Politikai hetilap, 1866 (2. évfolyam, 1-26. szám)

1866 / 15. szám

180 mert hire jár, hogy Szerbia Bosnyák- és Bolgárországgal egyesülve külön országot készül alkotni, mely évi adó mellett elismerné ugyan — egyelőre — a porta fóuralmi jogát, de magában megerősödvén nehezen csak Ausztria hatalmi terjedésének gátjául akarna szolgálni, mi szintén csak ürügy; hanem oly ország készül lenni, melyben Oroszország vetné meg lábát annál erősebben, miüél inkább megingatták ebbeli alapzatát Romániában. Vajon mennyiben összhangzó ezzel a bécsi „Fr. Bl." okoskodása, mely a török seregek mozgasítására utalva, irja: így tehát birodalmunk keleti határán is érlelődött ama válság, melyre Bismarck ur már hónapokkal ezelőtt kombinátióival támaszkodott, hogy szükség esetén megszerezze Ausztria számára azon kárpótlást, mely Sehleswig-Holstein átengedéseért kináltatni fogna. Nem sokára hallani fogjuk, hogy Oláhország készen kínálkozik Ausztriának, Moldvaország pedig Oroszországnak s nem sokára Párisból is hallani fogjuk amaz európai kongressus szükségét hirdettetni, melynek fen lesz tartva, hogy valamennyi függő bonyodalom kiegyenlítését, a szerződések revisióját s Európa térképe helyreigazítását eszközölje. Oroszország csak halkan működik, de lépései nem maradnak nyom nélkül s egy európai hatalmasság sem ért hozzá annyira, hogy valódi czéljait takargassa, mint épen Oroszország; azért nem tulaj donitható nagy suly azon ujabbi hírnek, hogy György, mecklenburgi hg. Sz.-Pétervárról Bécsbe érkezett Oroszország azon ajánlatával, hogy a Poroszország és Ausztria közötti viszályban elvállalja a közvetítő szerepet, s hogy ennek következtében a hadi mozgalmak fölfüggesztettek. Oroszországnak, egyelőre legalább, nincs érdekében a viszály megszüntetése s ezért az ajánlat komoly volta is nagyon kétséges. FlóreBCZ, április. 1. A levegő tele volt harczias hírekkel, U s e d o m sürüen látogatta a külügyminisztériumot, a porosz király egyik segédtisztje ide érkezett, az 1848-ki ujonczok behivattak, a szabadelvű lapok szidták Bismarck belpolitikáját, s még is azt tartották, hogy végtére ehez az olaszoknak semmi köze; az állampapírok lejebb s lejebb szálltak s a pénzvilág komor szint öltött. Mindenki biztosnak tartotta a háborút s még is elégedetlen volt; hiszen Ricciotti, Garibaldi fia, ki egy ideig itt mulatott, apja meghagyásából ismét visszamegyen Angolországba, mérnök principálisához, tehát a tábornok nem hiszi, hogy tettre hivatnék fel ; M a z z i n i amnestiája is késik, Napóleon herczeg pedig pénteken este megérkezett s tüstént La Marmorával értekezett, s erre a miniszter tegnap elutazott, névszerint Turinba, de a mint hírlik, Párisba. Ehez jő még, hogy a király folyvást Turinban mulat, s a franczia lapok neutralitást pápolnak, igy tehát nem igen valószínű hogy komolyan gondolnának háborúról a cabinetben. Tegnap az A ppennino, Rattazzi esti lapja, mely sokszor jól szokott értesülve lenni, azt hirdeti ugyan, hogy a szövetség a Burkussal már meg volna kötve, ma azonban mind a félhivatalos 0p i ni o n e, mind a Peruzz i-M i n g h e 11 i-féle N a z i o n e meghazudtolják az Appenninót, s állítják, hogy nem történt még semmi sem, mert Olaszország nem compromittálhatja magát, hiszen Ausztria s Poroszország kibékülhetnek s ismét jó barátok lehetnek, Olaszország rovására okosabb tehát bevárni a bonyodalmak fordulatát, annál inkább, minthogy Francziaország komolyan akarja a neutralitást. És ez tökéletesen igaz jelenleg mindaddig, mig Napóleon császár nem adja meg az engedelmet, Olaszhon nem szövetkezhetik Bismarckkal, ha azonban csakugyan háborúra kerülne a dolog, még Napóleon sem akadályozhatná az olasz nemzetet, hogy bele ne keveredjék, s meg ne támadja Velenczét, akár tetszik a minisztériumnak, akár nem. A mint az első ágyú elsül, az eredmény nincs többé a kormányok kezében, s ezt nemcsak Napóleon tudja, hanem még gróf Bismarck is; ugyanazért Garibaldi nem hiszi, hogy lesz háború, s ott marad csendesen Caprerában, s fiát visszaküldi az angol vasutak építéséhez, s mégis szidja a kamarát, mely ily nevezetes körülmények közt elnapolta üléseit április 16-dikáig "hogy minden követ családi körben élvezhesse a húsvéti ünnepeket. Még a financzbizottmány sem maradt itt Flórenczben, pedig körmükre ég a tüz, s a meggyőződés erősödik, hogy tetemes adófelemelés nélkül lehetetlen kivergödni a hinárból. A kormány azon is van, hogy a nemzeti aláírás önkénytes kölcsönné alakítassék át, mert ez uton nem volna nehéz kétszáz ötven millió frankot előteremteni, s az ez idei hiányt fedezni, minthogy a felemelt adóknak csak jövő éven vehetné hasznát a financzminiszter. Olaszország érzi a jelen pillanat végzetteljes nevezetességét, s tudja, hogy azok, kik a kormány élén állnak, nein képesek irányt adni a vész órájában, ugyan azért a közönség le van hangolva, s telve aggodalmakkal, nem is néz oly elszántan s oly reményteljesen a jövő elébe, mint 1859 kezdetén, hol a háború közeledése enthusiasmust gerjesztett mindenütt. P. A porosz válasz a márczius 3-dikai osztrák jegyzékre megérkezett. Magyarázva azon vádat, hogy Ausztria kellő indokolás nélkül tetemes hadieröt von össze, a többiben ezeket mondja : Még maiglan is hiába várjuk az osztrák szervezkedés állítólag védelmi jellemének igazolását. E készületek titokszerüsége s azon iparkodás, hogy csekélyebbeknek tüntessenek ki, csak erősítenék a hatást, hogy támadó, Poroszország iránt ellenséges vállalatra vannak szánva. Poroszország mindamellett márczius 28-dikáig halasztotta a védelmi intézkedéseket, mert szembenálló ellenséges haderők veszélyesebbben fenyegetik a békét, mint az eddig diplomatikus levelezés által történt. Csak miután a porosz terület részei a bécsi kabinet határozataitól kezdtek függővé lenni, tétettek intézkedések az ország védelmére. A jegyzék végszavai ezek : A mint alólirt határozottan visszautasítja azon, minden alapos ok nélküli gyanút, mintha Poroszország a jelen béke megzavarását szándékolná, épúgy oda van utasítva, hogy Mensdorff grófnak íormaszerint kijelentse, miszerint a király szándékaitól semmi nem esik távolabb, mint egy Ausztria ellen indítandó támadó háború. A császár személyes érzelmeiben a király annál kevésbbé kétkedhetett, minthogy a király azokat áltáljában viszonozza, s a császár iránti személyes barátság érzeteit a politikai viszonyok által érintetlenül fen fogja tudni tartani. Hogy a császári|kormány a császárnak a porosz állam iránti jóakaró érzelmeinek kifejezést adhasson, arra nézve aligha hiányozhatnék alkalma. Vegyes. A M. T. Akadémia statístikai bizoltsága f. hó 5-dikén tartá meg rendes havi gyűlését, melyben be lett mutatva az 1865-diki magyar országgyűlési választók statistikai kimutatása. Ez érdekes összeállítás még sok fontos következtetésnek fog alapul szolgálni. Jelenleg csak a végösszeget emeljük ki á megyék és kir. városok, valamint a választók jogczime szerint beosztott nagy kimutatásnak. E szerint egész Magyarországon 705,056 választó volt összeírva, mi akár Angol- akár Francziaországgal összehasonlítva, elég tág censust tüntet ki a szűkebb értelmű Magyarország 11-12 millió lakosához képest. Ez összegből birtok után szavazó volt 484,013 kézműves 43,102, gyáros 217, kereskedő 3596, jövedelem után volt összeírva 43,789, az értelmiség sorából (a 48-diki törvények szük értelmezését számba véve) 30,755. régi jognál fogva (nemesek) 99.584. Ugyané gyűlésben elhatároztatott, hogy a legközelebbi füzetbe fog fölvétetni Hunfalvy János érdekes munkálata Magyarország bányászatáról az 1862—1864-diki évekből és Weninger Vincze az Akadémiában fölolvasott nagybecsű munkálata a bankokról. Dr. T o r m a y Károly is mutatott be igen érdekes összeállítást a Pesten 1865-ben észlelt lebészeti tüneményekről, vala • mint azon év népesedési mozgalmáról a szülötteket, házasultakat, halottakat szám- s társadalmi állás szerint sorolván elő. Ugyan e kimutatásból kitűnik, mint egyik érdekes adat, hogy az 1865-diki typhusjárvány alatt sokkal kevesebb volt a haláleset, mint más években; máskor a számarány olyan, hogy 100 typhusbetegre 35 halál esik, tavaly pedig csak 17 halt meg 100 typhus beteg közül. Igaz hazafias hagyományok azok, melyek által a mult héten elhunyt pesti ügyvéd, Kralovánszky György, magának maradandó emléket állított. Végrendeletében — irja — nejéről s legközelebbi atyafiairól meg nem feledkezni első kötelességének tartja; de nem levén gyermekei, „a közös haza, a magyar faj nemzedékét tekinti közös gyermekének, s igy szintoly kötelességének ismeri fajunk gyarapodására, nemesbítésére s boldogságára erejéhez képest közremunkálkodni."Nejének és rokonainak, szerzett vagyonából 60,000 frtot hagyományozott; „nemzetiségünk dajkájának," a Magyar Akadémiának 2000 frtot, a Kisfaludytársaságnak 500 frtot, az irói segélyegyletnek 500 frtot, a nemz. színháznak 2000 frtot, a magyar ág. h. gyülekezetnek 1860-ban tett alapítványán kívül még 1000 forintot, az eperjesi ágost. hitv. kollégiumnak 2000 forintot, mely töke kamatjai a magyar nyelv tanszéke fentartására szolgáljanak, a pesti protest. árvaintézetnek 500 frtot, a múzeumnak 500 frton kivül 16 régi arczképet, 3 csendéletképeket, s még más müvet; a prot. központi alaptőkének 500 frtot, s a pesti reáltanodának szintén 500 irtot. Tízezer ftot pedig oly alap kezdeményezéséül hagyományozott, melynek kamatjaiból a kivándorlásnak indult székelyek, vagy a moldvai és bukovinai magyarok, vagy azoknak gyermekeik hazánknak tartassanak meg; s addig is, mig ily töke országossá válnék, hagyományát — az emiitett czélnak megfelelő kezelés, s idővel leendő gyarapítás végett — az Akadémiára bizza. Ha pedig — ugy mond — ez eszme életrevaló nem lenne, a megközelitöbb czélra fordítását szintén az Akadémiára bizza. Ajánlja ez ügyet a magas klérusnak is, s végrendeletét e szavakkal zárja be: „közlegénykép töltöttem be helyemet, azon meggyőződéssel, hogy i ha mindenikünk megállja helyét, élni fog a hon gyözhetlenül."