Törvényszéki csarnok, 1859 (1. évfolyam, 2-43. szám)

1859 / 37. szám

148 nemre t. i. rendes és sommás eljárású ügyekre osztatnak, részint minőségük,részint a követelési összegek nagysága szerint. Ámbár bizonyos, hogy az ügyek bonyolultsága nincs mindig összeköttetésben és viszonyban a követelt sommák nagyságához. — A másik hiánya pedig az, miszerint a rendes eljárást képezik a kevésbé egyszerű s könnyű ügyek s viszályok; mig a legegyszerűbbek s legvilágosabbak a rendkívülieknek tekintetnek; minélfogva utóbbiaknál a rendkívüli — sommás — eljárás csak kivételt képez, tehát csak rendkivülileg használtatik. Ámbár e tudós szerint épen a megfordított rend lenne természetesb; részint mivel természetesb az egyszerűről átmenni a bonyolultra mint erről amarra; részint mert azon ügyek, melyek rendkívülieknek vétetnek, épen a legnagyobb számot képezik, miért helyesebb lenne, ha inkább azon eljárás tekintetnék rendesnek és szabálynak, mely az ügyek nagyobb tömegénél jön alkalmazásba. Es csalódnánk — mond e tudós — ha a felosztás s rend hibásságában nem egyebet látnánk mint puszta eljárási hiányt. Annak más hátrányai is vannak. Mert a hosszasb s formaságokkal elözönlőit eljárást helyezvén a rendszer tetőjére, azt szabályul állítván fel, kétségtelen, hogy annak alkalmazása sokkal gyakoriabbá fog tétetni azáltal, mint tétetnék akkor, ha az ellenkező rendszer uralkodhatnék, az t. i. melyben a mostani kivétel — a sommás eljárást — emeltetnék szabálylyá, és a jelen szabály — az ünnepélyes eljárás — tétetnék kivétellé, csak némelykor alkalmazhatóvá. „Or — végzi be — cela n'a pu avoir lieu sans de graves inconvénients pour les parties á raison de l'augmentation des frais et des délais qui elles ont eus á supporter." A tudomány jelen állásán tehát a vélemények abban központosulnak : hogy a polgárjogi törvénykezési rendszerben a sommás, rövid utú eljárás minél számosb esetekben alkalmaztassák; hogy ezen eljárás szabályul s ne kivételül tekintessék, hogy az ünnepélyes, hosszadalmas perlekedési ut legyen a kivételes, csak azon ügyekben, melyek bonyodalmaik s nehézségeik által azt szükségessé teszik; s hogy így az igazságszolgáltatásnak mind gyorsítása, mind olcsósitása jobban eszközöltethessék. Ez az alapja s kiindulási pontja annak, hogy bizonyos ügyek számára sommás s más kivételes perlekedési eljárások alapitatnak a törvényhozások által. Ezáltal nincs ugyan még mindig elérve azon czél, melyet imént emeltünk ki; de ennek megközelítéséül mégis tekinthető. A legközelebbi számban előadandjuk, mennyiben volt ezen kivételes eljárási rendszer feltalálható már a régibb népek jogéletében is; és azután megérniitendjük azt is, hogy azok alapján, mennyiben van az alkalmazásban az ujabb törvényhozásoknál. így menendünk át azután — az alapok kimutatásával — czikksorozatunknak tárgyára, melyet a bérleti ügyek, s különösen azon érdekesb kétségeknek s homályosb pontoknak felvilágosítása képezend, melyek azok körül a gyakorlati életben felmerülni szoktak. £.egfel §ől>D-tör vényszéki döntvény. A polg. törvénykönyv 1029. §-hoz. Wein Jakab *) keresetet indított Hollósy Pál ellen 50 pft borára iránt, keresetében előadván, hogy e borokat tőle, alperes tinódi korcsmájabeli szükségre, ennek az időbeli számtartója Cseres János, mint megbízott vásárolta meg. A kereset igazolására egy nyugta mutattatik fel, melyet Cseres a borok átvétele után a kereseti összegről kiállított. Alperes oda nyilatkozott, mikép neki a vásárlásról semmi tudomása nincsen; ő volt számtartóját Cseres Jánost soha sem hatalmazta fel, hogy borokat hitelbe vásároljon, sőt kimutatja, mikép egy ilyetén megbízás alkalmával őt 1000 pfttal látta el, se megbízás tovább ki nem terjesztetett. Cseres, alperesnek gazdasági tisztje lévén átalános megbízatása a mezei gazdálkodás körén tul nem terjedhet. Különös megbízatást pedig felperes nem igazol. A felmutatott irat csak oda mutat, hogy Cseres felperest tévedésbe hozta, de ezen tévedés előidézésében alperesnek semmi része sincs, azért a kereset csak Cseres ellen intézhető. Ezek nyomán kérte alperes felmentését és az okozott perköltségek megitélését. Az első bíróság alperest a kereseti vételárban és a perköltségekben elmarasztotta. Mert alperes sem a vételt, sem a vételárat kétségbe nem hozta. Egyedül azon ellenvetést tette, hogy a bor megvételére megbízást nem adott. Ámde a vevő alperesnek gazdasági tisztje volt, tehát oly személy, kiről a ptk. 1029. §. nyomán a meghatalmazás e nemét vélelmezni lehet. Ellenben a fő tör vé ny s z ék 1858. sept. 15. kelt ítélettel az első bírósági ítéletet megváltoztatta, alperest a kereset alól feloldozta, s az összes perköltségeket kölcsönösen megszüntette. Indokok : Alperes nem ismert el többet perbeszédében annál, hogy volt számtartója Cseres Jánosnak a kezéhez italvásárlásra 1000 ftot adott, úgyde ebből épen nem következik, hogy tehát nevezetes gazdatiszt hitelbe vásárolhatott legyen italokat uradalma számára; sőt inkább annak ellenkezője, t. i. hogy felhatalmazása nem terjedt tovább annál, hogy általa a meghatározott 1000 pft. erejéig megvásárolhatott italok árát kész pénzzel fizesse ki. Felperes másnemű megbízást semmiképen nem igazol, mint a mi alperes elismerésében foglaltatik, s így alperest a kereset alól annál inkább fel kellett menteni, mert alperes nem hogy beismerte volna felperes büntetését, sőt annak nyíltan ellentmondott. A perköltségek azért voltak kölcsönösen megszüntetendők, mert a dolog e helyzetében felperest alap nélküli perlekedőnek tekinteni nem lehet. Acs. kir. legfelsőbb és semmitő törvényszék, hova ez ügy most felperes fólülvizsgálati kérelmére felterjesztetett, — az első bírósági ítéletet hagyta helyben^ alperest a hármasbirósági költségekben is elmarasztalta. Indokok : Alperes annak, hogy a kérdéses borok az ő korcsmája számára, s az ő gazdasági tisztje által kiadott elismerés valódiságát sem tagadta , azon kifogása pedig, hogy tisztje a borok hitelbe megvásárlására megbizva nem volt, annálfogva nem jöhet figyelembe, mert alperes maga állítja, miszerint tisztjét borvásárlására felhívta, s e végre 1000 pftot kézbesített, és mert a ptk 1029. §. nyomán a törvényszerű jogvélelem a saját gazdasági tisztjének adott ily hatásköre mellett harczol. A felülvizsgálati költségek tekintetébeni intézkedés a ppr. 573. §. alapszik. (1859. febr. 1. 13668. sz. a kelt legfőbb törv. döntvény.) *) Költött nevek használtatnak.