Miskolci jogászélet, 1927 (3. évfolyam 1-12. szám)

1927 / 9. szám - A miskolci jogakadémia létkérdése

10 MISKOLCI JOGÁSZÉLET közgyűlés a határozati javaslatot egyhangúan elfogadta és elhatározta, hogy azt 1000 példányban kinyomatja és eljuttatja a kormányhoz és az országgyűlés mindkét házának tagjaihoz. Miután Zelenk-a Lajos dr. egyházkerületi felügyelő a határozati javaslatot egyhangúan elfogadottnak jelentette ki, Mikszáth Kálmán dr. Miskolc thjf. város főispánja emelkedett szólásra : „Kötelességet teljesitiink azzal, — úgymond hogy a. polgármester úrral e helyen megjelentünk. Mint ivadéka ama protestáns lelkészeknek, jelentem itt még, akik egykoron a Felvidéken magyar hitet, magyar lelkesedést vittek bele a lelkekbe s minél jobban nyomta őket a hatalom, annál nagyol)!) tűzzel szolgálták a haza, a nemzet és az egyház érdekeit. Engem teljesen maga mellett talál az egyházkerületi közgyűlés abban az akcióban,, amely a Miskolci-;;, költözött eperjesi jogakadémia megmentésére irányul. Meg kell menteni ezt a főiskolát, hiszen az eperjesi jogakadémia hallgatói egyszerre forgatták egykoron a tollat s a kardot. Éppen ezért ennek a protestáns főiskolának a megszüntetése ma nem protestáns kérdés, hanem nemzeti ügy, az egész magyar kultúrának a kérdése. Emlékezzünk csak arra. hogy amikor a magyar éjszaka ránk köszöntött, nagy lenyomottságunkban a magyar nemzet csak a saját kultúrájából meríthetett erőt a feltámadásra. Ez a magyar kultúra ma is él az elszakított területeken, amelyeknek városaiban, községeiben és falvaiban, ameddig csak bennük egyetlen kő lesz, élni fog. Amikor Európában kezd a hangulat Magyarország mellett kialakulni és amikor n magyar ügy igazsága mellett törnek lándzsát a külföldi nemzetek és azoknak nagy fiai, — akkor nekünk fokozott mértékben kell vigyáznunk kultúránkra és arra. hogy kicsiben ne követtessenek el egyes egyházakkal azok a sérelmek, amelyek a nemzetet érték; A mai viszonyok mellett a magyar kultúra egyik fáklyáját kioltani nem lehet. Már pedig ilyen fáklyája nemzeti kultúránknak az evangélikus jogakadémia, amelynek megmentéseért megindított küzdelemben szívvel, lélekkel a kerület mellé állok. És velem együtt a polgármester ur is, akivel megtaláljuk a módját annak, hogy a város közvéleményénél is mozgalmat indítsunk meg és hogy ez a mozgalom közgyűlési határozat formájában is kifejezésre jusson." Az egyházkerületi közgyűlés által hozott határozatról a napilapok révén tudomást szerzett -Klebelsberg Künö gróf kultuszminiszter, aki szintén szükségesnek tartotta, hogy a kérdés kapcsán a maga véleményéről és nézeteiről interjú ('ormában a sajtó utján tájékoztassa az ország közvéleményét. A miniszter fel fogásít az augusztus 21-iki lapok egymástól eltérően közölték, de nagyban fedi a kultuszminiszter nyilatkozatát a következő félhivatalos közlemény: ,,Az egyik sérelmezett miniszteri rendelet a jogaka< lém iáikra felvehető elsőéves hallgatók létszámát negyvenben állapította meg. A létszámot az 1920. évi XXV. törvénycikk cső szakasza, alapján a miniszter a tudományegyetemiikre, a műegyetemekre, a budapesti egyetem közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra évenkint állapítja meg. Az idézett törvény tehát a jogakadémiákra kifejezetten kiterjed, a miniszter tehát félreérthetetlenül megállapított törvényes hatáskörében járt el. A másik sérelmezett intézkedés az, hogy a miniszter közölte mindhárom felekezeti jogakadémiával, hogy államvizsga-bizottságaikat, amelyeket évről-évre választanak, ezentúl megerősíteni nem fogja,, tehát tekintsenek el azoknak az 1927—28. évre való megválasztásától. Egyébről a két sérelmezett rendeletben nincs szó. Az á/llamvizsga köztisztviselői pályára minősít, a miniszternek tehát joga van azt megállapítan'i, hogy hol engedi meg ily vizsga letételét. A miniszter a jog- és államtudományi államvizsgákat, mint másodosztályú és ma már ki nem elégítő minősítést, a készülő jogi oktatási reformmal kapcsolatban teljesen meg akarja szüntetni s az azok megtartására vonatkozó jogot sem az 1790. évi XX\I. törvénycikk, sem a törvényesen bevett keresztény vallásfelekezetek viszonosságáról szóló 1868. évi LIIÍ. törvénycikk alapján követelni nem lehet. Nincs szó tehát felekezeti sérelemről, mert a miniszternek mindkét rendelete az egri katholikus, a kecskeméti református és a miskolci evangélikus jogakadémiára egyaránt vonatkozik' és nincs szó a rendeletekben jogakadémiák megszüntetéséről, vagy nyilvánossági joguk megvonásáról sem. mert a jogakadémiák továbbra is működhetnek." Ezzel szemben Geduly, Hénrik ev. püspök a maga és a tiszai ev. egyházkerület állásfoglalását körvonalazta a következő tömör nyilatkozatban: „Miskolci jogakadévnájukérl harcol indítottak az evangélikusok" cím alatt a Pesti Napló e hó hó 25-iki száma tudósítást hoz a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület e hó 24-én Miskolcon tartott közgyűléséről, a tudósítás szövegében közölve az én közgyűlési nyilatkozatomat, nemkülönben a kultuszminiszter ur őexcellenciájánál^ a közgyűlés állásfoglalásával szemben kidomborított álláspontját. A közvélemény helyes tájékoztatása és a szenvedelem nélküli békés megoldás érdeke parancsoló kötelességemmé teszi, hogy e kettős irányú tudósítással a nyilvánosság előtt foglalkozzam. A tudósítás „viharosnak" jelzi közgyűlésünk lefolyását, ami nagy tévedés. Ezzel szemben tény az, hogy a közgyűlésnek a jogakadémia veszélyeztetett helyzetével foglalkozó része is mindvégig megőrizte az összes résztvevők részéről tanúsított higgadt légkört és magas szinvonalat. Volt abban ünnepélyesség, komolyság, határozottság, elszántság, eltökéltség, — még pedig az illusztris szónokok egész sorának minden szavában — volt abban a régi, jelentős protestáns sérelmekkel foglalkozó egyházi közgyűlésekéhez hasonló történelmi levegő, méltóság, fájdalom és elhatározottság, de nem volt benne vihar, amely romboló jelenségek között szokott tiszta levegőt teremteni. Ami már most a kultuszminiszter ur Öexcellenciájának a nyilatkozatát illeti. Legyén szabad arra nekem, ki az ő nagyszámú tisztelőinek és lelkes híveinek sorába tartozom, az ügy érdekét szem előtt tartó köteles nyíltsággal kijelentenem, hogy nagyvonalú kultúrpolitikájának ezt a részét, amely jogakadémiát létének lassú elsorvasztására irányul, nem tartom szerencsésnek; sőt, továbbmenőleg, ennek a politikának következetes továbberőszakolása anélkül, hogy az az általános nemzeti kulturérdekeknek valóban szolgálatára válnék — végzetes összeütközések kirobbanásának magvát foglalja magában. A protestántizmus, a hazai református és evangélikus egyházak egyeteme egy jottányit sem engedhet az 1790/91-iki XXVI. t.c-ben biztosított főiskolafenntartó jogából, mert ez a jog számára a vérrel és áldozatokkal kivívott bécsi és linzi békekötéseket követő szenvedésteljes üldöztetés korszakát, a király, a róm. kath. és evangélikus rendek kölcsönös megegyezésével és ünnepélyes kötelezésével lezáró fenti egyezményes jellegű, sarkalatos torvény határozott kijclentéseivcrörökre biztosittatatt. — s mint ilyen vallásszabadságnak, alkotmányos önkormányzat] birtokállományának ünnepélyes formában biztosított lényeges tartozéka, amelyet a törvény létre-