Országút, 1936 (2. évfolyam, 1-10. szám)

1936 / 2. szám - Ruténföld. A középeurópai területrendezés egyik sarokpontja

tárt, ameddig egy észszerűen, megkonstruált és életképes tartomány létesítésénél a mai Ruszinszkó nyugati határvonalát ki kell tolni. Ezt a (határt 3. számú térképünkön a pontozott vonal jelzi, azt a területet pedig, amellyel Ruténia ennek elfogadása esetén gyarapodna, ferdén sraffoztuk. E vonal hegy- és vízrajzi szempontból kitűnőnek mondható, az Eperjes-Tokaji hegyvonulat gerincét követi, mely az egyetlen észak-déli csapásirányú hegysége fij35>\ "*-•-<• i_.<^ z ——3 • 9 \ <* l C"*^ S r \> / 1 \ \ 3. sz. ábra. Az autonóm Ruténia tartomány területi 'problémái. Magyarázat: 1. A régi Magyar Birodalom határa. 2. A világháború utáni határok. 3. Az Erdélyi Fejedelemség és a Magyar Királyság közötti vitás területnek határai a XVI. és XVII. században. 4. A mai Ruszinszkó tartomány belső ha­tára. 5. Az autonóm kárpátalji tartomány életképes határa. 6. Az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó terület, a szorosan vett Erdélyen kívül. Ezen belül: 7. Az autonóm Kárpátalja tartományhoz csatolandó terület. 8. A mai Euszinszkó tar­tomány területe. ennek a vidéknek; egyetlen fontos közlekedési vo­nalat sem vág át s nem is vonul valamelyiknek köz­vetlen közelében; régi megyei és ma járási hatá­rokat követ. Nemzetiségi szempontból tudott dolog, hogy a rutének nyelvterülete a Kárpátok lábai mentén felhúzódik a Szepességig, az is ismert tény, hogy a keleti tótok jelentős különbségeket mutat­nak fel a nyugati tótsággal szemben; viszont rá­mutattam arra is, hogy a mai Ruszinszkó tarto­mány népessége sem homogén, nem is lehet &' tiszta rutén területebből életképes tartományt, sőt még járásokat sem kikerekíteni. Az önálló Kár­pátalja tartomány tehát mindenképpen vegyes né­pességű lesz. Megpróbáltam az 1930. évi cseh népszámlálás alapján megállapítani az így Ruténiához csatolandó terület népességének nemzetiségi megoszlását s a következő eredményt találtam:4 * Királyhelmeci, nagykaposi, nagymihályi, szobránci, szinnai, homonnai, mezőlaborci, sztropkói, girálti és töketere­besi járások területe. 5 Lásd különösen Kubijovyc Vladimír: »Rozsireni kultúr a obyvatelstva v severnich Karpatech« című Pozsonyban 1932-ben a Komenszky egyetem kiadásában megjelent mun­káját, továbbá Hűsek Jan: »Národopisná hranice mezi Slováky a Karpatorusy«. Pozsony, 1925. 509 p. és más föld­rajzírók és etnográfusok e területre vonatkozó tanulmányait. csehszlovák 172.830 rutén 56.444 magyar 48.165 zsidó 13.540 német 851 egyéb 4.707 idegen állampolgár 14.573 \ Összesen: 311.110 Hozzászámítva ezeket az adatokat Ruszinszkó mai népességéhez, végeredménynek azt találjuk, hogy a kb. 1 millió lakost számláló új tartomány­ban a lakosság 50%-át rutének adnák, a másik 25—25 %-on pedig a, tótok a magyarokkal és egyéb nemzetiségekkel osztoznának. E tartomány mindenesetre ideális próbaterület lehetne a nemzetiségi együttműködés és a nyelvi kérdések helyes megoldására. Minthogy nem tisztán rutén népterületet ölelne fel, gondolkozni kellene esetleg egy helyesebb elnevezésről. Gazdasági viszo­nyaiban első tekintetre életképes területnek látszik e tartomány, de csakis akkor, ha az autonómiának olyan széles értelmezést adunk, mely magában fog­lalja a vámhatárok leépítésének lehetőségét és a népesség szabad mozgását a határokon keresztül. E tartomány fent már ismertetett geopolitikai helyzeténél fogva az anyagi és szellemi javaknak és személyforgalomnak teljes szabadsága nélkül mindig béna maradna. Földrajzi, települési és nép­életi szempontok is támogatják e tartomány fent vázolt keretek között való megszervezését.5 Az Erdős Kárpátok vidéke ma 5 államhatalom érdekeinek ütközőpontján fekszik. Cseh-Szlovákia, Lengyelország, Oroszország, Románia és Magyar­ország életműködésének különböző erővonalai met­szik itt keresztül-kasul egymást. A mai status quo tarthatatlan, mert mind magának a tartománynak, mind a környező területeknek életműködése lehetet­lenné van téve s a gyors sorvadás itt előbb-utóbb komoly bajokra vezet. Egy bármily jobb megoldás érdekében igyekezni kell minden érdekelt félnek a lehető legsürgősebben közreműködni. Rónai András dr. A pénzrendszer nemzetgazdasági szerepe érdekes gyakorlati megvilágítást nyer a nemzetközi adatok ösz­szehasonlításából. Angliában a jegybank aranykészlete 1935-ben jelentősen nagyobb, (200 millió font) mint 1930-ban volt (147 millió font), bár közben a bank­jegyforgalom lényegesen nem változott, 540 millió font körül ingadozik. Németországban a jegybank aranykész­lete 1935 decemberében 88 millió márka, míg 1930-ban még 2685 millió márka volt. Egyharmincadrészre zsu­gorodott a német aranykészlet, míg a jegyforgalom és a zsirókövetelések összege változatlan maradt. Az osztrák nemzeti bank 355 millió schilling aranykészlettel rendel­kezik, jegyforgalmának és zsiróköveteléseinek összege kereken 1200 millió schilling. Magyarországon 1935 de­cemberben 112 millió volt a jegybank arany és deviza­készlete, a jegyforgalom és zsirókövetelések összege pe­dig 562 millió pengő. 12

Next

/
Oldalképek
Tartalom