Társadalomtudomány, 1937 (17. évfolyam, 1-5. szám)

1937 / 3-5. szám - Az alföldi pásztor jellemrajzához

AZ ALFÖLDI PÁSZTOR JELLEMRAJZÁHOZ 215 A másik adat a Szemle ugyanazon számában közli a csallóközi juhászok céhszabályait 1717-ből. A céh szabályai szerint a céh azért rendeltetett, hogy az juhgazdáknak jobb és hívebb cselédje legyen, egy másik pontja szerint azért állíttatik fel (tehát előbb nem volt), «hogy az juhos gazdáknak és uraknak állandó és értelmes juhászmesterek lehessen». Ügy látszik, nem sok fegyelmet és buzgó hitéletet tapasztalhattak a juhászoknál, mert a céhszabály igen hangsúlyozza, hogy alstennek dicsősége és tisztessége fenntartassék». Ezért Űrnapján minden esztendőben Somorjába gyűljenek és résztvegyenek az úrnapi processzión úgy, hogy egyik «kezekben legyen gyertya, a más kezében peniglen juhász-pálca». A babonaságnak dús talaja lehetett náluk, mert az egyik articulus szerint, hogyha valamelyik mester vagy juhászlegény gonosz életre adná magát és tilalmas babonaságokkal élne . . . akkor a céhbül kivettessék és érdemesen megbüntettessék. Tilalmazza, hogy a pásztorok gonosz embereket ne tartsanak szállásukon s azokkal ne társalkodjanak. Az igazság jobb szolgáltatására a juhokat tartó nemesek közül törvénybírót válasszanak maguknak, «az mely előtt ki-ki maga panaszát megmondja, az igazság szolgáltatását várhatja». Az istenes életnek és jó rendtartásnak behozatalára «oltalmazkodjanak a juhászmesterek, legények és tanítványok, az undok és mocskos szitkoktul és átkozódásoktub). Gondoskodik arról, hogy a céh tagjai a céh költségén orvoslásban részesüljenek és szorgalmatosan gondot viseljenek arról, hogy az olyan beteg, jóidején a szentgyónás által Isteneivel megegyezzék. Számunkra legérdekesebb az a szakasz, amely kimondja, hogy «Hogyha valamely legény, vagyis tanítvány ereiben annyira megfogyatkoznék, hogy szolgálat jávai kenyerét nem kereshetné, körösztény szeretetbül, az társaság annyi irgalmat fog véle tenni, hogy az céhláda költségével is megsegítsék, aminthogy tartozni fog minden céhbeli mester az olyan ügyefogyott társuknak szállást adni és azmenynyire lehet, étellel táplálni*. Csallóközben más mint a céh tagja juhásznak nem állhatott, s a céh tartozott a nem céhbeli helyett ugyanannyi fizetés ellenében céhbelit állítani és jóviseletéért felelni. Ha ez a juhász szántszándékkal vagy tudatlanságból kárt okozott, a céhmester atyamesterrel együtt tartoztak a kárt a gazdának megtéríteni. Ügy látszik, a juhász akkor is nyugtalan, helyét gyakran változtató ember lehetett.