Miskolci jogászélet, 1935 (11. évfolyam 1-10. szám)

1935 / 9-10. szám - A kisebbségi intézetről

sel foglalkozó egyesület mellett szerény tudomásunk köréből a debreceni egyetemen Kováts Andor (később a jog- és államtudományi kar megbízásából is), Millecker Rezső és R. Kiss István professzorok, a nécsi egyetemen pedig Faluhelyi Ferenc professzor által vezetett mozgalmakra hivatkozunk. Végül (de időben a legelsők közt!) a\ miskolci jogakadémia kari ülése is magáévá tette e sorok írója által két évvel ezelőtt már felvetett és az év tavaszán formálisan előterjesztett javaslatát egy a jogakadémiával kapcsolatos kisebbségi szervezet létesítése tárgyéban. S ennek eredményeképen a kar Schneller Károly elnökségével az előkészítés céljából egy bizottságot küldött ki. Az eperjesi ősi evangélikus magyar tudományos intézmény Miskolcra menekült folytatása tradícióinál, megszállt területről való származásánál fogva mintegy predesztinálva van a magyar kisebbsági sors ápolására. A jogakadémia professzori kollégiuma csak a kötelező, ősi magyar evangélikus szellem jegyében vél cselekedni,, wmikor Felső-Magyarországon, annak társadalmának és sajtójának bevonásával tudományos kisebbségi orgánum felállítását erős akarattal keresztül kívánja virmi. E megvalósítás mellett érvel talán még az is, hogy a kisebbségi kérdésnek számos olyan érzékeny területe van, amely a nem állami jogakadémia kebelén belül működő intézet részéről sokkal szabadabban lenne kezelhető, mint az állami jellegüeknél. (Arról nem is beszélve, hogy a jogakadémia kisebbségi intézete az államra nem jelentene anyagi megterheltetést.) Az a tény pedig, hogy a budapesti kisebbségi intézet a közeli megvalósítás állapotába jutott, nemhogy megakasztólag, hanem egyenesen serkentőleg fog hatni a miskolci jogakadémia ugyanilyen irányú törekvéseire. A decentralizáció, illetve több nemzetiségi intézet megszervezése mellett mégis a legdöntőbb súllyal érvel az, hogy a kisebbségi intézet legelső sorban elvégzendőnek kitűzött feladatkörét, azaz a magyar társadalom műveltebb rétegeinek az utódállamokbeli viszonyok és kisebbségek szükségletei tekintetében helyes és rendszeres kiképzését egyetlen kisebbségi intézet létezése mellett el kellene ejtenünk; — ami a várható eredményt illetőleg egyúttal halálos sebet is jelentene. A most érintett célkitűzésnek tehát legideálisabban megf elelne, ha minden magyar egyetem és minden magyar főiskola, (sőt tanítóképző és kereskedelmi iskola is számításba vehető lenne!) kapcsolatba kerüljön egy kisebbségi intézettel. — Mert csak így érhető majd el, hogy néhány év múlva a magasabb iskolázottságú magyar társadalmi rétegek a kisebbségi ügyet illetően helyes tájékozottság mellett hasznosan működhetnek közre a további, a fontosabb és a nehezebb kisebbségi célok megvalósításáért, valamint ennek a megvalósítása esetén, ha majd a megszállt területek visszakerülnek, akkor azonnal a helyzettel ismerős, megértő emberek kezébe juthat az igazgatás. — Épp ezért az lenne a kívánatos, ha a kisebbségi ügy áltatlános ismeretét a főiskolákon (egyetemeken) kötelező speciálkollégiumokká tennék. Ezek a nemzet szempontjából talán még nagyobb 220