Miskolci jogászélet, 1939 (15. évfolyam 1-10. szám)

1939 / 7-9. szám - Vécsey Tamás. /1839-1939/

miskolci református gimnáziumba íratta be apja s hol — az akkoriban már jónevű fiatal poéta-tanár, Lévay József magyar nyelvi és irodalmi órái hatottak Vécsey Tamásra különösképpen. Irodalmi szárnypróbálgatásainak az ideje is miskolci diákéveire esik. Lévay lelkesítő irodalomtanításának hatása alatt írt „A magyarok Istenéhez" című ódája a cenzúra nemtetszését érdemelte ki, amiért is az ifjú költő-tanárát: Lévay Józsefet dorgálta meg a cenzúrát gyakorló csász. kir. iskola-tanács. Egy évig volt csupán a miskolci ref. gimnázium tanítványa, mert — miután Finkeit a híres sátorospataki református iskola választotta meg tanárául és így Vécsey Tamás tőle elválni kényszerült, — őt apja egy másik jóhírnévnek örvendő protestáns iskolába: az eperjesi evangélikus collégiumi főgimnáziumba íratta be. A VI. gimnaziális osztályba került Eperjesre Vécsey Tamás. Eperjesnek, magas kultúrájának, felvilágosult szellemű iskoláinak nagy híre messzire eljutott s nem tudott Eperjes erős vonzásának ellenállani Vécsey György sem, ki élete főcéljának azt tekintette, hogy fiának minél jobb és tökéletesebb nevelést adhasson. A serdülő kor impressziókra erősen fogékony ideje alatt Eperjesen, — országos viszonylatban is kiváló tanárok tanítványa lett Vécsey Tamás. Az eperjesi evangélikus iskola abban a korban az akkori pedagógiai eszmények megvalósítója volt. A kis tanulólétszámú tanosztályokban egyéni nevelés folyt. Minden tanár nemcsak névszerint ismeri tanítványait, hanem teljesen kiismeri azok tehetségét, jellemét, ismeri családi viszonyait, ismeri azt a környezetet, ahonnan tanítványa származik és azt, ahol él. Kézenfekvő az, hogy a tanár és a tantíványok közötti bensőséges visziny mély hatást gyakorolt Vécsey Tamás érzékeny jellemére. Vandrák András, Hazslinszky Frigyes, Herfurth, Krayzell voltak azok a híres eperjesi pedagógusok, akik a serdülő Vécsey Tamást tanították, szellemi képességeit és jellemét fejlesztettték. A tanulástól kifáradt ifjú felfrissülés és pihenés céljából örök szerelméhez, a természethez menekül. „Sok szép órát szereztek nekem a Felföld virágai; ott a Tárca vidékén, melyre az őrhegyek vigyáznak. A kikelet pompája, vagy a mindent színt játszó ősz beköszöntvén, jártam hegyen-völgyön, erdőn-mezőn. Amit a harmat növelt, a verőfény érlelt, raktam . . . gyűjteményembe. Kártya, kávéház és egyéb idegrontó szórakozás nem kellett. Imádtuk a természetet. Háládatos vagyok a virágok iránt. Talán nekik köszönhetem, hogy a komoly jogi könyvekben is találok virágokat," — írja visszaemlékezéseiben őszinte vallomását Vécsey Tamás a „Nemzet" című lapban (1883 május 12.). Gyermekkoráig visszanyúló természet-imádata Eperjesen csak fokozódott. A nagy historikus Herfurth, az akadémikus Vandrák, a polihisztor Ludmann Ottó és a klasszikus műveltségű Flórián Jakab, mind szerelmesei voltak a hegyeknek, kik örömmel és igen gyakran vitték ki tanítványaikat a természet szentélyébe s közben egy modem peripatetikus tanítási módon oktatták fiaikat. A habsburgi összbirodalom szolgálatába állított Thun-féle tanrendszer mindenütt, így Eperjesen is életbe lépett, ott azonban úgy alkalmazták azt, hogy nem lett a magyarságnak ártalmára. Az eperjesi tanárok valamennyien Németországot járt emberek voltak, hosszabb-rövidebb tanulmányutakat végeztek Németországban és így teljesen ismer344 v