Miskolci jogászélet, 1926 (2. évfolyam 1-12. szám)

1926 / 10. szám - A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetése [7. r.]

Í2 MISKOLCI JOGÁSZÉLET (128) legidősebb tanítványa jöttem ide közétek áldást mondani e szent célra, mely itt most megvalósítást nyer. Amikor szivem örömét tolmácsolom előttetek, a multat, azokat a kedvese jeleneteket idézem, amelyek ott, az eperjesi Kollégium falai között, a diákság között játszódtak le és amelyeknek résztvevői mi voltunk hajdan, — mi, akik most itt ülünk és meg nagyon sokan, akik — nem tudom miért, — de nem jöhettek ide mostan. — Mi gyűltünk össze ide mostan, kik nagyrészének már a késő ősznek fehér zúzmarái fehérülnek és akiknek hajdan a tavasznak bájos virágíakadása és reménységei ragyogtak az arcán és a szivében. — Én mondhatom, hogy kimondhatatlanul boldog vagyok, hogy ezt az alkalmat megérhettem és itt hajdani iskolatársaim tiveletek újra, sok évek után kezetszorithattam és nem tudok eléggé hálát adni az ürnak, hogy nekem ezt megengedte. — Boldog vagyok mondom, de nem tagadhatom, hogy azért bizonyos keserűség is átömlik lelkembe abban a tudatban, hogy milyen viszonyok között ünnepeljük és hogy hol ünnepeljük ezt a diáktalálkozót, idegenben, minthogy az Istennek ezt a drága adományát, az eperjesi ősi Kollégiumot elragadta a sors. — Kedves Diáktársaim, méltóztassék megengedni, hogy én, mint talán legidősebb diákja ennek a Kollégiumnak és a mellett papja is, áldást mondjak arra a közös nagy célra, mely most megindulni szándékozik. — Én, bár most a kegyetlen balsors tapos, rág, — én nem vesztettem el hitem és bizom, hogy nemsokára eljön az idő, amikor az éjjel majd nappalra fordul, a téli nap felolvad, az elnyomott igazság napfényre kerül. — Hiszem, hogy nem halok meg előbb, amig meg nem érem, hogy az a fény, amely most kigyúlt és amelyért állandóan küzdünk, uralkodóvá nem lesz. Paulik beszéde után a Selmeci Diákok Szövetsége üdvözölte a most megszülető testvéregyesületet s kifejezete az óhaját, hogy a két egyesület között a cél rokon, a szeretet testvéri legyen. Az előkészítőért ekezleten megbeszélés tárgyát képezte ezenkívül a másnap, szeptember 26-án tartandó alakuló közgyűlés tárgysorozata is. Vasárnap délelőtt háromnegyed 11 órakor a régi képviselőház üléstermében a Himnusz eléneklésével kezdődött meg az alakuló közgyűlés. A közgyűlés tárgysorozatának első pontjaként Szlávik Mátyás njaigalmazott theológiai tanár mondott imát. Ima után Mágócsy-Dietz Sándor egyetemi tanár az alakulóközgyülés elnöke emelkedett szólásra. — Mélyen tisztelt kollégiumi volt Diáktársaim! Midőn a ma örömmel összegyűlteket melegen üdvözlöm, az Eperjesi Kollégiumi Diákszövetség alakulóközgyülését megnyitom. Legelsősorban is méltóztassanak megengedni, hogy melegen üdvözöljem az itt megjelent vendégeket, társtestületek küldöttségét és más egyházi és világi vendégeinket. Meleg érzéssel fordulunk emlékünkben azokhoz a ragyogó időkhöz,.amelyekben a Kollégiumban töltött szép napok lelkünket elvarázsolták és megtanítottak arra, hogy életünk értéke, életünk feladata abban összpontosul, hogy a belénk csepegtetett forrásokban üdülni vágyóknak óhaját megvalósítsuk, hogy életünk, ha nem is zavartalan boldogságban teljék, de lelkünk tisztán melegedjen a tűz felett, melyen az áldozatkészség lángja ég. Eltelve ezen tanokkal, s eltelve az eperjesi szép vidék feledhetetlen behatásaival, indultunk az életnek. S örömmel állapírjuk meg, hogy a Kollégium hatása megmaradt bennünk és mindanynyian boldogsággal tekintünk ama ifjúi örömökkel telt időre, melyet ott töltöttünk. Azt hiszem, aligha akad, aki ismét boldog ne lenne, ha rágondol, mikor a Kollégium hatása alatt s a természet szépségeitől eltelve indult az életnek, ábrándjai és tervei megvalósítására. Ezen emlékek támogatják lelkünket célunk megvalósításában és szövetségesünknek érzünk mindenkit, aki az életben hálával viseltetett ez emlékek iránt. Ma is ragaszkodásunkat akarjuk kifejezni ezen intézményhez, az eperjesi Kollégiumhoz. Ennek hatása alatt jöttünk ma össze és feladatunk kifejezést adni ennek a ragaszkodásnak. — Hiszem, hogy az itt megnyilvánuló hálaérzet lelkünket továbbra is meg fogja tölteni és mi továbbra is találkozunk együtt; a Kollégium emlékét életünkben továbbra is megőrizzük és ennek hatását életünkben megvalósítani iparkodunk. Ezzel megnyitom az alakulóközgyűlést. Mágócsy-Dietz Sándor lelkesedéssel fogadott megnyitója után átadta a szót dr. Papp József budapesti Ügyvédi Kamara elnökének, ki nagy tetszéssel, sokszor tapsokkal félbeszakított beszédében a következőket mondta: — Összegyültünk itten, hogy visszaemlékezzünk boldogan azokra az igen kedves időkre, melyeket az eperjesi Kollégium falai között töltöttünk. A mai nap legyen szentelve elsősorban a gyermeki örömnek, az ifjúi boldog érzésnek, hiszen ezek az örömök és ifjúi boldog érzések fűznek bennünket Eperjeshez, ehez az iskolához és mindazokhoz a széphez, jóhoz, nagyhoz és nemeshez, amelynek a Kollégiumban részesei lettünk. Az a barátság, mely az iskola padjain veszi kezdetét, az nézetem szerint az igazi, sőt egyedüli és tartós. Ez a barátság elpusztíthatatlan, mert egészen önzetlen, minden mellékkérdésnek a kikapcsolásával tisztán a vonzalmon alapul és tegnap és ma milyen örömmel láttam, hogy találkoztunk itt olyan férfiak, akik az élet delén rég túlvagyunk, kik egymást 10, 15. 20 éve nem láttuk, akiket meg sem ismertünk és a bemutatkozás első pillanatában láttam, hogy a régi barátságnak egész melege, intenzitása kitört minden arcon és mindenkinek szemében. — De nem volna méltó hozzánk, ha csak erre szentelném a mai napot, hogy baráti érzésünk megnyilvánulásának utat engedjünk, nem, nekünk ma magasabb szempontokra kell felemelkednünk. Magasabb régiókba, honnan objektíven Ítélhetjük meg a mult történelmi eseményeit, ahonnét igazságosan méltányolhatjuk a Kollégium múltjának nagyszerűségét. Ismerteti ezután a Kollégium múltját s nagy alapossággal gyűjtött történelmi adatokkal mutatta ki, hogy a Kollégium története mennyire bele van kapcsolva a nemzet történetébe. A sok viszontagságon Keresztül az eddigi fenntartók mindig fenntartották a kollégiumot s most „nekünk kell résen lennünk, hogy fennmaradása biztosítva legyen, hogy szelleme éljen a lelkünkben.4' Ezután Szigethy Lajos tanár tartott megkapó előadást „Eperjesi képek'' eimen. Nagyszerű előadása alatt megelevenedni láttuk a multat s ugy éreztük, hogy tényleg vele sétálunk a Tárca partján. A tárgysorozat következő pontjaként az üdvözléseket megnyitotta Paulik János, ki a tiszai egyházkerület, mint a volt eperjesi kollégiumi, most miskolci jogakadémiájának fenntartóhatósága nevében üdvözölte a közgyűlést, kifejezvén az egyházkerület álláspontját, mely szerint a miskolci jogakadémia, a Kollégium jogutóda az egyházkerületnek féltve őrzött kincse, melynek birtoklásáról nem. mondott le és nem mond le soha.11 Ugyanez érzésének adott kifejezést dr. Zelenka Lajos, a tiszai ev. egyházkerület felügyelője is. Dr. Bruékner Győző a miskolci jogakadémia dékánja,