Miskolci jogászélet, 1943 (19. évfolyam 1-10. szám)

1943 / 9. szám - Az árúmegállító jog tartalma, gazdasági jelentősége és kultúrális kihatása felsőmagyarországi városainkban

Az árumegállítás következtében a kereskedők kénytelenek voltak az árubabocsátás ideje alatt a város polgárházait bér ellenében igénybe venni. A kicsinyben való árusítás a város polgárainak kizárólagos joga volt és az nekik tekintélyes jövedelmet biztosított. A városi polgár haszonra tett szert abból is, hogy az eladásra kerülő áruk beraktározása esetén a helyiségért bért is kapott. Az árumegállító joggal bíró városok polgárai erre való tekintettel már úgy építkeztek, hogy külön raktárhelyiségeket adhattak16) az ott megforduló idegen kereskedőnek bérbe. Oszlopcsarnokokkal látták el házaikat, vagy úgynevezett lábas házakat építettek, melyeknél a bejárat előtt árkádfolyosó volt és a kapualja nagy boltívü az áruk elhelyezésére. Ilyen lábas és boltívü kapualjjal bíró házakat láthatunk még ma is Lőcsén, Késmárkon, Iglón és Eperjesen. Sőt egyes tekintélyesebb városokban állandó kereskedelmi csarnokot (Kaufhaus) is építettek17) és sokszor a városháza árkádjai is ilyen vásárcélokat szolgáltak, mint ezt a lőcsei városháza is bizonyítja. Lőcsén egyébként Kaufhaus is épült18). Sőt a lőcsei kereskedők Kassán külön házat is szereztek, ahol elszállásolásuk mellett még áruikat is az eladás tartama alatt elraktározhatták és így a cipszer takarékosság és leleményesség révén az árumegállítói jognak nem mindegyik előnye jutott a kassai őslakosságnak. A „Lőcsei Ház" még ma is megvan Kassán és jelenleg vendégfogadónak szolgál. Ugyancsak Lőcse sz. kir. város Krakkóban a hatalmas ízléses renaissance stílű posztócsarnokban, siiMenrace-ban külön részt bérelt az itten sürün megforduló kereskedőinek, hogy áruikat így jutányosabban beraktározhassák. Lőcse sz. kir. város színes címere e történelmi nevezetességű csarnokban a lőcselek által egykor bérelt rész falán még ma is látható. Idegen kereskedők nagyobb tömegben vonultak fel egyszerre mázsa- vagy tár- és fuvarozó szekereikkel, mivel ezt a karavánszerü felvonulást az akkori kor közbiztonsága és a hosszú út ezer veszélye indokolttá tette. Sokszor az árut hozó kereskedők közösen fegyveres kíséretet fogadtak, hogy útközben az esetleges rablótámadásokat sikeresen tudják visszaverni. A kereskedők sokszor tíz-húsz mázsaszekérrel is jelentek meg egy-egy árumegállítóhelyen. Egy-egy mázsaszekér elé 4, sőt 6 lovat kellett befogni, úgyhogy sokszor a 40—80 ló, továbbá a sok kocsis és fegyveres kiséret az idegen kereskedőkkel együtt nagy forgalmat és élénk életet hozott abba a városba, ahol az árumegállítói jog miatt meg kellett állniok. Az ilyen város gazdasági jelentősége óriási mértékben emelkedett, mert a jelentékeny kereskei delmi forgalom folytán a város minden egyes polgára keresethez és kereskedelmi haszonhoz juthatott. 16) E raktárhelyiségeiket árumegállítói joggal rendelkező városaink polgárai átépítették utóbb diéMmn&réknak. ' 17) Hain krónikája szerint 1569-ben átépítették és nagyobbították. (Hain 115 L>. is) Demkó Kálmán: Lőcse története. Lőcse, 1897. 201 1. 132