Telekkönyv, 1899 (4. évfolyam, 1-12. szám)

1899 / 1. szám - A követelés átruházása. [Hozzászólás Stegmüller János és Szilágyi Dezső azonos címen megjelent cikkeihez. Telekkönyv, 1898. 6. sz. 83-86. p. és 11. sz. 190-192. p.]

L3 bizonyíték erejével bírnak, mennyiben a fél által fölhozott adatok azok hitelességét nem gyöngítik. Tekintettel a telekkönyvi rendtartás 87. éi 88. §-ai rendelkezéseire ; tekintettel ama körülményre, hogy a rendesen és törvényszerűen vezetett ügyvédi könyvek ép oly bizonyító erővel bírnak, mint a szabályszerűen vezetett kereskedelmi könyvek, nyilvánvaló: hogy a törvényszerűen m vezetett ügyvédi könyvekből készült és szabályszerűen hitelesített könyvkivonat alapján a zálogjog előjegyzése szintén helyt foghat, daczára annak, hogy ezen könyvkivonat az előjegyzésre alkalmas okiratok között nincsen fölsorolva. Helyt foghat pedig különösen azért, mert a telekkönyvi rendtartás 87. §-ában előirt követelményeknek teljesen megfelel; de még azért is, mert akkor, mikor telekkönyvi rendtartásaink (az 1855. évi deczember 15-iki és az 1870. évi február 5-iki) készültek és életbe léptek, ügyvédi könyveket még nem vezettek, ezeket tehát az előjegyzésre alkalmasnak fölsorolt okiratok közé felvenni sem lehetett. Nézetem szerint helytelenül jár el az a telekkönyvi hatóság, mely a törvényesen vezetett ügyvédi könyvekből készült s szabályszerűen hitelesített könyvkivonat alapján előterjesztett zálogjog előjegyzése iránti kérelmet elutasítja. A követelés átruházása.1) Irta : Klein Béla, eperjesi kir. tvszéki telekkönyvezető. Szabadjon Stegmüller János és Szilágyi Dezső urak által ezen folyóirat III. évf. 6. és 11. számaiban felvetett kérdéshez röviden hozzászólanom. Előrebocsátom, hogy sem az egyik, sem a másik javasolt bejegyzési módot nem tartom szakszerűnek. A Stegmüllerét azért nem, mert az átruházás csak általános értékű szólásmód, rokon az átíratással, melyet rövidség okából a tulajdonjog bejegyzése helyett széltében használnak. A végi', törv. 123. §-a igaz, használja ezen kifejezést, de azzal a jogcselekményt csak általánosságban jelzi, anélkül, hogy a telekkönyvi szempontból helyes bejegyzési formulának elébe akarna vágni. Ha az idézett törvényszakasz kifejezéseihez szolgailag kellene ragaszkodnunk : ugy a bejegyzés szót is használnunk kellene az egyedül helyes bekebelezés, vagy előjegyzés helyett. Pedig maga Stegmüller is a következő bekezdésben bekebelezésről beszél. Az 1859. évi augusztus 1-én, a rangsorozat telekkönyvi följegyzése tárgyában kiadott rendelet s illetve az erdélyi tkkvi rendeletnek ezzel egybehangzó 118 a. $-a már részletesebb ren!) Adjuk ezt az érdekes, szépen megirt czikket s óhajtjuk, hogy a vitás kérdéshez mennél többen hozzászóljanak. (Szerk.)