Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

tudja ítélni, milyen jogintézményekre van szüksége a római jogéletnek és hogy a szükségelt intézményeket melyik idegen jogrendszerben találja meg a legjobban. Az ő jogrendező és jogalkalmazó tehetsége kiválóan éi> tett ahhoz is, hogy miképen lehet, illetve miképen kell az átvett jogintézményeket a római jog rendszerébe úgy beépíteni, hogy az ott szervüljön. Az antik idők jeleseiről írt emlékbeszédei mellett egész sorát találjuk azoknak az emlékbeszédeknek, amelyet Vécsey Tamás a Magyar Tudományos Akadémián, annak elhunyt tagjai felett tartott. (Vandrák András, Hoffmann Pál, Wenzel Gusztáv, Tóth Lőrinc és Tisza Kálmán.) Emlékbeszédei egytől egyig remekbe készült, tömör és karakterizáló élet- és jellemrajzok, amelyek frappánsan elevenítik meg előttünk közéletünk egy-egy elhunyt 'kiválóságát. Az Akadémia 1884. évi nov. 4-én tartott Széchenyi ünnepélyén, felkérésére Vécsey Tamás tartott beszédet „Széchenyi és a magyar magánjog" címen. Ezen emlékbeszédet is, mint valamennyi egyéb írását jellemzi az alaposság és a forráskeresés, amelyre mondanivalóit alapította. Ha valaki nem ismerte volna pld. Vandrák Andrást, a kitűnő jogbölcsészt s a kiváló, melegszívű pedagógust, Vécsey Tamás hatalmas emlékbeszédéből megismerheti annak gigantikus nagyságát és szerető szívének a mélységét. Vécsey Tamás számos emlékbeszédében hazánk egynéhány kiválóságának életét s munkáságát megörökítve találjuk s azok jelentőségének tömör bírálatát adja a tőle megszokott világos előadás modorban. Vécsey Tamás sokoldalú egyéniségének és írói nagyságának a megismerése céljából megemlítésre érdemes irodalmi tevékenységének az a része, amely különféle egyházi közigazgatási kérdésekkel foglalkozik. Már eperjesi jogtanár korában, mint az eperjesi Kollégium igazgatója, állásából kifolyólag részt kellett hogy vegyen az evangélikus egyházkerület közgyűlésein, ahol értékes felszólalásai hangzottak el az egyházi iskolaügy számos aktuális kérdésében. Mint református egyházi főgondnok, gyakorlatilag is sokat foglalkozott egyházi-igazgatással s valahányszor az Élet egy-egy érdekesebb problémát vetett a felszínre, Vécsey Tamás nyomban tollat ragadott, hogy súlyos érvekkel alátámasztott véleményét hallassa. Évtizedes gyakorlata és tapasztalata a tanügy terén, a protestáns iskolaügy leghivatottabb kritikusává tették Vécsey Tamást, kinek egy-egy értekezése mindenkor és mindenhol osztatlan érdeklődésre tartott számot. „Egyházi bajaink és azok orvoslása." (Különlenyomat a dunamelléki ev. ref. egyházkerület Budapesten 1903 október 24-én tartott egyházi értekezletének Emlékkönyvéből.) Budapest, 1903. Hogy azonban Vécsey Tamás irodalmi munkásságának krónikásszerű ismertetése legalább félig-meddig teljes legyen, ki kell még terjeszkedni azokra a publikációkra, amelyeket mint tanár a rómaijog tanításának intenzívebbé tétele céljából alkotott meg. Utalok e helyütt a XII. táblás törvény töredékének közzétételére és szemináriumi használatra készült digesta helyeknek exegetikus magyarázataira. Különösen értékesek ezek a dolgozatok, mert egy nagy pedagógiai gyakorlattal bíró jeles tanár által gondosan kiválogatott forráshelyeknek, éles elmével történt boncolgatásait tartalmazzák. Immáron több mint egy negyedszázad óta megtért őseihez a lelkes 356