Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - A magyarhoni ev. egyetemes egyház és Miskolc thjf. város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ev. jogakadémia létkérdésében

24 MISKOLCI JOGÁSZÉLET Ez a bíróság szükséghez képest aikár annak székhelyén, akár más helyen működhetik és ügyvitelét, valamint tagjait, székhelyét a hadügyminisztérium állapítja meg. E bíróság ítélete ellen — a katonai parancsnokot illető felülvizsgáláson kívül — semmiféle perorvoslatnak nincs helye. Perjessy Mihály dr, A magyarhoni ev. egyetemes egyház és Miskolc thjL város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ev. jogakadémia létkérdésében. 1.) A magyarhoni ev. egyetemes egyház állásfoglalása.! A felsőmagyarországi ev. rendek által 1665-ben alapított és a külföldi protestáns államok (Svédország, Anglia és Németország) által anyagilag és erkölcsileg hat* hatosán támogatott Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémia, mely jelenleg Magyarországnak egyetlen ev. főiskolája, — 1920-tól, eleinte csak mostoha elbánásban részesült a m. kir- vallás- és közoktatásügyi minisztérium részéről, majd 1923-tól a kultuszminisztérium, egymásután sürün kibocsátott rendeleteivel, annak teljes elsorvasztását célozza. A m. kir. kultuszminiszter 50.139/1927. IV. ü. o. sz. alatt 1927. év július 10-én kelt rendeletével megvonta a miskolci ev. jogakadémiától jog- és államtudományi államvizsgáztatási jogát és nem erősítette meg az államvizsgabizottságokat, mivel ezentúl csak az egyetemek jogi fakultásainak kívánja az államvizsgáztatási jogot fenntartani. E jogot, melyet különben az 1911. évi október 5-én Bécsben kelti királyi rendelet is biztosit, hatálytalanítja az emiitett miniszteri rendelet, ami nyilvánvalóan alaki törénysértést is jelent. A 47.061/1927. IV- ü- o. sz. vaillás- és közoktatásügyi rendelet, mely a miskolci jogakadémián az első éves joghallgatók létszámát csak negyvenben állapítja meg, szintén sérelmes egyházi szempontból, mert ezzel a rendelettel oly alacsony létszámot kontingentált a miniszter, hogy annak betartása esetén a főiskola fenntartása — elesvén a nagyobb tandíjbevételtől,—kétségessé válik. — E rendelet nem egyeztethető össze az 1920 :XXV. t.-c.-kel sem, mert a törvénycikk a szellemi pályákon háttérbe szorult és teljesen elsorvasztott keresztény magyar értelmiség újbóli megerősödését kívánta. Semmi esetre sem irányult a törvénycikk a nagymultu protestáns egyházak ellen. Jogilag és etnikailag lehetetlen, hogy e törvénycikkel megfojtson a magyar kultuszminiszter egy viharedzett, nagy nemzeti hivatást teljesítő és irredenta célokat, .szolgáló ősi kultúrintézményt. Az 1791 :XXVI. t,-c. 5. §-a nem azért biztosítottal az iskola fenntartási jogot felsőbb iskolákra nézve is a protestáns egyházaknak, hogy az iázzál való élni akarás ujabban kiadott miniszteri rendeletekkel lehetetlenné tétessék, ,.mert jogok, melyek nem jogok és iskolák, melyek még sem iskolák" guny tárgyává tennék a müveit külföld előtt egyházi alkotmányunk c biztosítékait. Az ősi főiskola fenntartó hatósága, a tiszai ev. egyházkerület átérezvén c kérdésnek nagy töréneti jelentőségét és a történelem előtti nagy felelőségérzetének teljes tudatában felemelte tiltó szavát e sérelmes miniszteri rendeletekkel szemben és ugyanezt tette a magyarhoni ev- egyház minden egyes egyházkerülete is. A magyarhoni ev. egyetemes egyház 1927 október hó 27-én tartott közgyűlésén is az ügyhöz méltóan emelkedett hangulatban tette magáévá a jogakadémia fenntartási jogán ért sérelmeket és felemelte tiltó szavát ezen 300 éves dicső múlttal bíró ev. kultúrintézmény kultuszminiszteri elsorvasztási politika ellen. Az egyetemes egyház c közgyűlésén megemlékezett mindenek előtt Radvánszky Albert báró az ev. egyetemes egyház- és iskolafelügyelője, már megnyitójában az egyetlen jogi főiskolánkat veszélyeztető kulutszminiszteri intézkedésekről iái következő szavakkal: Kötelességemnek tartom, midőn az erőknek a szeretet jegyében való egyesítésről szólok, kiemelni a kerületeknek' egyházunk egyik legrégibb intézménye, az Eperjesről Miskolcra menekült jogakadémia, az utókor számára való átmentése érdekében elfoglalt egyöntetű állásfoglalásának nagy jelentőségét, Remélem, hogy egyházunk ezen egyöntetű állásfoglalása meg fogja győzni a vallás- és közoktatásügyi kormányt arról, hogy az ev. jogakadémia, munkája, melynek tanári kara eléggé el nem ismerhető magas színvonalon álló nemzetépítő tudományos irodalmi munkát is fejt ki, mint értékes láncszem bekapcsolható a miniszter nagyszabású kulturprogrammjába, A kerületek ezen egyértelmű törekvésében mint vezérnek, az egyetemes egyháznak is részt kell vennie, sőt elöl kell járniaAz erők szeretetben való egyesítésének goiidoliaitkörébe szorosan belekapcsolódik az egyház és állam egymáshoz való viszonyának kérdése, amely áldásosán meggyőződésem szerint ugyancsak kizárólag a szeretet szellemében, oldható meg. Hki ezt a viszonyt a szeretet lelke hatja át, akkor gyarapszik ugyanis mindkettő erőben s válik képessé értékek megtartására, alkotások létesítésére. Az igazsággal jutnék ellentétbe, ha meg nem állapítanám és el nem ismerném., hogy az állam részéről sok nagy horderejű kérdésben teljes megértésre találtunk és nem nélkülözzük a kormány megsegitlö kezét. Viszont, hogy csak a felsőházi törvényben egyházunkat ért. mellőzésre és a jogakadémia emiitettem kérdésére utaljak, fájóan kell éreznünk, hofiy mégis nélkülözzük a méltánylásnak azon mértékét, amelyet meggyőződésünk szeri ni egyházunk nemzeti és kulturszolgálatai és hivatása (ilaj)ján kiérdemelt és igy joggal elvárhat. Egyházunk autetólóm jogainaik, valamint erkölcs és törvény alapján nyugvó igényeinek az elbírálásánál — ugy véljük — ezen két szempont kell hogy irányadó legyen. Aminthogy a múltban egyházunk anyagiakban és erkölcsiekben való gyarapodása, gyarapodását jelentette a nemzeti kultúrának és a nemzetnek, minden egyéb vonatkozásban is, azonképen anyagi és erkölcsi értékeink megtartása és gijarapitása is gazdagodást jelent ezen javakban az államra nézve is. Erős protestantizmus erős nemzetet jelentett az eddigi századok folyamán és jelent ma is! Ebből a szemszögből kell minden illetékes tényezőnek elbírálnia az 1848 :XX. t.-c- egész kérdéskomplexumát és azzal kapcsolatos törekvéseinket is. Majd egyetemes egyházfelügyelői jelentésében pedig a következőkben világítja meg báró Radvánszky Albert a jogakadémia kérdését: j Másik legjelentősebb problémájává lett a lefolyt közigazgatási évnek az eperjesi Kollégium jelenleg Miskolcon székelő jogakadémiájának a létkérdése. Mull évi egyetemes felügyelői jelentésemben azt a bejelentést tehettem az ügy akkori állása szerint, hogy: „sikerült anmak .a. veszélynek az elhárítása, amely a kormány körében felmerült, a jogakadémia, mint főiskolatipus, meg-