Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 5. szám - Közigazgatási biróságunk hatásköri térfoglalása

(79) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 19 1431/1925-26. sz. Hirdetmény A miskolci ev. jogakadémián a második (nyári) félévi kollokviumok május hó 25—31-ig, az alapvizsgálatok, jog- és államtudományi államvizsgálatok június hó 1-től 12-ig tartatnak. A vizsgálatok iránti kérvények leckekönyvvel felszerelve május hó 25-ig adandók be és a vizsgadijak a kérvény beadásakor fizetendők a dékáni hivatalban, Minden kérvény után 10.000 K menzaalapra fizetendő. A leckekönyvek június hó 1 — 15-ig iratnak alá és láttamoztatnak és ugyanakkor adatnak ki a távozási- és végbizonyítványok is. Miskolc, 1926. évi április hó 29-én. Bruckner Győző, a jog- és államtudományi kar e. i. dékánja. 1504/1925—26. sz. Hirdetmény Felhívom azokat a szegénysorsu és jó előmenetelő joghallgatókat, akik a Segély Egyesülettől segélyt óhajtanak elnyerni, erre vonatkozó kérvényüket leckekönyvükkel felszerelve május hó 30-ig adják be a dékáni hivatalban. Miskolc, 1926. május hó 19-én. Bruckner s. k„ jog- és államtudományi kar e. i. dékánja. Az eperjesi ev. Kollégium Diák-szövetsége Az Evangélikusok Lapja 16. számában Horvay Sándor MÁV. főellenőr ur, az eperjesi Kollégium lelkes volt tanítványának tollából a szerkesztőhöz intézet nyílt levél jelent meg, melynek irója fölveti azt a gondolatot, nem volna-e időszerű és kívánatos, hogy egyéb iskolák végzett tanítványaihoz hasonlóan a volt eperjesi ev. Kollégium egykori diákjai is diákszövetségbe tömörüljenek s a Kollégiumnak magyar földre átmentett két tanintézetet, a jelenleg Miskolcon működő ev. jogakadémiát és tanítóképzőt tőlük telhető módon, erkölcsi súlyukkal virágzáshoz segítsék, anyagi segítségükkel pedig saját otthonhoz juttassák. A gondolat annyira megérett már a lelkekben, hogy csak kimondásra vár és örömmel üdvözlöm a cikkírót, ki a közkivánságnak hangot adott. A jogakadémia professzori karában már felmerült egy hasonló szövetség megteremtésének terve, de sokkal illőbb és szebb, ha a kezdeményezés egy volt tanítványtól indul ki, akit az Alma Materhez ,.a szeretet, hála és kegyelet'' kötelékei fűznek. Tudom, hogy ebben a szegény csonka hazában is igen sokan vannak olyanok, kik az eperjesi ősi ev. Kollégium falai közül vittek magukkal egész életre szóló útravalót s kiket a pályájukon elért siker a szellemi téren való érvényesülés hálával tölt el a hontalanná vált Alma Mater iránt. Közéletünk számos kiválósága, a tudományos élet és az irodalom nem egy szereplő egyénisége büszkén vallja magát eperjesi diáknak és szíves örömmel fogadná az alkalmat, hogy szeretetének a Kollégiumhoz való ragaszkodásának külső jelét is adhassa. Talán, nem is itudják közülük sokan, hogy a jogakadémia ma Miskolc thjf. város jóvoltából tudott csak ideiglenesen elhelyezkedni ideát s mig a tanítóképző épülete talán állami segítséggel (ha ugyan megkapja a segélyt) a közel jövőben felépül, a jogakadémia jelenleg is szük és a célnak meg nem felelő helyiségeiben nem tud szabadon szárnyat bontani. A volt eperjesi tanítványok kegyelete és szeretete nem találhatna szebb és maradandóbb megnyilatkozást, mint ha szövetségbe tömörülve, bármily szerény alapból kiindulva, de szívós és komoly elhatározással egybehordaná a köveket, melyekből egykor talán az ő fiaik részére, az eperjesi Kollégium uj otthona felépülhet. Az ige azonban csak akkor ölthet testet, ha ezt az életrevaló eszmét a pesti napilapok is szellőztetik. Szükség van tehát elsősorban erős, intenzív hírlapi propagandára, mert evangélikus lapjaink olvasó tábora nem olyan kiterjedt, hogy a tömörülésre hívó szót szélesebb körökben is szétvihetné. Pedig néhány lelkes férfiú törekvése, munkája nem elég, Üt szükség van a volt tanítványok mindegyikének munkás szeretetére, lelkesedésére, összefogására. Szükség van arra elsősorban, hogy az eperjesi volt diákok egymást megismerjék, erejük és jelentőségük tudatára ébredjenek. Meg kell szervezni egy monstre-találkozót, melyen egybegyűljön mindenki, aki az ősi Kollégium hivő szavát meghallja. Minél többen jönnek, annál szebb, felemelőbb lesz a találkozás, annál áldásosabb a közös munka és annál biztosabb a siker. Bruckner Győző dr., egyetemi magántanár, a miskolci ev. jogakadémia dékánja. HÍREK Dr. Bruckner Győző Jogi Főiskolánkat május hó 6-ik napján ritka és értékes kitüntetés érte: dr. Bruckner Győző egyetemi tanárt, a miskolci ev. jogakadémia dékánját a Magyar Tudományos Akadémia történelmi osztálya tudományos és irodalmi érdemeinek elismerése gyanánt levelező tagjainak sorába választotta. Ez a legfennsőbb szellemi kitüntetés méltó elismerése egy, a tudományért lángoló, fáradhallan szorgalmú élet munkásságának, jogos büszkesége Egyházának és annak a professzori karnak, amely Bruckner Győzővel együtt féltve őrködik azon, hogy ez az ősi Alma Mater városunkban is az maradjon, ami volt eperjesi ősi kollégiumában: a magyar tudomány egyik fellegvára. Mi, akik közel állunk hozzá és közelebbről ismerjük tudományos és irodalmi búvárkodásának mennyiségét és minőségét: azt a könyvtárat megtöltő jogtörténeti, egyházi-jogi és művelődés-történeti müvet, amely nevét külföldi vonatkozásokban is megbecsültté és elismertté teszi, mi tudjuk és érezzük legjobban, milyen méltóan rászolgált c kitüntetésre, igy hát az ország, megye és a város gratulánsai közül nem hiányozhat az ő hűséges munkatársainak szellemi ölelése sem, öt azzal a hivő reménységgel és örömmel üdvözölve, hogy a tudomány iránti áldozatosságnak ime, mégis csak van méltó pályabére.