Társadalomtudomány, 1921 (1. évfolyam, 1-4. szám)

1921 / 2. szám - Csonka-Magyarország ereje

184 mekhalandóság. Mind a kettő logikus kapcsolatban áll a közlekedési lehetőségek hiányával, illetőleg fejletlenségével. Sajnos, olyan a helyzet, hogy az alföldi magyarság tetemes százaléka orvoshoz nem juthat, mert a tanyai közigazgatás fejletlensége miatt a hatósági orvos még azt a heti látogatást sem foganatosítja, amelyben népes körorvosi községek lakói részesülnek. Gyógyszertárról szó sincs, sőt legtöbb esetben még szülésznőről sem. A betegeket 20—30 kilométerre kocsin viszik, természetesen csak a legsúlyosabb esetekben, mert hiszen az igaerőt kimélni kell. A tanyai település által adott nagy népszaporodás eredményét kell tehát elsősorban megmenteni a jövő számára. Gondoskodni kell arról, hogy évtizedes mulasztások pótoltassanak az út és vasúthálózat kiépítése körül s a vasúti megállóhelyek olyan tanyai központok kialakulásának magját képezzék, mint Hódmezővásárhely, Szeged és Szabadka határában, ahol állandóan kint lakik az orvos és a közegészségügy ellátása körül legalább is annyi segítséget tud adni a tanyás lakosságnak, mint aminőt a kis községek lakói élveznek. De a magyar faj gyarapodása egymagában még nem elég. Ez csak a faji harchoz adhat anyagot, de a nyugati és keleti civilizáció küzdelmében csak akkor lehet számottevő tényező, ha egyszersmind kultúrkapacitása is jelentékenyen emelkedik. Gondoskodnunk kell tehát a közművelődés fejlesztéséről, iskolák létesítéséről nemcsak a tanyai település területein, ahol a primitív kultúréletnek és a közigazgatásnak székhelye kell, hogy legyen az iskola, hanem egyszersmind Gsonka-Magyarország egész területén. Poroszország állami életének összeomlása után alapítja a berlini egyetemet, mint a nemzeti újjászületés egyik bölcsőjét. Dánia a schleswigholsteini vereség után kezdi népfőiskoláit nagyobb arányokban szervezni. A fizikai néperő és a kultúrális néperő együtthatása képes csupán a művelődés terén a mag)7ar nemzetnek azt a lendületet megadni, amely föltétjenül szükséges az elvesztettek visszaszerzésére. Bizonyos fokig most kedvezőbb a helyzet, mint a múltban volt, mert a megszállott területekről kiüldözött magyar tanerők mind rendelkezésre állanak. Természetes azonban, hogy ezeket a kultúrerőket nem szabad egyetlen helyen, mondjuk a fővárosban fölhalmozni. Azt az energiapazarlást, amelyet Nagy-Magyarország pl. a jogakadémiák terén elkövetett, hogy a Duna-Tisza közének megfelelő területen az eperjesi, kassai, sárospataki, máramarosszigeti és egri jogakadémiák halmozódtak, meg nem engedhetjük magunknak. Tessék a főiskolákat, középiskolákat arányosan elosztani és azzal az új iskolatípussal, amelyet ez év elején Szegeden létesítettek, t. i. a népfőiskolával a hiányokat kipótolni ott, ahová más kultúrális erőforrás nem jutott. Az iskolánkívüli népoktatás, párosulva a magyar nemzeti kultúra ápolásával és a nyugati civilizáció világszemléletével, ki fogja egyenlíteni a magyar faj különböző társadalmi osztályainak műveltségbeli különbségeit és oly szellemi fölényt ád a magyar faj egyetemének, amely képessé teszi, hogy a nagyobb szaporodásban rejlő erőt mesterséges állami támogatás nélkül is kihasználhassa Nagy-Magyarország visszaállítására.