Miskolci jogászélet, 1940 (16. évfolyam 1-10. szám)

1940 / 9. szám - Az eperjesi - miskolci jogászifjúság diákélete. [1. r.]

Patriarchális vonás a Kollégium alapításánál. A reformáció századának fellendülő kultúrélete, amely eleven mozgalmakat ébresztett az emberi művelődés minden viszonylatában, mint a középkori kötöttségek alóli felszabadulás mindenben újat és nagyszerűt alkotni tudó mozgalma, hatásainak első maradandó nyomait csak a XVII. században láttatja a magyar felvidéken. Az évszázados tempókülönbség, amely Nyugat és Magyarország között ebben a viszonylatban is jelentkezik, a hatások és eredmények erejében eredeti és nem csökkent átütő képességgel érvényesül. Jelentkezik ez elsősorban — és tárgyunk szempontjából ez a leglényegesebb — az eperjesi iskolának egyre fokozódó látogatottságában. A szellemi élet korlátainak a reformáció eredményezte leomlása megnyitotta a lehetőséget arra, hogy a tudományok iránt érdeklődő ifjúság felkereshesse azokat a helyeket, ahonnan a korszellem íratlan törvényeinek rendelkezései áradtak szét az országba. Ilyen kultúrgócpont volf Eperjes, amelynek a XVII. század közepén Bayer János rektor és Zabán Izsák konrektor vezetése alatt általános elismerésnek és közkedveltségnek örvendő iskolája egyre nagyobb erővel vonzotta az ifjúságot5). Bár kétségtelen, hogy az eperjesi iskolának ez a jó hírneve mindenekelőtt az iskolavezetők kiválóságának tudható be és elsősorban is tőlük függött, hogy az iskola jövője milyen irányban alakul, azonban mint számos más vonatkozásban, úgy ennél a kérdésnél sem szabad figyelmen kívül hagynunk az ifjúság szerepét. Az eperjesi iskola tudományos eredményei, művelődéstörténeti sikerei természetszerűleg nem következhettek volna be, ha éppen az ifjúság, tehát a megmunkálandó anyag nem járul hozzá ennek a tevékenységnek sikeréhez. Az eperjesi iskola vonzóereje, közkedveltsége nem magán az iskolán s nem a tanárok személyein keresztül nyilvánult meg, — mint ahogyan ma sem ez dönti el kizárólagosan bármely kultúrintézmény értékességét, — hanem az ifjúság egyre nagyobb arányokat öltő érdeklődésén s azon a szereteten, amely megérezte, hogy a kezdeti nehézségekkel küzdő és szerény körülmények között élő iskola sikere, vagy sikertelensége mint kiindulási alapon: az ifjúság ragaszkodásán, e kultúrintézmény iránt érzett megbecsülésén nyugszik. Az iskolában magában rejlő értékek csak úgy tudnak kitermelődni, ha ehhez a termelő munkához az ifjúság is hozzáadja a maga erejét s ha olyan álláspontra helyezkedik, amelyen a fejlődő értelmiség nemcsak egyannak, hogy az ev. egyház tanító-nevelő egyház, amely iskoláit az egyház veteményes kertjének tekintette és templomot iskola nélkül el sem tudott képzeli." Gömöry János: Az eperjesi ev. kollégium rövid története. Presov 1933. 8. I. 5) Egykori kézirat, amely a Kollégiumnak 1668-ban alkalmazott tanárok működését tömören jellemzi. („Régi iratok" c. faseiculusban a jogakadémia páncélszekrényében.) 135