Miskolci jogászélet, 1932 (8. évfolyam 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - Eperjes szabad királyi város levéltára (Archivum liberae regiaeque civitatis Eperjes) 1245-1526 [könyvismertetés]

12 MISKOLCI JOGÁSZÉLET KOnVÜSZEMLE Eperjes szabad királyi város levéltára. (Archívum liberae regiaeque civitatis Eperjes) 1245—1526. Irta és összeállította: Dr. Iványi Béla. Kiadja: Az egyetem és a Rothermere alap támogatásává] a m. kir. Ferenc József Tudományegyetem Barátainak Egyesülete. Szeged. 1931. 240.1. AralOpengö. Iványi Béla, a szegedi egyetemen a jogtörténetnek kiváló és nagytudású professzora, már ismételten foglalkozott tanulmányaiban Eperjes sz. kir. város középkori jogéletével és egyéb kulturhistóriai kérdéseivel, amint a város levéltárának rendezése közben érdekesebb ősanyagra akadt és azt érdemesnek találta tudományos feldolgozásra és publikálásra. Most a város levéltárának rendezéséről számol be tekintélyes kötetben és ebben részint okleveleket közöl teljes szövegben, részint regesztákat, vagy rövid tartalmi kivonatokat. Iványi, aki még a világháború k'törése előtt vállalkozott teljesen önzetlenül e fárasztó és sok tudást igénylő munkára, a háború befejezése után is, Eperjes megszállásáig lankadhatatlan buzgalommal folytatta rendezési és értékes levéltári kutatásait. Iványi örök hálára kötelezte le maga iránt a várost azzal, hogy a levéltár anyagát számbavette, feldolgozta és munkássága eredményeiről most tudományos formában beszámolt. Eperjes városa és maga a levéltár is Iványi rendezési munkálatai óta nagy csapáson ment át. amennyiben Eperjest 1918-ban megszállották a <csehek, majd 1919-ben a vörösök és ezen válságos időkben a városi levéltár gazdag anyagát egy szobában egymásra hányták és szétszórták. Az eperjesi városi levéltárnak még az a része is, melyet Iványi rendezett volt, kutatásra ismét hasznavehetetlenné vált. Úgy értesültünk, hogy legújabban Magyar József Eperjes sz. kir. város volt főjegyzője és utóbb helyettes polgármestere igyekszik azt az anyagot, melyet Iványi jelzéssel látott el, ismét összegyűjteni és az utókor részére megmenteni, ami még ugyan megmenthető. Kérdés azonban, hogy az Iványi által feldolgozott oklevélanyagból hány oklevél pusztúlt el végképen ezen barbár eljárás folytán? Iványi munkájárak értékét ez a körülmény kétszeresen emeli. A tudós szerző a bevezetésben röviden ismerteti a levéltár történetét és rámutat arra, hogy a levéltárat először a XIV. század végén, majd a következő századokban azután újra és újra rendezték. A rendezés utóbb cubulus-, loculus- és fasciculusban és ezen belül sorszám szerint történt, de mivel nem az oklevelekre, hanem csak a fasciculus stb. csomagoló borítólapjára eszközölték a megfelelő ráírást, csak-, hamar összezavarták az egyes okleveleket. Iványi kronologikus sorrendben számozta és rendezte az okleveleket és e mostani kötetében 586 sorszámban 1481-ig számol be rendező és kutató munkásságáról. Az oklevélanyag rendkívül gazdag s 1245-től kezdve egymásután közlésre kerültek Iványi munkájában nemcsak helytörténeti, hanem általános jog- és művelődéstörténeti szempontból egyaránt értékesebbnél értékesebb oklevelek. Különös fontossággal bír III. Endre 1299. január hó 28-án kiadott privilégiális szabadságlevele, melyben az eperjesi, sárosi és kisszebeni vendégeknek ugyanazokat a szabadságokat adja meg a király, amelynek a szepesi kerületben lakó összes vendégek már élvezetében voltak. E városok vendégei nem tartoznak a sárosi ispánnak és várnagynak semmiféle collectát, vagy bármi címen nevezendő természetbeni vagy pénzbeni olyan adót fizetni, mely az országban szokásos. A sárosi ispán és várnagy iurisdictioja alól fel vannak mentve. Descensussal csak egyedül a királynak tartoznak. Ezen szabadságok ellenében a nevezett városok polgárai egyedül a királynak, illetve a király embereinek, vagy a tárnokmesternek évente 150 márka finom ezüstöt tartoznak fizetni.1) Ezt a szabadságlevelet átírta utóbb Károly Róbert 1324. augusztus hó 3-án.2) Az eperjesi, sárosi és kisszebeni polgárok ezen szabadságait biztosítja utóbb Nagy Lajos király is, aki a szomolnoki és telkibányai kamara ispánjainak zaklatásaival szemben erélyesen megvédi őket 1346ban szeptember hó 8-án az 1347-ben május hó 31-én kelt kiváltságlevelében.3) Rendkívül érdekes adatokat kapunk az eperjesiek vámmentességére nézve az oklevélpublikációk alapján4) s királyaink ismételten meghagyták, hogy az eperjesieket hamis és álutakon vámhelyekhez ne merjék kényszeríteni, sőt még a lengyelországi vámszedők is utasítást kaptak Erzsébet királynétól (1371.), hogy az eperjesiektől több vámot mint a krakkói és más lengyelországi kereskedőktől szedni ne merjenek. Nagy Lajos (1372.) kiegészíti e rendelkezést még azzal, hogy Krakkóban meg annyi vámot kötelesek fizetni az eperjesiek, amennyit a krakkóiak Szandeczben fizetnek. Nagy Lajos király meghagyta továbbá (1378. január 6. Diósgyőrött) a sárosi várhoz tartozó vámhelyek vámszedőinek, hogy azon fa. kő és mész után, amelyet Eperjes város falainak építéséhez szállítanak, vámot szedni ne merjenek. A város falai és erődítményei kijavításának és felépítésének megkönynyítése céljából az eperjesieknek posztó és más iparcikkek kereskedésénél megadja ugyanazokat a kiváltságokat, amelyeket Buda város polgárai élveztek. Eperjes város falainak megerősítése végett elengedi Nagy Lajos király 1378-ban a collecta fizetést és megbízza Ambrus diósgyőri kőművest, hogy menjen Eperjesre és vezesse ott a várfalak építését.') A bíráskodásra nézve is nagyon érdekes adatokat állíthatunk össze a közölt oklevelek, illetve regeszták alapján. Királyaink ismételten biztosítják az eperjesieknek bíráskodási szabadságát.11) Nagy Lajos király 1370-ben december hó 28-án Diósgyőrött kelt szabadságlevelében kijelenti, hogy bárkinek van az eperjesiek ellen valami keresete, vagy panasza, tartozik azzal a város tanácsához f ordulni; lopás, rablás és más bűnesetek azonban az ország rendes bíráinak illetékessége alá tartoznak.7) Homa') Levéltári szám 2/a. Iványi 11—12.11. közölte. -) Levéltári szám 2/a éis 71. ,1. m. 12—13. 11. és a november hó 3-iiki átirat 14—15. 11. 3) Levéltári száma 8 és 11. i. ni. 19 és 21 1. Az 1347-ikiit 'kiadta még Wagner és Diplom. Sáros 449. L ') Levéltári szám: 6, 9, 10, 16j, 17, 18, 20, 30, 36, 37, 41, 43, 53, 69, 74, 76, 77, 80, 84, 93, 96, 100, 16$, 1C6. 183, 201, 202 229, 230, 439. ') Levéltári szám: 49/a. i. m, 38. I. °) U. O. 27. 87.. ') ix. o. 40. sz. i. m. 32. 1,