Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7. szám - A takarékbetétek jogi védelme

375 eljáráshoz való viszonylata folytán is oly helyzet áll elő, amely új, megfelelőbb rendezésre szorul. E §. szerint az igazolási (behajtási) ikeresetet az előjegyzési elrendelő végzés kézhezvételétől számított 15 nap alatt kell az előjegyzést kérőnek benyújtania. Nagyon helyes rendelkezés, de nem, ha kényszeregyességi eljárás van folyamatban. Tegyük fel, hogy a hitelező közvetlenül a kényszeregyességi eljárás megindítása előtt kért jelzálogjogi előjegyzést adósának ingatlanára. Megkapja az előjegyzést elrendelő végzést, de ugyanakkor (nem is ritkán!) adós kényszeregyességi kérvényét K Az előjegyzést igazolnia kell. Egy pillanatig arra gondol, nem volna-e elég, ha a telekkönyvnek bemutatja adós kérvényét, amely a csatolt hitelezői listába az ő követelését is felveszi. A tikvi rendtartás 95. i^-a azonban menten meggyőzi ennek elégtelenségéről, miután eszerint az előjegyzést kért hitelezőnek a prenotatus bekebelezésre alkalmas nyilatkozatát, vagy jogerős ítéletet kell produkálnia. Bekebelezési engedélyt a kényszeradós joghatályosan nem adhat, nincs tehát más hátra, mint pert indítani ellene. Ennek helytelensége is világos azonban, mert ha létrejön a kényszeregyesség, az előjegyzés amúgy is hatályát veszti, minek akkor az egész per? Ha nem jön létre, ott lehet a csőd, ami szintén céltalanná teszi az igazolási, illetve behajtási pert. Miután a fölösleges munkát és fölösleges költségeket kerülni kell, kimondandó volna, hogy a kényszeregyességi eljárás tartama alatt az igazolási kereset beadásának kötelezettsége szünetel, ha a követelést a kényszeregyességi kérvényében elismerte az adós; ez esetben elegendő volna az egyességi eljárás jogerős befejezésétől számított pl. 30 nap alatt az igazolási keresetet megindítaniDr. Ballá Ignác A haszonbér-valorizációs rendeletről lapunk legutóbbi számában dr. Szilágyi Artúr Károly tollából megjelent nagyéredkü fejtegetéseknek többfelől is visszhangja támadt, így mindenekelőtt dr. Eörsi István karfásunk részéről, akinek alapos és kimerítő tanulmányát lapunk más helyén közöljük. Ugyané kérdést imás nézőpontból tárgyalja a ,Pester Lloyd" közgazdasági rovatában is, ahol azzal Leopold Lajos, a kiváló közgazdasági szakíró foglalkozik mélyreható és nagy gazdasági felkészültségre valló eszmemenet során (v. ö. „Pester Lloyd" f. é. július 14. ós 29. reggeli lap.) A kérdés érdemében nem óhajtanánk mintegy bíróként fellépni oly vitában, amelyhez a kezdő lépés lapunkban történt meg. Csak egy általános módszertani tanulságot kívánnánk levonni Leopold cikkéből: azt, hogy mennyire más á közgazdász gondolkodásmódja, mint a jogászé és mennyire alkalmatlan az előbbi jogi problémák megoldására. Leopold abból a gazdasági igazságból, hogy a