Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - A magyarhoni ev. egyetemes egyház és Miskolc thjf. város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ev. jogakadémia létkérdésében

25 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (Í48) gétíkus egyházunkat, — amely érdekeit a múltban is mindig összhangzatba tudta hozni a nemzeti nagy érdé- , keivel s amelyet a legutóbbi nemzeiti katasztrófa is az összes felekezetei? között a legérzékenyebben .sújtott — ujabb s folyton fokozódó jogsérelem ne érje! A négy püspök felszólalását követte Krayzell Miklós lrir. tvszki tan'áieselnök, egyházkerületi törvényszéki bíró tiltakozása a következőkben: Méltóságos és főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! A jelenleg Miskolcon működő s az ellenség által éh üldözőit ősi eperjesi jogakadémia érdekében előterjesztett határozati javaslatot elfogadom. Mindenben csatlakozom az előlttem felszólalt négy püspök ur előterjesztéséhez, s a magam részéről csak egy oly körülményre kivánok rámutatni, amelyről eddig említés nem történt. Az eperjesi jogakadémia nem csupán egyik tűzhelye a mágyiair tudományosságnak, hanem egyúttal egyik- nemzeti hősünknek, az 1849 október 6-án Aradon vértanúhalált halt Dessewffy Aristid 48-as honvéd tábornoknak hősi emléke. Ez az evangélikus vallású vitéz tábornok, jelenleg jeltelen sírban nyugszik a margón yai családi sírboltbanemlékét azonban Sáros vármegye törvényhatósága emlékszoborral kívánta megörökíteni. A gyűjtés megindult. Sáros vármegye lelkes közönsége csakhamar tekintélyes összeget adotit össze a vérí a n u em 1 ékszobrára. Ezt azonban az akkori idők politikai viszonyai miatt felállítani nem lehetett. Minthogy m akkori politika csupán a< látható emlékoszlop felállítása elé állított gátat, a szoborbizottságércnél maradandóbb, de láthatatlan emléket emelt a vértanúnak. A szoborra összegyűlt összeget átadta az akkor Ínséget szenvedő eperjesi jogakadémiának, mely ezen öszxzegböl égy.má is fennálló tanszéket szervezett, mely ma is Dessewffy Arisztid vértanú nevét viseliMinthogy csak annak a nemzetnek van jövője és feltámadása, amelyik saját nagyjait megbecsüli és tisztelni képes, — az a nemzet pedig elpusztul, lamelyik történelmi múltjának emlékeit önkezével rombolja el; ennélfogva a leghatározottabban tiltakoznom kell az eperjesi jogakadémia megsemmisítését célzó kormányzati intézkedés ellen, mert milyen jogon kérhetjük akkor számon az utódállamokban terjeszkedő ellenségeinktől kulturális és műemlékeinknek barbár pusztítását, ha saját kultuszkormányunk dönti le a szabadságharc egyik vértanujának emlékoszlopát. Puszik Lajos tiszai ev. egyházkerületi főjegyző és miskolci ev. lelkész felszólalásában csatlakozik az előadói javaslathoz és nézetének a következő szavakban ad kifejezésül: Az előadói javaslatot nagy lelkesedéssel elfogadom, annyival inkább, mert hol van az megirva, hogy az álláshoz diplomája alapján nem jutó intellektuel kártérítési joggal rendelkezzék az állammal szemben, mint amely megengedte, hogy tudós lehessen. A numerus clausus törvény egy esetben állhat meg, ha az állam minden egyetemi diploma aláírja: „Én pedig holtodig eltartalak." De kötelezettség nélkül leereszteni a sorompót aizok előtt, akiknek érettségi bizonyítványára az a maga képviselője által ráíratta: „Egyetemi tanulmányokra érettnek nyilvánítja", se nem igazságos, se nem okos, se nem célravezető és következetes. Mit segédkezik a kormány a diadalmas, a gyönyörű, a magát kormányzó életnél? Az halad a maga utján és fejlődik örök törvényszerűsége alapján. Ha túltermelés van egy-egy pályán, az magától levezetődik. Aki a szabad pályaválasztás lehetőségót veszi cl az életbelépő ifjúságtól, az rettentő felelősséget vállal magára. Az a nemzet, amely a tudománytól fél, a halállal és sötétséggel barátkozik. Szabadság és béke költözzék be a tudomány csarnokaiba. A tudomány a mi fegyverünk, mindent elvehetnek ellenségeink, de tudósaink hírnevét, világra szóló vívmányait, kutatásai eredményét és az ő nyomdokain haladó fiaink lelkesültségét nem vehetik el tőlünk. Világosságot és szabadságot a szellemnek, a külső bilincseink majd leperegnek rólunk. Épen ezért a magam részéről a numerus clausus törvénynek nemcsak ujabb megszorítása ellen tiltakozom, hanem teljes eltörlését ajánlom. Kaas Albert báró kifogásolja, hogy ily fontos egyházi kérdés tárgyalásakor távol van a prot. sajtóiroda képviselője és mivel az egyházon kívül állókat kell igazságunkról meggyőznünk, kívánatosnak tartja, hogy gon doskodás történjen arról, hogy a közvélemény az itt elhangzott felszólalásokról híven és kimerítően tájékoztassék. A felszólalások sorát a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület felügyelőjének, Zelenka Lajos kir. ítélőtáblai tanácselnöknek következő felszólalása zárta be: Főtisztelendő Egyetemes Közgyűlés! „A sérelmes vallás- és közoktatásügyi miniszteri rendeletek által, — ősi Kollégiumának át és megmentett jogakadémiája révén — elsősorban érdekelt tiszai egyházkerületünk közgyűlése, egyhangúlag hozott határozatával helybehagyva az egyházkerület elnökségének az egyház autonóm jogai megvédésérc irányult intézkedéseit, egyben állást foglalt a vallás- és közoktatásügyi miniszter urnák tulajdonképen a magyar protestáns egyházaknak az 1791 :XXVI. törvénycikkben biztosiitott minden nemű főiskolák felállítására és fenntarthatására irányuló jogait csorbító törekvései ellen. Ebben a kérdésben a tiszai egyházkerület minden tényezője legjobb tudása, tehetsége és lelkiismerete szerint megtette a kötelességét, Elnöktársammail: egyházkerületünk nagyérdemű püspökével pedig egyúttal hazafiúi kötelességünket is teljesítettük, mind e "mai napig még abban az irányban is közreműködve, hogy a kormányzati tekintély csorbát ne szenvedjen s a közre ugyancsak mérhetetlenül káros kultúrharc elkerültessék. Ezétft a kérdésnek jelen egyetemes gyűlési tárgyalásánál nem kívántam felszólalni. Most azonban, a történelmi idők komolv méltóságával egyúttal megfelelő határozottságával elhangzott felszolalasok folytán, az ügy letárgyalása után, mint a tiszai egyházkerület felügyelője kedves kötelességet teljesítek, midőn a kérdéshez a tiszai egyházkerület álláspontját megerősítő jogügyi bizottsági javaslata egyértelmű támogatásával hozzászólott egyházkerületi fe£ ugyelo es negy püspök urnák s a felszólalásokat helyesesscl kísért közgyűlési tag uraknak, egyházkerületem közönsége neveben is benső igaz örömömnek adva kifejezéstmind a négy egyházkerület felfogásának és áMásV ^rf' te^M^e fmtt> «^tal azért a sok ÖSl?-^ 6l^6r€Sért' mel-yet felszólalásaik közben Éft^tf*'< Gnnok minden Jetben helytIM^M^^V SZCmben m^ttak nyilvánítani, halas köszönetünket tolmácsoljam gyén ZZTt '^T Wí'Cjez6st 'adYa' e<™ loívházi I^PI " ogyhazkerületünk ékestollu és szavú eöyhazi főjegyzője imént hallatott felszólalásának ama