Társadalomtudomány, 1942 (22. évfolyam, 1-5. szám)

1942 / 1. szám - MAGYARORSZÁG TEHETSÉGTÉRKÉPE

64 SOMOGYI JÓZSEF kes sűrűsödési és ritkulási helyei mutatkoznak. így pl. Budapesten mintegy háromszor annyi kiválóság született, mint amennyi itt a tehetségek születésének egyenletes eloszlása mellett várható volna. Itt azonban a szerző is figyelmezhet arra, hogy a városok magasabbrendű kultúrlehetőségeiknél fogva nagy mértékben megkönnyítik az ott született, ületöleg felnevelkedett tehetségek kialakulását és legalábbis az átlagkiválóságok valóságos melegágyai. A legtöbb művelődési lehetőséget pedig éppen a főváros ád és e tekintetben összehasonlíthatatlan fölényben van a falusi településekkel szemben. Egyébként — mint a szerző megjegyzi — 1900-ban Budapestnek több lakosa volt, mint Pozsony, Kolozsvár, Nagyvárad, Szeged, Debrecen, Komárom, Kassa, Miskolc, Eperjes, Győr, Székesfehérvár, Kecskemét, Arad, Baja és Temesvár városoknak együttvéve. Ha azonban e városok tehetségfoltjait összeadjuk, mellette Budapest nagy foltja aránylag kicsinynek fog feltűnni. Érdekes továbbá, hogy az Alföldön néhány sűrűsödési hely mellett hatalmas üres foltok tátonganak. Az Alföld — mondja szerzőnk — szellemiekben is olyan, mint a vízellátásban. Nem csobog benne ezer forrás, de néhány artézi kűt vize gazdag sugárban tör elő. Valószínűtlen, meglepő, magukban álló kivirágzások földje ez a sokszor elpusztított és ritkán felkarolt országrész. Nagy fehér foltok mutatkoznak továbbá a határok felé, a nemzetiségek lakta területeken, főként a rutén és román vidékeken. így pl. a hatalmas Máramaros vármegye vagy Krassó-Szörény vármegye, továbbá Beszterce-Naszód és Fogaras vármegye csaknem teljesen üres. A nemzetiségi kapcsolatokkal szerzőnk egyébként nem igen foglalkozik. Megjegyzi azonban, hogy a kiválóságok nem ott fejlődnek leginkább, ahol a magyarság többségben van, hanem ahol a magyarság hagyományos, időben minél mélyebb gyökerű, zavartalan kultúrmulttal rendelkezik, még ha ez a magyarság egy nemzetiségi tengerben süllyedő sziget is. Döbbenetesen mutatkoznak továbbá a térképen a törökkori pusztítás határai, sőt fokozatai is. Viszont egyes püspöki székhelyek (pl. Vác) és régi kultúrközpontok (Nagyszombat, Tata, Eperjes) művelődési jelentősége sokkal nagyobbnak mutatkozik, mintsem a lakosságszám alapján érthető volna. Szerzőnk egyébként a térkép adatait emberföldrajzi, táj-