Telekkönyv, 1900 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1900 / 4. szám - Az ingatlannak változatlan állással való átjegyzése. 3. r.

92 lapot mindjárt az áthozott első bejegyzéssel kezdették. E helyett a legutolsó bekeblezésben említettek meg, hogy az ingatlant változatlan állással hozták át. A bevezető sorok elhagyását nem helyeseljük, mert e sorok áttekinthetőbben, az első pillanatban tárják föl azt a körülményt, hogy az előttünk lévő bejegyzések egy másik telekkönyv változatlan állását tárják föl. De különben, midőn más esetekben bejegyzéseket hozunk át, akkor is a bevezető sorokat alkalmazzuk. Pl. midőn az uj tkvbe az anyatkvből terheket hozunk át, ezt a körülményt szintén bevezető sorokban adjuk elő. Az egyöntetűség ügyét szolgáljuk tehát, ha a bejegyzések áthozásának nemcsak egyes, hanem valamennyi esetében az ajánlott sorokat alkalmazzuk, melyek amúgy is elenyésző munkaidőt vesznek föl. * * * Az általunk ajánlott minta ellen azzal az egyedüli kicsinyes érveléssel él a szakkörök legnagyobb része, hogy a mi eljárásunk több időt vesz igénybe, mint a névnek egyszerű átvitele. A mintánk szerint dolgozó bevezető tehát évenkint 50—60 ügydarabbal kevesebbet foganatosít, mint akik csak a neveket viszik át. Ez az egyedül álló érv azonban mindjárt megdől, ha tekintetbe vesszük, hogy a jó telekkönyvnek nem az a legfőbb kelléke, hogy abban dolgozva, mielőbb kikerüljön a munka alól, hanem hogy abban kifogástalanul, szakszerű munkát teljesitvén, az mindinkább megfeleljen az összes követelményeknek. Minél több bejegyzést kell átvinni az uj tlkvbe. annál inkább indokolt a név átvitelének mellőzése, mert sok bejegyzés létezése esetén bonyolultabb a telekkönyvi állapot, különösen ekkor kell oda törekedni, hogy ez állapot az uj tlkvben minél hivebben legyen vissza tükrözve. Ezenkivül kényelmi szempontból a telekkönyv hátrányára semmit sem szabad feláldozni. De különben is az az idő, amelyet az emiitett 50—60 ügydarabtöbblet bevezetése által nyerünk, csak látszólagos, mert az többszörösen elvesz akkor, midőn a társtulajdonosoknak puszta neveit tartalmazó uj tlkv betekintésével eg}idejüleg, a dióhéjba való foglalás által ez uj tlkvre boritott homály eloszlatása czéljából, az anyatikvet is tanulmányozni kell. Felmerülhet az a nézet is, hogy a bejegyzéseket ne vigyük át egész terjedelmökben, hanem az uj tlkvbe azoknak rövid' kivonatát jegyezzük be ; szóval az uj tikvet a betétek mintájára szerkeszszük, ami által időt nyerünk. Ez ellenében azt adjuk elő, hogy a rövid kivonatok a betétszerkesztésnél, ahol ezer és ezer telekkönyvről van szó, számba vehető munkakimélést eredményeznek, ámde a változatlan állás-