Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Ruténföld. A középeurópai területrendezés egyik sarokpontja

ki. A közigazgatási tisztviselőket nem választják, hanem kinevezik és pedig Prágából; Ruténia tartományi költségvetése ötödrésze annak, ami felett az autonóm Ruténiának adófizetése alapján részesednie kellene.2 A cseh központi igazgatás megtömte Ruténiát cseh tisztviselőkkel és iskolákkal. 1932/33. évben Ruténia tartományban 45 cseh-szlovák, 11 magyar és 47 rutén óvoda működött; 157 csehszlovák, 98 magyar, 436 rutén elemi iskolát mutatnak ki a hivatalos statisztikák; 2 cseh-szlovák, 3 rutén polgárit. Ez utóbbi kategóriában már egyetlen magyar sincs és nincs a kárpátalji középiskolák és tanítóképzők között sem magyar. Mindehhez tudni kell, amit már fentebb is említettünk, hogy a cseh-tótok aránya Ruténia tartományban az 1930. évi cseh népszámlálás szerint sem éri el az 5%-ot, míg a magyarok arányszáma 1910-ben 29.2%, 1930-ban 16%. Az iskolamegoszlás természetesen nemcsak a magyarokra, hanem a ruténekre is igen kedvezőtlen, hiszen népi arányszámuktól minden iskolakategóriánál messze elmarad az az arány, melyet a rutén iskolák a cseh-szlovákokkal szemben képviselnek. Nem jobb a helyzet a tisztviselők nemzetiségénél sem. Maga a cseh kormány egyik népszövetségi beadványában a Ruténiában alkalmazott tisztviselők nemzetiségi megoszlását így adja meg:3 %-ban Csehek 2845 40.2 Tótok 221 3.1 Rutének 2412 34.0 Magyarok 1288 18.2 Németek 192 2.7 Oroszok 53 0.8 Ukránok 39 0.5 Zsidók 37 0.5 Összesen 7087 100.0 Világos, hogy ezek az adatok teljes ellentétben állanak a Kisebbségi Szerződés paragrafusaival. Az autonómia esetleges megvalósításának azonban, — mert újabban megint szőnyegre került ez a kérdés — elengedhetetlen feltétele az, hogy egyáltalán állapítsuk meg, hogy melyik is az a terület, melyre a Kisebbségi Szerződés nevezett rendelkezései vonatkoznak. Maga a szerződés, mint láttuk, igen bizonytalanul jelöli meg a területet, amikor azt mondja: » ... le territoire des Ruthénes au sud des Carpathes, dans les frontiéres fixées par les Principales Puissances alliées...« A nagyhatalmak sohasem gyakorolták e határmegállapítási kötelességüket. Pedig ennek szükségességét Olaszország képviselőjének, Schanzernek a Népszövetség Tanácsához intézett jelentése (1920 nov. 29.) is hangsúlyozza. Szószerint a jelentésnek ez a része így hangzik: ». . . A 10. cikkben í értsd: a Kisebbségi Szerződés 10. cikkében) Cseh-Szlovákia kötelezi magát, hogy a Kárpátoktól délre fekvő s a Szövetséges és Társult Főhatalmak által megállapított ruthén területet autonóm egységként kezeli és hogy e területnek a cseh-szlovák állam egységével megegyezhető legszélesebb önkormányzatot ad. A 11—13. cikkek Cseh-Szlovákia és a rutén terület jövő viszonyának egyes szempontjait határozzák meg. A csehszlovák kormány bizonyára megad a Nemzetek Szövet- Hivatkozom itt Kardon Béla dr.-nak Ruténia autonómiájáról írt kitűnő és részletes értekezésére. (Sajtó alatt.) 3 C. 654 M. 217. 1927. I. jelzésű népszövetségi okmány. ségének minden kívánt felvilágosítást e területnek autonóm egység alakjában való tényleges szervezetét illetőleg. Az is feltehető, hogy a Szövetséges és Társult Főhatalmak közölni fognak a Nemzetek Szövetségével minden e területnek határaira vonatkozó információt.« Az idézett jelentésben foglalt határozati javaslat utolsó szakasza szerint a Népszövetség főtitkára tartozik összegyűjteni és annakidején a Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé terjeszteni mindazokat a felvilágosító adatokat, melyek a Kárpátoktól délre fekvő, a Szövetséges és Társult Főhatalmaktól megállapított rutén területnek szervezetére vonatkoznak. Ilyen jelentéseket adogat be időről-időre Cseh-Szlovákia, a Főtitkárságnál, azonban ezeknek a beadványoknak a pályája véget ér. így a cseh központi hatalom önkényesen megállapította Ruténia tartomány határait s ebbe a Népszövetség nem szólt bele, pedig a határmegállapítás Cseh-Szlovákiában magában is nagy vitát kavart fel. Igen fontos, hogy ez az önkényes és sokat támadott határmegállapítás ne szolgáljon kész alapul egy esetleges jövőbeli rendezéshez; az autonómia megvalósítása esetén semmiesetre sem lehet erre a cseh törvényhozás által kiszabott területre szorítkozni, hanem meg kell vizsgálni, hol vannak ennek a speciális területnek a természetes határai és a népi, gazdasági, földrajzi tényezőknek megfelelően kell az új autonóm tartomány kereteit meghatározni. Nem lehet cél egy újra csak életképtelen szervezet létrehozása. Ha az Erdős Kárpátok vidékének természetes határait keressük és egy egészséges, életképes tartomány körvonalait akarjuk megrajzolni, figyelembe kell vennünk a hegy- és vízrajzot, a közlekedési utak irányát, megvizsgálni a terület történetét s ebből az életközösségre következtetni, megvizsgálni a mezőgazdasági és ipari termelési viszonyokat, ia gazdasági csereforgalmat, a népesség települését, nemzetiségi, foglalkozási, vándorlási viszonyait, az eddig érvényben volt s különösen a hoszszabb ideig bevált közigazgatási határokat, stb. stb. s ezeknek a tényezőknek együttes eredőjeként megállapítani azt az »emberi tájegységet«, mely egy önálló életre alkalmas. E dolgozat kerete nem alkalmas mindezen viszonyok alapos boncolgatására, de addig is, amíg a rendelkezésre álló statisztikai anyag és a kiterjedt irodalom részletes feldolgozásával e probléma megoldására a megfejlelő előkészületeket megtenni lehetne, itt közlünk, egy nagyjában felvázolt gondolatot. 3. számú ábránk mutatja a mai rutén tartomány területét Cseh-Szlovákiában és mutatja azt a területet, amely az Erdélyi Fejedelemség legnagyobb kiterjedése idején a szorosan vett Erdély területén kívül esve, a vitás területet alkotta a Fejedelemség és a Magyar Királyság törökmentes területe között s mely mintegy első fogalmazványa volt a mai Erdős Kárpátok-vidéki problémának. Bizonyos az, hogy a mai rutén tartomány sem Románia, sem Magyarország felé nincsen jól elhatárolva. De ha feltétlenül a mai cseh-szlovák határok között kellene megoldani az autonóm Kárpátalja tartomány kérdését, akkor, különösen nyugat felé, a mai Szlovenszkó felé kellene komoly határkiigazítást, helyesebben helyes határmegállapítást végezni. A mai rutén tartomány nyugati határa ugyanis igen sok szempontból tarthatatlan. Megkerestük a fentebb kifejtett elvek alapján azt a minimális ha-