Polgári jog, 1934 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1934 / 5. szám - Felfolyamodás és észrevételezés
295 által kiküldött előkészítő bizottságok 1933. júniusában közös értekezletet tartottak és elvben elhatározták a közös szervezet megalakítását oly módon, hogy minden a mozgalomhoz csatlakozó testület saját kebelében egy elnökből, titkárból és 5—20 tagból álló bizottságot alakít meg és ezek a bizottságok fogják a karokat közösen érdeklő kérdésekben együttes ülésben az eljárás módját esetenként megállapítani. 1933. decemberében az Országos Ügyvédi Értekezlet egy bizottsága tárgyalta e kérdést és a lapokban mar teljes szövegében közölt határozatban helyesnek találta egyetemes nemzeti és kari érdekből a magyar értelmiségnek, egyelőre a szabad pályán levőknek összefogását. A mozgalomhoz később a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület és a Magyar Állatorvos Egylesület is csatlakozott. A közös bizottságok állandó szerve a bizottságok titkáraiból alakult titkárság, valamint az elnöki értekezlet már több ülést tartott és egyelőre az ettizmus túlhajtásai ellen küzdelmet, továbbá a kontár és az adókérdést tűzte ki a napirendre. A kontárkérdésben 1934. április 7-én nagygyűlés volt a Pázmány Péter egyetem kupolatermében előkelő és 3—400 főnyi hallgatóság előtt, ahol Misángyi Vilmos műegyetemi tanár jelentette be a nyilvánosságnak is a Magyar Értelmiség Szervezeteinek Bizottsága megalakulását. A kontárkérdést orvosi szempontból Dr. Verebély Tibor egyetemi tanár, ügyvédi szempontból Dr. Murányi László a nyíregyházai ügyvédi kamara elnöke, mérnöki szempontból Schmitterer Jenő a Budapesti Mérnöki kamara alelnöke, gyógyszerészi szempontból pedig Dr. Tauffer Gábor, a Magyarországi Gyógyszerész Egyesület alelnöke ismertették és elhatározták, hogy a kir. kormányhoz részletes javaslatot terjesztenek elő a kontárkérdés egységes törvényi rendezésére. ÜGYVÉDSÉG. A kisközgyűlés intézményét eleddig igen különböző szempontokból támadták. Mi e lap hasábjain nem érezzük hivatásunknak a kisközgyűlés intézményét védeni. De ugyanúgy, ahogy foglalkozni szoktunk meghozott törvények komoly kritikájával, ezzel a kritikai szemmel próbáljuk vizsgálni az 1934. II. törvénycikket. Egyértelmű a jogászi felfogás abban, hogy ennek a törvénynek a szavazati jog megadása és megvonása tekintetében fennálló intézkedése nem egyeztethető össze az ügyvédi hivatás lényegével, amely nem a vagyoni, hanem az értelmi censuson épül fel. Ahogyan nem az tesz valakit jó ügyvéddé, hogy százezres vagyonok ura-e, hanem az, hogy mennyiben ura a jogászi tudásnak, azonképpen nehezen egyeztethető össze az ügyvédi hivatásról vallott felfogásunkkal az, hogy pillanatnyilag anyagi nehézségekkel küzdő kartárs, ha megszerezte a képesítést az ügyvédkedésre, jogaiban megcsorbíttassék azért, mert az anyagi javak teljesséfJével nem rendelkezik. Tény az, hogy az ügyvédi hivatás bizalmon épül fel, e bizalomnak lehet külső megnyilatkozása a vagyoni biztonság, de jól tudjuk, hogy nem egyetlen bázisa. Az erkölcsi integritás nem mindig kapcsolódik a vagyoni teljességhez. Amennyire he4*
