Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 10-11-12. szám - Kossuth Lajos és eperjesi Alma Matere

Harmadik évíoíyaöi ÍÓ—ÍÍ — Í2. sz&m Miskolc, 1927 október november, áeceinkei4 JOG- ÉS ÁLLAMTUDOMÁNYI KÖZLÖNY A MISKOLCI EV. JOGAKADÉMIA HIVATALOS LAPJA MEGJELEN HAVONTA EGYSZER Szerkesztőség és kiadóhivatal: Jogakadémia, Miskolc, Városháztér ÍM FELELŐS SZERKESZTŐ: DR- PUTNOKI BÉLA ügyvéd, jogakadémiai m. tanár SfTfflKJ ELŐFIZETÉSI DIJ: Egész évre 7 pengő, félévre 3'50 pengő. Egyes szám ára 0*50 pengő. TARTALOM: Bruckner Győző dr. egyetemi m. tanár, jogakadémiai dékán, a M. Tud. Akad. 1. tagja: Kossuth Lajos és eperjesi Alma Matere. — Perjéssy Mihály dr. kir. Ítélőtáblai tanácselnök: Az állami és társadalmi rend hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:111. t.-c). — A magyarhoni ev. egyetemes egyház ős Miskolc thjf. város közönségének állásfoglalása a miskolci (eperjesi) ov. jogakadémia létkérdésében. — KÖNYVSZEMLE: Hacker Ervin dr.: Finkey Ferenc: A politikai bűncselek mény és a büntetőtörvénykönyv. — Sztehlo Zoltán dr.: Leopoild Wengcr: Der heutige Stand der römischen Rcchtswissenschaft; Errcichtes und Erstrebtes. — JOGAKADÉMIA HÍREI. — HÍREK. X Kossuth Lajos és eperjesi Alma Matere. Most, mikor a Kossuth-kultusz országszerte újraéled és a nagy szabadsághős emlékezetének a nemzet minden fia ünnepet szentel lelkében, felelevenednek, az érdeklődés gyújtópontjába kerülnek mindazok a vonatkozások is, melyek Kossuth életével, magasra ivelő pályájának egy-egy álló* másával kapcsolatba állanak. Nem lehet közönyös az utókor és elsősorban annak a jogászvilága az iránt sem, hol és milyen körülmények között vált Kossuth Lajos nemzete első jogászává és hol nyerte fényes szelleme azt a kicsiszolást, mely nélkül még a gyémánt sem ragyog. A mai nemzedék, mely Kossuth alakját már nem mint kortárs, hanem mint késő utód apák, nagyapák soha nem halványuló kegyeletének és lelkesedésének tükrén át nézi, sokszor talán téves fogalmat alkot magának az ő egyéniségéről és hatásáról, melyet korára gyakorolt. Kellő történeti tájékozottság hiján, Kossuthot a sokszor hallott sablon nyomán Széchenyi örök ellenlábasaként fogja fel, az érzelmi politika egyik vallójának, ki szónoki tehetségével és egyéniségének szinte ellenállhatatlan varázsával magával ragadta a nemzetet a nem álmodott dicsőség, majdan a szerencsétlenség útjára. Pedig vétene az a történelmi igazság ellen, ki az államférfi rovására a szónokot látná elsősorban Kossuthban. Téves volna azt hinni, hogy az ő lángeszét nem pallérozta komoly tanulmányozás, nem bástyázta körül olyan alapos és szilárd műveltség, mely nélkül idegenben, a nagy* íudásu, józan és a magyarság sorsát, bánatát tár*gyilagos szemmel néző hallgatóságot sohasem tudta volna meggyőzni, sőt magával ragadni. Kossuth kivételes, a maga korában életköréből kimagasló műveltséggel birl, és az eperjesi ősi ev. Kollégium büszke arra, hogy ennek egy részét, —- jogi szaktudását, éppen az ő falai kőzött gyűjtötte. Kossuth Lajos három (1816*1 f, 1817*18 és 1818-19) éven át volt Kollégiumunk hallgatója. Abban az időben az ev. szülők még szinte köle* lességüknek ismerték azt, hogy fiaikat elsősorban evangélikus felsőbb iskolákba adják, nem vallási elfogultságból, hanem mert átértették ezeknek a kultúrintézményeknek jelentőségét a magyar protestantizmus jövője szempontjából. Kossuth Lajos az eperjesi ev. Kollégium anyakönyvi bejegyzései szerint rhetorikát és poétikát Carlovszky Zsigmondnál, filozófia és jogi stúdiumokat Greguss Miklósnál hall* gaíott, ékesszólásíant pedig Morvay Józsefnél tanult. Tanárai voltak még Mayer András, ive* reszíessy Sámuel és Albinyi István is, de nyil* vánvaló, hogy Carlovszky Zsigmond a rhelorika és poétika professzora, utóbb Kassának leghíresebb ügyvédje és Morvay József az eloquentia profesz* szóra gyakoroltak fejlődésére legpregnánsabb hatást. Szorgalma eleinte „egregia", majd „indefessa" mig a harmadik évben „debita" fokozatot -érdemelt, osztályzata, mindig, kivétel nélkül „eminens", er* kölcsi magaviselete pedig kifogástalan. Feljegyez* íék még róla, hogy „domesticus", vagyis nem a diákmenzán, hanem szállásán kap ellátást, mint a jobbmódu ifjaknál ez szokásban volt és hogy : „Status pro quo se paral: politicus", ami azt jelenti, hogy őt már mint növendék ifjút, elsősor* ban a politikai tudományok erdekeifék és jövő pályája gyanánt is azt választotta. Sárosban, II. Rákóczi Ferenc vármegyéjében, a megyei élet ekkor már élénk volt és a kollégiumi ifjúság is érdeklődött annak minden megnyilvánu* lása iránt. Rendesen eljártak a jogászok a megye* gyűlésekre, melyek sokszor eléggé szenvedélyes hangon folytak le és a fiatal Kossuth itt nyert