Miskolci jogászélet, 1936 (12. évfolyam 1-10. szám)

1936 / 3-4. szám - Berzeviczy Albert. 1853-1936

lasztott Berzeviczy Albert, aki a magyar alkotmány és jogtörténetet és a nemzetgazdaságtant adta elő. A következő tanévben pedig már a „bevezetés a jog- és államtudományokba11 c. kollégium és az „alkotmány- és kormány­zati politika" előadása is fiatal vállaira nehezedett. De közéletének ez a rövid tavasza is értékes, nemes r gyümölcsöt termett, amint erről az 1879—80-ik tanévről szóló Kollégiumi Értesítő tanúskodik. Itt jelent meg Berzeviczynek „A politika és a morál" c. 37 oldalas kisebb tanulmánya. Nagy criticus apparatus-szal, Machiavelli, Macaulay, Kant, Bluntschli, Banké és Boscher sürü idézeteivel és helyenként véleményeik megszűrésével közelíti meg célját; munkájából éppen nem hiányzik az önállóság és a tisztult, — fiatal korá­hoz képest — szinte meglepően lehiggadt véleményalkotás. Egy-két idézet e müvéből: „az oly politika, amely céljai vagy eszközeiben a morállal mélyen és maradandóan meghasonlott, talán múló és látszólagos sikerrel dicseked­hetett alárendeltebb céljaiban, de az államélet nagy problémáit soha meg nem oldta és következményeiben romlásra vezetett.1' (14. I,) „hányszor lépett föl az önkényuralom a rend nevében, a hódítás a civilisatio terjesztésének a cégére alatt, hányszor lett hangoztatva a „ szabadság" azok által, kik merő anarchiára törekedtek!11 (20. I.) „Mint ésszerűtlent kell elvetnünk azon gondolatot, hogy az államférfiúban a magánember az erkölcstörvény alatt álljon, a közügyek­kel foglalkozó pedig az alól fél legyen oldva." (22. I.) Ha később az állam­élet irányításában alkalmazható „relatív erkölcsi átlagmérték" javára kon­cessziót is tesz (24—25. I.), mégis egész munkáján végigvonul az emelkedett idealizmus attitűdé-je. A gyakorlati politika nem egészen három év múltával elszólította az ősi főiskola katedrájától. Az 1881-iki általános országgyűlési képviselőválasz­tások során Eperjes városa mandátummal tisztelte meg Berzeviczyt. Kinyo­matott programmbeszéde (Eperjes 1881.) dokumentuma nemcsak ékesszólásá­nak, de a nagy távlatokat és politikai összefüggéseket felölelő államférfiúi képességeinek is. Mint pártja mellett — a kül- és belpolitikai sikerek alapján — önérzetesen állást foglaló szabadelvüpárti jelölt ís azon reményének ad kifejezést, hogy „azon nagy szellemi tőkét, amelyet az ellenzék jelenleg is képvisel, jövőben a pozitiv alkotás terén is gyümölcsözni látandjuk." Nobilis hang! Érzi, hogy a képviselő nem helyi jellegű érdekek kielégítője: „ a kép­viselő nem egy szűk kerületnek utasításokhoz kötött s csak a helyi aspiratiók szólójául felküldött, hanem népképviselő a szó teljes értelmében. .." Majd a közgazdasági politikai programmnál: „nem palliativ szerekre, nem az inség pillanatnyi csillapítására, hanem gyökeres orvoslásra .. . van szükség." Boldog kor, amelynek 28 éves fiai az objektivitás, a felkészültség és — nem utolsó sorban — az önérzet ilyen skáláján állottak, szólhattak! És még inkább boldog 28 évesek, akik ebben a korban élhettek és kamatoztathatták jelentős képességeiket! Brogrammbeszédében melegen szól az eperjesi jogakadémiáról. „Meg­győződtem annak életképességéről..." de arról is, hogy „jövőjének kivált anyagi tekintetben szilárdabb alapokra fektetése terén. . . közoktatásügyi tör­vényhozásunknak és kormányzatunknak kell oly úton haladnia, miszerint jogacademiánk fejlődése elöl legalább az akadályok elháríttassanak." Közel 50 évvel később, amikor (1930. október 5-én) a Miskolcra ellá­togató egykori professzort a jogászifjúság lampionos menettél és szerenáddal 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom