Polgári jog, 1931 (7. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7. szám - A mezőgazdasági haszonbérletekről szóló rendelet törvényessége és hatályossága

315 és ítélni". E kötelesség teljesítésének előfeltétele a rendelet törvényességének hiteles megállapítása. Egyébként e tekintetben hivatkozom magánjogi tudományunk nesztora, Grosschmid Béni fejtegetéseire,1 amelyek szerint azon kérdést, hogy egy rendelet csakugyan kútfői erővel bír-e, vagy sem, „a bíró önmagától is köteles maga előtt felvetni, minden oly rendelettel szemben, amelynek intézkedése az illető jogügyben releváns jogi kérdésre vonatkozik" —; majd ugyanezen tárgykörre vonatkozóan: „bírói hatalomban a jog és kötelezettség egyik a másiktól el nem választható".2 Ezek szerint az 1923—1926-os évek mindazon eseteiben, amidőn a Rendelet bírói eljárás alapját képezte, azzal, hogy a bíróságok a Rendelet alapján megalakultak, a Rendelet alapján határozatot hoztak, szóval: a rendeletet alkalmazták, a rendelet törvényességét minden egyes esetben megállapították. A Rendelet a törvényesség bírói bélyegét minden egyes esetben megkapta, amidőn a Rendelet bírói alkalmazásra került. Logikailag e tárgykörbe tartozik és ezért már most hivatkozom dr. Szilágyi Artúr Károly által cikke más részében (237. o.) felhozott C. VI. 1039/1930. számú 1930 június 27-én hozott kúriai ítéletre3, amelyben a kir. Kúria a rendes bíróság előtt „haszonbér felemelése iránt"' indított pert hatáskör hiányában megszüntette, megállapítván, hogy a keresettel érvényesített igény a Rendelet J.2. §-a alapján a Rendelet statuálta Vegyesbíróság hatáskörébe tartozik. Ezen 1930 június végén kelt kúriai ítéletnek a Rendelet törvényességére, sőt hatályosságára kiható nagy fontosságát érezte dr. Szilágyi Artúr Károly is s az ebben rejlő hatóanyagot a következő érveléssel igyekezett paralizálni: „Álláspontomat ezen jogeset nem gyengíti, mert nem merült fel a perben az itt tárgyalt az a kérdés, törvényes-e és hatályos-e a rendelet és így a Kúria csak más iránybari foglalkozott a rendelettel". Ez az érvelés — mely egyébként megerősíti a törvényesség vitássá tételével kapcsolatban e fejezet elején jelzett látszatot — teljesen téves, mert figyelmen kívül hagyja a bíróságnak a Rendelet törvényességét ex offo vizsgáló kötelességet. Akkor, midőn a kir. Kúria ítéle1 Grosschmid Béni: Magánjogi előadások. Jogszabálytan (1905) 158. oldal. 2 Grosschmid: Id. m. 168. o, 170. o. 3 Jogi Hirlap 1019., 1020. sz. esetek (1930. 268., 269. oldal).