Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

úrvacsoraosztásokat az előző héten naponta tartott „kegyes kitanítások" vezették be15). A vallás-erkölcsi élet szigorúsága mellett hasonló komoly szabályok figyelmeztették az ifjakat a külső fegyelem betartására is. A felügyelő, a lelkész, sőt a városi tanácstagok valamennyien elöljárói voltak a Kollégium polgárainak16). Természetesen az ifjúság élete nemcsak a mindennapi komoly munka és kötelességek szabályai között folyt le, hanem részt kértek abból a vidámság, a fiatal szórakozások kedves alkalmai is. Eperjes patriarchális légkörű családjai szívesen látták házuknál a nemesi ifjúság tagjait, akik természetesen készséggel kapcsolódtak bele a város társadalmi életébe. De eltekintve a társadalmi vonatkozásoktól, maga Eperjes környéke is erősen vonzotta a diákságot. A környező hegyek szépsége, a számos kirándulásra alkalmas hely csakhamar élénk természetszeretetet ébresztett s a szabad környezethez szokott diákok ujjongó örömmel vették tudomásul, ha a szüreti vakáció alkalmával a Kollégium vezetősége meghívta őket az iskola hegyaljai szőlőjébe szüretre. Ekkor még szőlője volt a főiskolának. A Tokaj-hegyalja mádi lankáin terült el a kollégiumi tulajdon, melynek nektáros termésé* az ifjúság szüretelte minden egyes alkalommal17). Ilyenkor vidám zeneszó, dal, tréfa, kacagás verte fel a hegyaljai csendet. Nappal a szorgos diákkezek raktak az érett termést a taposó-kádak mohó ölébe, este pedig, ha a hegyjárástól fáradt lábak nyomába a Bodrogköz felől óvatosan bekúszott az alkony s a Tisza mocsarainak fanyarr nedves lehellete végigcirógatta a csapzott hajú fiúhomlokoknak az ősz hűvös szelétől megborzongó bőrét, tüzek gyúltak a mádi hegyoldalon. Füstjük beleolvadt a feketéskék éjtszaka ismeretlenjébe s a meleget árasztó rőzseláng köré kuporodó eperjesi diákság ajkán felcsendült a magyar dal örök bánata. Szállt az ének, messze hangzott. S az eperjesi megnagyobbodott iskola, az eperjesi „egyetem" ifjúsága ezekben a pillanatokban érezte talán legerősebben, hogy sorsa milyen ősi, eltéphetetlen szálakkal köti nemcsak ehhez a „Tokaj szőlőveszszein nektárt csepegtető" földhöz, hanem ahhoz az iskolához is, amely a szüreti pihenés idején erre a vidékre újból és újból elvezette őket. Az álomba pislogó parázs fölött egymásbafonódó ifjúi lelkek a diák*6) Az 1667-iki iskolai szabályoknak egy egykori hiteles másolata megvan a jogakadémia irattárában. („Régi iratok" c. fasciculusban i jogakadémia páncélszekrényében). 16) U. o. 17) Frenyó id. m. 8. 1. A késmárki ev. liceum diákjai is rendszeresen eljártak Hegyaljára, Miskolcra, sőt Békésmegyébe szüretelni és Késmárk városa a borjövedelmének tekintélyes részét lekötötte a líceumnak, mert a diákok közreműködésével és segédkezésével szüretelt. Lásd erre nézve: dr. Brnckner Győző: A késmárki ág. hitv. ev. kerületi liceum pártfogóságának története" c. tanulmányát. Sárospatak, 1922. 13—14. 1. 139