Miskolci jogászélet, 1929 (5. évfolyam 2, 5, 6, 9, 10. szám)

1929 / 6. szám - Az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diákszövetség 1929. évi közgyülése május hó 8-án Budapesten

16 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (84) táblájának leleplezésekor tiltakozunk az ellen, amit velünk elkövettek. Ugy szeretnék kiáltani, hogy meghallja minden idegen iga alatt nyögő magyar, vagy idehaza csüggedő lemondó ember és merítsen erőt belőle. Ugy szeretném belekiáltani a levegőbe, hogy mi itt ezek között a szűk, nyomorult határok között nem birunk élni. Mi nem bírjuk már szivni ezt a fojtó, nyomasztó levegőt, mely ráül a lelkünkre, mely megfertőzi az életünket. . . Nekünk nagy határok kellenek! Nekünk az integer, régi Magyarország kell, ahol megtudunk élni becsületes dolgos munkánk után. Nekünk kell minden egyes kis darab föld, ahol most idegen jött-ment népek taposnak. Csengey Gusztáv! Mi megfogadtuk a te tanításodat. Mi dolgozni fogunk tehetségünk szerint a végsőkig mindenért, ami a mienk volt s ami a mienk lesz újra. Csengey professzor! Vidd fel az Úristenhez az üzenetünket és mond meg neki — a Te költő lelkedet jobban meghallgatja, mint a mienket — hogy : Uram ! Tudd meg, hogy mi nem akarunk élni, csak magyar földön és csak magyarul. S ha bűn, hogy lelket nem tudunk cserélni, jobb is ha szárnyunk már most porba hull. De a lelkünket itt hagyjuk örökbe s ez ott vijjog majd Kárpát havasán és belesirjuk minden ősi rögbe, hogy el innen rablók — ez a mi Hazánk f" A beszéd lendülete és szivbemarkoló tónusa magával ragadta a hallgatóságot és nem egy szemből könnyeket csalt ki. — Ezután ismét Huszovszky Sándor jogász zenekara játszott; a „Ballag már a vén diák ..." előadásával stílszerűen simulva az ünnepély alaphangjához. Hiszen ezt az örökszép diáknótát is Csengey ültette a magyar nyelvbe és a magyar diákszivekbe. Vámos Miklós, a Joghallgatók Testülete elnöke koszorúzta meg még az emléktáblát, melynek szószerinti szövege a következő: CSENGEY GUSZTÁV 1842- 1925 Eperjesi ev. kollégiumi theol. és jogakad. tanár. Zsoltár-, regényíró, költő. A „Fogoly lengyel" szerzője. Trianon menekültje. Az ünnepély a „Himnusz" eléneklésével ért véget. y Az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diák\ szövetség 1929. évi közgyűlése május hó 8-án Budapesten. Zsúfolásig megtöltötték a Posch-féle vendéglő különtermét az eperjesi Kollégium volt diákjai a szövetség 1929. évi közgyűlése alkalmából. — A felfokozott érdeklődés főként annak tudható be, hogy a közgyűlés Ludmann Ottónak, az eperjesi Kollégium volt rektorának, a magyar tanárság nesztorának ünneplése jegyében zajlott le, az ősz pedagógus kilencvenedik születésnapja alkalmából. Jelen voltak: Pap József felsőházi tag, udvari tanácsos, az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diákszövetség elnöklete alatt dr. Bruckner Győző miskolci jogakadémiai dékán és az Eperjesi ev. Kollégiumi Diákszövetség ügyvivő elnöke, Horvay Sándor Máv. felügyelő, az Eperjesi Ev. Kollégiumi Diákszövetség főtitkára, dr. Eöttevényi Olivér ny. főispán, MágocsyDietz Sándor és Schneller István ny. egyetemi tanárok, Zelenka Lajos tiszai ev. egyházkerületi felügyelő, dr. Kéler Sándor ny. kúriai biró. Balló Rudolf ny. kir. kerületi rendőrfőkapitány, Mikler Károly, egyházmegyei felügyelő, Krayzell Miklós kir. táblai tanácselnök, dr. Lehoczky Antal kir. közjegyző, Török János ny. kir. ítélőtáblai biró, dr. Dálnoky Albert főtörzsorvos, dr. Sicherman Bernát m. kir. udvari tanácsos, az Általános Hitelbank igazgatója, dr. Sztehlo Zoltán jogakadémiai nyilvános rendes és egyetemi magántanár, Gerhard Béla főigazgató, Antony István ny. máv. főfelügyelő, György Lajos a Magyar-Olasz Bank igazgatója. Keszelbauer Sándor O. V. H. igazgatója, Szigethy Lajos dr. ev. Tanáregyesület elnöke, Vörös Sándor ref. reálgimnáziumi igazgató, Ivanovits Dusán, Weiser Samu, Máv. felügyelők, dr. Jeney Andor ny. m. kir. határkapitány, Nikoli Kálmán ny. polgáriskolai igazgató, Sztehlo Gerő ev. lelkész, dr. Hennel Gyula kir. járásbiró, dr. Neményi Sándor, dr. Bene Sándor, dr. Glasner Samu, dr. Glück Adolf ügyvédek, Koronkay Géza földbirtokos, dr. Kralovanczky László földbirtokos, dr. Schön Hugó, dr. Schvartz L., dr. Kastriner Árpád, orvosok, Szántó Emil kir. adótanácsos, Weichard Waldemár p. ü. tanácsos, Kapi Gyula ny. tanitóképzőintézeti tanár, Neményi Nándor gyógyszerész, Hamvas József iró, dr. Sziklai Ferenc tanár, Komáromy Mihály (86 éves) ügyvéd, Weich Lajos dr. orvos, dr. Sztehlo István, dr. Lansch József, Sas János ny. főintéző, Késmárszky Gyula tanitó, Vámos Miklós, Kovács Elemér, Urbán János, Székely Zoltán miskolci joghallgatók, s még sokan, kiknek neve a körözött jelenléti ivben azonban olvashatatlan. Kevéssel hat óra után nyitja meg az ülést PapJózsef dr. elnök, felsőházi tag, a budapesti Ügyvédi Kamara elnöke. — Üdvözli a megjelenteket és magas szárnyalású beszédben vázolja a Szövetség célját és jelentőségét. — Hiszem — úgymond — hogy mindnyájunk előtt tiszta a cél és a szándék: az Álma Maternek emlékezetét fenntartani és azt a hazafias szellemet, amelyet ott csepegtettek a szivünkbe, további életünkre is zsinórmértékül alkalmazni. — Nem lennénk azonban eléggé hálásak ősi Kollégiumunk iránt, ha ezek az eszmék csak az alapszabályainkban lennének corporálva, ha életpályánk gyakorlata nem forrasztana össze bennünket ezekkel az eszmékkel. Mi, akik abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy az Eperjesi Kollégium tanítványai lehettünk, szivünk egész lelkesedésével alkalmaztuk egész életünkben azt a nevelési rendszert, amely háromirányban csúcsosodott ki : az Isten, a Haza és a Tudomány iránti szeretetben. Ez a három vezércsillag vezetett a küzdelmes, rögös, sokszor rosszindulatú és ellenséges közélet porondjára. Aki ebben a háromban hisz, aki ezt a három vezércsillagot követi, az nem élt hiába, még akkor sem, ha esetleg nem is minden esetben boldogult. — Istenszeretet! Az ősi evangélikus Kollégium magasztos, evangéliumi szellemű, protestáns tradíciói hatnak át mindnyájunkat, mert „verbum Dei manet in aeternam!" A mi tradícióink ugyanazt jelentik, amit a spayeri birodalmi gyűlés 400 éves jubileuma alkalmából Raffay püspök ur öntött szavakba: ,,Felszólítalak ben-