Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 9. szám - Dr. Egyed István: Vármegyei Önkormányzat. Budapest 1929. 468 l. [Könyvismertetés]

(Í07) MISKOLCI JOGÁSZÉLET Í5 Jogászballagás, . . A régi eperjesi diáikélet, nemesveretű hagyományai közül a legszebbet, újította meg a Miskolci Joghallgatók Testülete, amidőn 1929. évi június hó 15-én, a város közön­ségének minden eddiginél nagyobb érdeklődése mellett lefolyt ballagásban búcsúztatta az Akadémia öreg diák­jait. Már jóval hat óra előtt az emberszámok sűrű sorai lepték el a felvonulás útvonalát, hogy láthassák, élvezhes­sék a menet vidám, ötletes mókáit, figuráit. S vártak tü­relemmel, kitartással, míg végre valamivel hét után. az Akadémia turulos zászlója feltűnt a Városháza, rendőrségi udvarának kapujában. Az udvaron kaotikus összevissza­ságban álló csoportok, felvirágozott ökrös fogat, autók és társzekerek egész sora a rendező intésére egységgé lesz­nek. Miskolc anno 1929. képe formálódik ki a 'felvonu­lással. A város közönségéneik legszentebb vágyait vetíti vissza egyrészt' a menet. Másrészben pedig ferde tükör­ben, szándékos torzítással bemutatja a közéleti abususo­kat, emberi gyengeségeket. Megeleveníti a váras közelmúlt politikai és kultúrál is életének pár jellemzőbb momen­tumát. A turulos zászlót követi a jogos magyar vágyak, a letíportságból megváltásunkat jelentő revízió szimbóluma. Gyászdrapériával bevont autón a kriptába zárt, leláncolt Magyarország. A"kripta'fölött a -Szent Koronával ellátott címer: „Itt. vár a. feltámadás trombitaszavára Magyaror­szág. ÉÍ& 1000 évet," A kripta ajtaját elzáró nagy tria­noni lakatot egy teljes díszbe öltözött Werbőezy-bajtárs döngeti kalapáccsal. A kalapács a .megváltás útjára elve­zető munkát, aposztrofálja. A munka mikéntjét a kalapács két oldalára. Rothermere s Revízió szavak jelzik. Most • következik a ballagok tulaj donképen i menete. Zsinóros díszruhában a jogakadémia pedellusa virágcsokra5? vő­félybotot visz. Előtte két cserkész-apród a paragraphussal és a carcer kulcsával. A cigánybanda és az összeölelkezett, ballagok jönnek most, Zendül a „Ballag már a. vén diák" és a, „Gaudeamus igitur". Tompa szomorúsággal koppan­nak a lépések. Minden egyes lépés fájdalmas szakítás a jogászélet megannyi, kedves, felejthetetlen emlékétől. Búcsú a négy vagy több esztendőn át jóban, rosszban összefort sorsosztályosoktól... Az utca megértő meghatottságát most kacagás vallja fel. Jön a felvonulás mókás része, Miskolc egész közélete, feltárul a kaleidoszkopszerüen egymás után kövei kező ké­pekben. A közönség nevet, örül, Orkánszerű ováció magá­val ragadó érzésében, olvad össze az Utca népe. Ma min­dent, meg lehet nevetni. De senki sem haragudhat, mert a jogászok magukat, sem. kímélték karikatúráik vágásától. • A sajtó helyi reprezentánsai: a Magyar Jövő és a Reggeli Hírlap címszalagjaival teleaggatott talárban egy-egy tudós, fejükön föveg. Egy nagy fekete távcsőbe kémlelnek. A távcső előtt ara nyesi Uag. Ra jta. Bethlen mi­niszterelnök torzmása. A tudósok szüntelen összesúgnak­búgnak. Horoszkópot alkarnak csinálni a magyar horizont­ról. Vitázva, számítgatják a magyar égbolt, nyolc év óta mozdulatlan, csillagának állását, Ez a. miskolci asztronó­mia. Horoszkóp: „Betlehembe kéne menni". Nagy tetszés fogadja, a. következő képet is. Részletek, — amint a felirat magyarázza, — egy készülő könyv il­lusztrációiból. „A lillafüredi hév-víz dráma. Nopcsa Brr.": Pávay-Vájna, tudós geológus vér- és vizforraló utazása a föld-középpontja felé. 137 kiadás. „Hiteltúllé­pés." — Hatalmas szaikálú tudós gyorsforral óval foglala­toskodik. Forralja ,s közben búzgón hőmérőzi a lillafüredi vizet. Fejét csóválja. Még így sem — „készül el a meleg­víz." — „Mire megvénülünk, lesz-e már melegvíz?" — a másik részlet, A felelet itt sem igenlő. Hiába fúrja a. föld­gömböt nagy spirál fúróval a címlapon jelzett tudós. A fúró vége már a Tűz földnél tart. Melegvíz még mindig nincs. De a tudós rendületlen hittel csak fúr, fúr tovább. Bethlen már .sokszor beígért, de ugyanannyiszor el­maradt miskolci látogatását parodizálja a, következő szám. Élethűen bemaszkirozva robog a miniszterelnök kísérőjé­vel egy autón. Az autó hűtőjére tilosra állított jelzőtáblá­val sorompó van szerelve. „Bethlen miskolci látogatása sorompót kapott !" A pneumatik közben defektus miatt nagyot, pukkan. Mint. műsoron kívüli szám, szintén, jól hat. A Lévay József Közművelődési Egyesület paródiája a következő: kereskedés kirakatrésze tárkocsira, szerelve. A cégtábla: „Lévay József Irodalmi Zálogház." Oldalt a Pesti Hírlap 28 filléres füzetei vannak kiragasztva. „Min­den darab 28." Huszonnyolc százalékos kamat s előzékeny kiszolgálás feliratok csábítják ide azt, akinek van valami becsapni valója. Egy gorilla állott itt .gondolkodva azon, hogy ne menjen-e be és ajánlja fel képességeit! a. város által támogatott kultúra részére? Utóbb azonban otthagy­ja a kecsegtető lehetőségeket. Ehelyett a közönség közé vegyülve okoz ijedelmet, szerez magának szórakozási. A „Kis — Miskolc —" szertelen vágyakozását Pest mérete és kultúrája után aposztrofálja az azután jövő kép. Bölesőben ring és sírva kesereg a, „Miskolci Kul­túra' Fölibe hajol a. kultuszminiszter nagy revereneiával fogadott mása és csitítja, dajkálja az éhes gyermeket. De az meg nem vigasztlódhatik a sok klasszikus idézettől. Kultúra-éhes gyomra az átnyújtott üres cuclis üveg ki nem elégíti. Miskolc város kereskedői és iparosai a maguk sorsat látták szimbolizálva a következő képbén. Az állam rette­netes moloch ja, az adó, hogy nyomja, szorítja, préseli ki az életet a szegény adófizetőkből. Egy prés, amibe az adózó belekerül. Teste papírvékonyságúra összesajtolva. Feje még megmaradt, hogy száján kibugyborékolhassa­nak a jaj szavak. Épenmaradt keze-lába sejtetik, hogy valamikor erőtől duzzadó izmos test lehetett. „Emelési világrekorder: a Miskolci Villamossági R.­T." — mondja az utána következő tábla. S valóban egy jól megtermett atléta játszi könnyedséggel emel meg egy hatalmas súlyzót, ami a villanyáram egységárát szimboli­zálja. Avatatlanok előtt érthetetlen, hogy honnan vette a világrekorder ijesztő képességeit. A szomorúba kanyarodó jogászsorsot szimbolizálja az ezután jövő kép. Jön a jogi reform. Jön a kötelező hall­gatás. A. kötelező kollokvium. Mene teke] ufarsin módjá­ra tűnik elő a jogi tanulmányaik kezdetén állóknak a kultuszminiszter vészi jósló kijelentése: „Vége a négyéves majálisnak. Hiába! Jön a jogi reform! Ebből a jogászt hat ökör sem húzza ki." Hatfogatú ökrösszekér tetején árván, búsan kesereg egy frakkbaöltöztetett szamár. Be­lőlem már nem lesz jogi doktor. Nagy .szomorúságban praktikus szerrel fog enyhíteni. Majd a dékán lakása előtt, mikor Odrobina Janó csapraveri a felvirágzott, fenyővel, mezei virágokkal díszített söröshordót, ő is inni fog jo­gászkollégáival. Jóakaratának biztató jeléül a nyolc osz­tályú jogi főiskola-típus számára három, képet vásárolt, a kultuszminiszter a miskolci városközi képkiállításon. Az egyik Miskolcot, a kertvárost, a másik a fürdő várost mu­latja be, A harmadik a könyvnap praktikus előnyeit jelzi. Legfrappánsabb sikere az utolsó számnak van. Ez a modern morál beteges túlhajtásait vetíti a közönség elé. Ma — mikor úgyszólván már minden téren fél vagy egész hangjegyekkel lejebb szállítottuk a társasélet erköl-

Next

/
Oldalképek
Tartalom