Polgári jog, 1926 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1926 / 4-5. szám - Az ügyvédek gazdasági helyzete. 2. r.

181 S mégsem szabad a karnak mint ilyennek, mint zárt les tültetnek kétségbeesnie. Megszoktuk a bajt, hisz a századok óta túlzsúfolt kaimindig szenvedett ez alatt. Csak természetes, hogy a hálboru és a vele járó nyomorúságok e bajokat fokozták. Ámde, ha napirenden tartjuk a kérdést, ha okulunk azokon, amik okulás céljaiból hangzottak el, ha közeledünk egymáshoz, ha tudatára ébredünk annak, hogy a karunkban rejlő lerök egységes felhasználása nemcsak tüntetés lesz szolidaritásunk mellett, hanem alkalmas lesz arra is, hogy ténylegesen fokozzuk a Ivar általános megbecsülését, ha hivek maraduink eszményeink- és hagyományainkhoz és ha végül és mindenekfölött teljes mértékben teljesítjük összes kartársi kötelességeinket, akkor mégis csaik bekövetkezend, amiben hiszek és rendületlenül bizni akarok; a magyar ügyvédi kar dicsőségének feltámadásában! Dr. Szilágyi Artúr Károly. Az ügyvédség megbecsülése. A Kúria Pk. IV. 3020/1925. sz. végzésével egy részvénytársasági ügyben benyújtott igazolási kérelmet elutasitott. Az igazolási kérelem indokául a folyamodó azt adta elő, hogy ügyvédje a törvényszék főlajstrom irodájában még törvényes határidőben adta be a felfolyamodást, amelyet a főlajstrom-iroda másnap küldött át a céghivatalba, ahol ez az 1 nappal későbbi kelettel iktattatott. Az ekként előadott tényállás igazolására bemutatta ügyvédje feljegyzési könyvének hiteles kivonatát, amelyben a beadvány 1923 február 9-ik napján jegyeztetett fel és kérte az eljáró ügyvéd kihallgatását is. A kii*. Kúria indokolásában kimondotta, hogy a Kúria megítélése szerint a bemutatott okirat nem alkalmas az előadott tény körülmény valószínűsítésére, mert ez csupán azt bizonyítja, hogy az ügyvédi könyvben az idézett bejegyzés foglaltatik, „de ebből nem vonható következtetés túra, hogy a szóbanforgó fetfolyamodásit kellő időben be is áldatott". Megtoldja a Kúria ezt a feltűnő kijelentését azzal, hogy a folyamodó részvénytársaság ügyvédjének kihallgatását is mellőzendőnek tartja, mert az ügyféllel szemben felelős ügyvéd, saját tényéről lévén szó, „vallomásának megfelelő valoszinüsitő erő nem tulajdonitható". A Kúria tehát egy füst alatt megtagadja ugy az ügyvédi könyv megbiz hatóságát, mint az ügyvéd szavahihetőségét, teszi pedig ezt egy olyan ügyben, ahol igazolásiul lévén szó, a törvény sem kivárt bizonyítást, hanem csak valószínűsítést. A Kúria donlésében nem is a helytelen jogi állástfoglalás a döntő, hanem az ügyvédség emberi értékelése. Nem tudjuk okát adni ennek a rigorózus és az ügyvédségei szinte stigmátizáló bírói állásfoglalásnak motívumait fellelni. Ügyvédi költség. A Kúria P. VI. 1594/1925. sz. Ítéletében azt mondotta ki, hogy a telekkönyvi kivonat kiegészítéséért a telekkönyvnél adott ajándékot felperes ügyvéd ügyfeleire át nem hánthatja. Ez a kijelentés alig érthető. Minden megbízott követelheti az ügyre hasznosan fordított kiadásai megtérítését. A/, a szempont, hogy ezek a kiadások egy jogilag fennálló kötelezettség teljesítéseként merülnek-e fel, vagy pedig önkéntes, de az ügy érdekében álló célszerű juttatás, különbséget nem tehet. \ gyakorlat mindaddig, amig az ily juttatások a turpis causa tilalmába nem ütköznek, vagy akár összegszerű magosságuk.