett. Mert habár majdnem átalános a meggyőződés a jelen jogor­voslati rendszer hiányossága iránt, s habár nagyon czélszerünek mutatkozik is annak átalakítása; mindamellett az újítások s refor­moktóli félelem visszatartja a törvényhozást a gyökeres orvoslatok­tól. A bírósági osztály különösen a jelen reform tárgynál attól tart, hogy általa a biróság teendői megszaporodnának, miáltal az eljárás s egész törvénykezés lassittatnék; mi igen rosz hatályú a közvéle­ményre , mely a büntetésnek a bűntett után lehető leggyorsabb be­következését igényli, hogy hatálya legyen. — A fent érintett 1848. bizottmánynak majd minden tagjai ellene nyilatkoztak a fölebbez­hetés reformjának. Felhozták nevezetesen, hogy ha a fölebbezés in­gyen, az állam költségén engedtetnék meg, azt minden vádlott hasz­nálná, mi egyrészt tetemes költségeket hárítana az államra, más­részt az igazságszolgáltatásnak oknélküli késleltetését vonná maga után; ha pedig a felebbezés költségeit a vádlott viselné , a gazda­goknak nyújtatnék túlnyomó előny a szegények felett, kik védőt nem fizethetnének. Továbbá miután Angliában nincsenek államü­gyészek, kik az államot képviselve a bűntettesek feleletre vonását hivatalból eszközlenék, hanem mindez egészen a magán vádlóknak hagyatott fenn ; természetes , hogy a fölebbezhetés a magánosokra mint vádlókra nagy terheket hárítana, kényszerítve őket, hogy az első forumoni elitéltetés után, a feltörvényszék előtt tetemes idő- s pénzáldozattal újra tárgyalják az ügyet, mi nagy befolyással lehetne a magánosoknak elrettentésére attól, hogy a bűntetteket üldözőbe vétessék, mi ismét a közbiztosságot s társalmi rendet veszélyeztet­hetné. — Felhozatott az is , hogy az esküdtek kevésbé lennének szigorúak s lelkiismeretesek a bizonyítékok vizsgálatában, a bünki­világitás mérlegezésében, tudva, mikép az ügy még fölebbezési vizs­gálat alá is jövend. Egyszersmind nem lehet e szaktudósok nézete szerint kétkedni, miszerint köztudomásra jutván az első jury hatá­rozata, az illetők mindent el fognának követni, hogy az esküdteket arra hirják , mikép első határozatukat megváltoztassák. Még a bi­zonyítás alaposságára nézve is — szerintök — nem csekély veszé­lyek léteznének; könnyen történhetvén, hogy időközben a felhozott bizonyok megsemmisülendnek, a tanuk némelyei elhalnak, feltalál­hatlanul eltávoznak; mások pedig idegen befolyás következtében vallomásuk változtatására biratnának. Mig végre az igazságszolgál­tatás tekintélye s a jury iránti bizalom is — álliták — tetemesen csökkenhetne, azáltal t. i. hogy az Ítéletek végrehajtása hosszas időre halasztatnék el. — Ezen s több más ellenvetések elég hatá­lyosak voltak arra, hogy a fent emiitett 1848. bili tökéletes bukást szenvedjen. (Folyt, következik.) Hivatalos tudnivalók Kinevezések. Fillenbaum Ferenoz erdélyi orsz. ftszéki íőanácsos s úrbéri tszéki elnök a nagy-szebeni orsz. tszék elnökévé. — K n o o r Alajos segéd a n.-váradí orsz. tszéknél, tanácstitkárrá ugyanazon tszéknél. — Ju­hos Ferdinád, Conte Paulovics Albert helyt. fog. gyakornokok, B o r h a György tszéki figyelő, szolgabírói tollnokká a n.-váradi kerületben ; és u. o. K o s z t i n Tamás, P a t a k y Árpád s Demeczky Gyula tollnokok, szol­gabírói segédekké ; Temnitschka József kassai ,Grohmann Gyula posonyi s P a t e r Károly kassai orsz. tszéki tanácsosok az eperjesi orsz. fő­tszék tanácsosaivá; K o p c s á n y Alajos hely. tiszt a trencséni mtszéknél, tszéki segéddé; M o t z János fog. gyakornok, szbirói tollnokká a n.-váradi kerületben; Nóvák Ferencz szombathelyi tszéki tanácsos, zalaegerszegi me­gyetszék elnökévé ; Fleischhakker Hugó raarm. szigeti mtszéki taná­csos, orsz. tszéki tanácsossá az aradi mtszéknél; Barlanghy László aradi mtszéki segéd, tanácstitkárrá ugyanazon tszéknél. Kitüntetés. Schön József orsz. főtszéki tanácsos a harmadosztályú vaskorona renddel földiszitetett. Pályázatok. Aradi mtszéknél tszéki segéd 735 fttal, és egy tszéki tanácsos állomás 1260 fttal 4 hét a. — Kassai orsz. tszéknél 3 tanácsosi ál­lomás 1890, 1680, s 1470 fttal 4 hét a. Csődök. Veszprémi mtszéknél ottani keresk. L e 8 z n e r Henrik el. perü. s ideigl. tömeggondnok Balázs Dávid, helyettes Acsády Sándor ügy­védek, bej. jun. 11. vál. jun. 12. — B e 1 é n y e s i szbirós. Weinberger Gábor belényesi be nem jegyzett keresk. el. perü. Kaffka Károly és Stupa Ignácz bej. máj. 24. vál. máj. 29. — Lévai szbirós. Fába Zsigmond m. k. sallói földbirtokos el. perü. Gaal Miklós és Veres Lajos bej. máj. 10. választ, máj. 28. Egyességi felhívások. Kolozsvári ker. tszék által V o k ál Jác nos helyb. keresk. el. Grois Ferdinánd közjegyzőnél. — J a s s y i főconsulság által M a n y G. A. bakaui keresk. ellen bej. márt. 30. Bleyleben F. tszéki biz­tosnál Jassyban; H i r s c h E. jassyi keresk. el. Molnár Károly ügyvédnél Jassyban. Egyességi elj. megszüntetés. Pesti keresk. tszéknél Jedlov­szky s Sinner helyb. keresk. ellen. Csödmegszfintetések. Aradi keresk. B o c k Lipót el. egyességi eljá­rás. — V.-Hunyadi keresk. Lengyel János el. — Spanner Pál pozsonyi háztulajdonos ellen. — Zágrábi kereskedő G á j L. és neje Paufina ellen. Felelős szerkesztő és kiadó-tulajdonos SZ0K0LAY ISTVÁN Megjelenik a „TÖRVÉNYSZÉKI CSARNOK" jelen alakban — hetenkint kétszer — kedden és pénteken. — Előfizetési árak egész évre 6 frt, — félévre 3 frt — negyedévre 1 frt 70 kr. ausztriai értékben. — Szerkesztői szállás: Belváros, aldunasor 20. sz. 1-ső emelet. Ide küldendők mind a levelek , mind az előfizetési pénzek. . . —— — 1 • Pesten, 1860. Nyomatott B eim e 1 J. és Kozma Vazulnál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom