Munkásügyi szemle, 1913 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1913 / 19. szám - Biztosítás munkanélküliség esetére Nagybritanniában

Munkásügyi Szemle 789 zett szegődményes iparosok, amennyiben ipari munkát az illető gazdaságon kivül másnak keresetszerűleg nem teljesítenek, baleset esetére való biztosításuk és betegség esetében való ellátásuk tekintetében a gazdasági cselédekkel egy tekintet alá esnek. A törvény másik rendelkezése szerint a gazdasági gépmunkás — ideértve a képesített (vizsgázott) fűtőt is, még ha közönségesen gépésznek nevezik is — az 1907 : XIX. t.-c.-ben előírt betegség és baleset esetére való biztosítási kötelezettség alá még abban az esetben sem vonható, ha a gazdasági gép tulajdonosa gépével nem a saját gazdaságában, hanem mint vállalkozó másnak gazdaságában végeztet munkát; kivételt csak a képesített gépkezelő (vizsgázott gépész) képez, aki mind betegség, mind baleset esetére az 1907 : XIX. t.-c. értelmében biztosítandó. Városi alkalmazottak biztosítási kötelezettsége. A kereskedelemügyi miniszter 1913. június hó 28-án kelt 35.695/VI. D. sz. határozatában kimondotta, hogy nem szünteti meg az 1907 : XIX. t.-c. 10. §-a alapján az összes városi alkalmazottaknak a törvény 1. §-ának 14. pontján alapuló biztosítási kötelezettségét az oly városi szabályrendelet, amely pusztán az állandó alkalmazottaknak betegségük esetére 20 heti időtartamra a fizetésnek csak felét biztosítja. Nem szünteti azt meg még abban az esetben sem, ha az állandó alkalmazottaknak a fizetésnek betegség esetére biztosított felén felül még gyógykezelést és gyógyszert, vagyis oly járandóságokat biztosít, amelyek értéke némely esetben meghaladja a fizetésnek, vagy bérnek visszatartott felét. Biztosítási kötelezettség. A korcsmárosoknak vendégfogadói istállóját gondozó, s a korcsma részére szükséges szállításokat végző alkalmazottja nem tekinthető mezőgazdasági kocsisnak és az 1907 : XIX. t.-c. 1. §-ában szabályozott biztosítási kötelezettség alá esik (K. M. 45.296/VI. D. sz. határozata). Azok a hegyközségi alkalmazottak, akik nem mezőgazgasági, hanem a személybiztonságot, rendet és közlekedést szolgáló rendészeti teendőket végeznek, az 1907: XIX. t.-c. értelmében esnek a betegség esetére való biztosítás kötelezettsége alá (K. M. 54.330/VI. D. 1913. sz. határozata). Kihágási bíráskodás. Vádlott felmentése, s a kihágási panasz alaptalansága dacára sem marasztalható a feljelentő pénztár a kihágási eljárás költségeiben akkor, ha a rendőri büntető bíróság kellő jogismeret és gondosság mellett a feljelentés alaptalanságát magából a feljelentésből megállapíthatja, s a fejelentést minden további eljárás nélkül elutasíthatja. Ilyen esetben a bizonyítási eljárás téves lefolytatásával előidézett költségek a rendőri büntető bíróság pénztárát terhelik (K. M. 44.403/VI. D. 1913. sz. határozata). Az állami munkásbiztosítási orvosi tanács tagjai. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a m. kir. állami munkásbiztosítási hivatal mellé szervezett állami munkásbiztosítási orvosi tanács elnökévé dr. Ángyán Béla egyetemi rendkívüli tanárt, alelnökévé dr. Hochhalt Károly egyetemi m. tanárt, rendes tagjaivá dr. Kuzmik Pál egyetemi rendk. tanárt, dr. Lovrich József egyetemi magántanárt, dr. Reusz Frigyes egyetemi m. tanárt, dr. Goldzieher Vilmos egyetemi rendk. tanárt és dr. Gáspár Ferenc orvost, rendkívüli tagjaivá dr. Donogány Zakariás egyetemi m. tanárt, dr. Friedrich Vilmos egyetemi m. tanárt, dr. báró Kétly László egyetemi rendk. tanárt, dr. Rottmann Elemér gyakorló orvost, dr. Walla Béla kórházi főorvost, dr. Wein Manó egyetemi m. tanárt, dr. Sarbó Arthur egyetemi rendk. tanárt, dr. Vály Ernő kórházi főorvost, dr. Nékám Lajos egyetemi rendes tanárt, dr. Illyés Géza egyetemi m. tanárt és dr. Barlay János gyakorló orvost 1913. október 1-étől kezdődő hatálylyal újból kinevezte. A Magyar Építőiparosok Országos Szövetsége 1913. év október hó 5-én megtartott vándorgyűlésén a munkásbiztosítás ügyében a szövetség ügykezelőségének következő indítványát fogadta el: »Mondja ki a Magyar Építőiparosok Országos Szövetségének VII. vándorgyűlése, hogy a munkásbiztosításnak a mai törvény alapján való működésébe a szerzett tapasztalatok révén belenyugodni nem képes. Felhívja a kereskedelemügyi magyar királyi miniszter úr figyelmét az intézmény sokszor hangoztatott hibáira: a tisztviselők pártpolitikai, munkaadóellenes agitációjára, az adminisztráció páratlanúl drága voltára, a deficites gazdálkodásra és arra, hogy a terhek folytonos emelkedését a súlyos gazdasági viszonyok között sínylődő munkaadóérdekeltség tovább viselni gazdasági megrázkódtatás nélkül nem képes.