Polgári jog, 1936 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 8. szám - A magyar Házassági Törvény 80. §. a) pontja és az elhagyás

513 A törvény célkitűzésének figyelembevétele mellett a magyar bírói gyakorlat téves irányba vágott be, amidőn a mult század végét és a jelen század elejét áthatott individualizmus hangzatos jelszavának behódolt s az egyén szeszélyét és laza erkölcsi felfogását az államérdek fölébe helyezte. A H. T. 77. §-ának laza alkalmazásával a házasságok felbontását megkönnyítette; sőt a hűtlen elhagyást, a törvény fentebb ismertetett rendszere ellenére, a H. T. 80. §. a) pontja alapján is érvényesíthető bontóoknak ismerte el.6) A m. kir. Kűria a törvény életbelépte (1895. X. 1.) után a hűtlen elhagyást (H. T. 77. §.) rövid ideig nem vonta a H. T. 80. §. a) pontja alá. A szaksajtó azonban már 1896-tól kezdődően behatóan foglalkozott a kérdéssel és az egyes írók arra irányuló véleményt nyilvánítottak, hogy nincs törvényből folyó akadálya annak, hogy a hűtlen elhagyás a H. T. 80. §. a) pontja alá vonassék. Raffay F- 1906-ban kiadott magánjogában7) azt tanítja, hogy: a bírói gyakorlat már megállapodottnak tekinthető atekintetben, hogy hűtlen elhagyás alapján lehet a H. T. 80. §. a) pontjára támaszkodva is bontópert indítani (351. old.)8) Raffay álláspontja az volt, hogy a H. T. 80. §. a) és 77. §. alkalmazásánál lényegesen más a bontóok — és más a per folyása. Hasonlóságuk csak látszólagos, a köztük fennforgó külömbségek pedig igen lényegesek. Álláspontja szerint a H. T. 80. §-nak a H. T. 76—78. §-ra való hivatkozása tulajdonképpen felesleges és szigorúan nem magyarázható. Csak formai a 77. §. kizárása is a 80. §. a) pontja alól. Sok sűlyt nem lehet rá fektetni, sok értelme nincs." (351. L). a házassági együttélésnek korlátlan megszakításai ellenkeznek a jogrend követelményeivel. A házasság lényegében és rendeltetésében egész életre kötött frigy... s fennállásában független a házasfelek egyéni tetszésétől, mert a házasság az állami és erkölcsi rendnek alapintézménye," (Ind.) 6) E helyen kívánok reámutatni, hogy a D. G. B. 1568. §-nak alkalmazásánál is hasonló helyzettel állunk szemben. Staudinger commentárja (IV. 742.—3. 1.) a jogi helyzetet tisztán beállítja. Megjegyzi, hogy a birodalmi gyűlés bizottságában mindkét álláspont képviselve volt. Staudinger szerint: a R. G. 1902. VI. 30-án kelt határozatával a kérdés elintézettnek tekinthető. A Code Civil 259—260. §-án nyugvó francia-belga bontási rendszerre nem lehet átsiklani a hűtlen elhagyást külön szabályozó német és magyar bontási jogrendszerben. 7) A magyar magánjog kézikönyve, Eperjes. 8) Ezzel szemben Jacobi Béla (Jogállam, 1905. évf. 7. sz.) azt az álláspontot képviseli, hogy a 77. §. és 80. §-ok egymáshoz való viszonyában a judicatura a törvény szellemével ellentétbe helyezkedett.