Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)

1925 / 2. szám - Trócsányi Zoltán: Magyar régiségek és furcsaságok I. [Könyvismertetés]

(31) MISKOLCI JOGÁSZÉLET 11 mert munkája jórészt már megjelent dolgoknak öszszeállítása. Ezek s ehez hasonló érdekes kulturhístoríaí karcolatok sorakoznak egymásután; s mindenik egy-egy kís tükre az akkori kornak. A könyvecske szép kiállításban jelent meg s talán még több kötet fogja követni ezen a cimen, legalább a könyv tábláján lévő római egyes erre enged következtetni Ajánljuk olvasóinknak, azonban a borítószalag nem épen tetszetős figyelmeztetésével: „Mivel pedig kényes asszonyi dolgok, csintalan házasságtörések, hátat borsóztató tetszhilottí feltámadások ís leledzenek benne, dugd el jól almáriumod fenekére, hogy gyermeked kezébe ne jusson."* Szívós Béla. lOGDKADÉMIil Dr. Maiéter István. A miskolci ev. jogakadémia sajnálattal nélkülözte dr. Maiéter István nyílv. rendes jogakadémiai tanárnak intenzív működését, mert részint megtámadott egészsége, részben pedig családi körülményei s a megváltozott életviszonyok akadályozták abban, hogy a közös kulturmunkában Miskolcon, az akadémia uj otthonában ís állandóan résztvegyen. Ezek az okok bírták rá most ís arra, hogy lemondjon arról az életpályáról, melyet sok éven át nagy munkakedvvel, a sokra hivatott férfi teljes ambíciójával látott el. Dr. Maiéter István életét komoly törekvések és szép sikerek jellemzik. Noha még pályája delelőjén áll (szül í870-ben Pécsett) eddig ís több érdemes munkával gazdagította a szakirodalmat. Építészmérnöknek készült, de hajlamai csakhamar a jogtudományok felé vonzották s nem elégedett meg a tudásnak hétköznapokra elégséges mértékével. Szerencsés körülményeit felhasználva, mini. ífju több évre terjedő külföldi útra indult, miután előbb elsajátitotta a legfőbb világnyelveket; a párisi Sorbonne-on nemcsak megfordult, mint honfitársai közül sokan, hanem rendes hallgatója volt a Faculté des Lettres-nek és ott a többi között filozófiát és szociológiát hallgatott, azonkívül a Ecole líbre des scíences polítiques hallgatója ís volt. A Collégé des Francé előadásait ís látogatta, hol Bergson filozófiai előadásai tettek rá legmélyebb hatást. Angliában és Skóciában mintegy félévet, Berlinben pedig, mint az egyetem rendes hallgatója szintén hosszabb időt töltött. Hazatérve több tanulmányt bocsájtott közre, melyek tudományos körökben figyelmet keltettek. Első munkája „Abbé Loísy" címet visel. Ebben megismerteti az olvasót Loísy abbé vallástörténeti rendszerével. Előadja vitáját Harnack-kal, a berlini egyetem hírneves evangélikus egyháztörténészével, amely szerint mig Harnack-nak álláspontja az evangéliumi egyszerűséghez való visszatérés és az Evangélium az abszolút tökélyt +j Egyesek pornográfiát láttak a könyvben s Miskolcról szerző ellen per indult. Ünnek hatása alatt egy miskolci könyvkereskedő - helytelenül — elítélőleg nyilatkozott a könyvről a Miskolci Naplóban. Tény az, hogy a kulturhistoria sokszor leplezetlenül mutatja a kor műveltségi állapotait, azonban erről értesít már a borítószalag, hogy ne kerüljön kislányok kezébe. Különben erről már illetékes iorum is szerző javára nyilatkozott. jelenti és inkább a múltban kell az ideált keresni, addig Loísy szerint a célt a jövő fejlődésére kell helyezni, reményeinket a jövőbe kell fektetni. Behatóan ismerteti Loísí főművét (Les Evangíles Synoptíques), melyet a tudományos kritika egyik legszebb alkotásának tart. Maiéter „A magyar történelmi osztályok és a nemzeti eszme** című munkájában cáfolni akarja azt a köztudatba átment tévedést, hogy csak a birtokos nemesség volna „történelmi osztály" s a nemzetfenntartó szerepből részt kíván juttatni a polgárságnak s a pórságnak ís. Legnagyobb müve „Az athéni demokrácia kialakulása'4 című, mely első kötete egy három kötetre tervezett nagyobb munkának, mely az athéni demokratikus alkotmány kialakulását, teljes kifejlődését és lehanyatlását tárgyalja széles alapokon. Sajnos, a mű többi része ezídőszerínt, nyomdai nehézségek miatt, csak kéziratban van meg és megjelenésre vár. Minden művén, még a kisebb ígényüeken ís áttetszik írójuk széles látóköre, európai műveltsége, speciális egyéni színt pedig fordulatos előadásmódja és erőteljes, plasztikus magyar nyelve adnak írásainak Noha Maiéter eleinte nem készült közpályára, mégis 1910 óta az eperjesi ev. Collegíumi jogakadémia meghívására ott, mint az államtudományok köréből vett speciálkollégiumok magántanára működött 19í4-íg, mikor rendes p rofesszorrá választották. Mint igazi kollegiális érzülettől áthatott ügybuzgó tanár, mindenkor szeretetet és becsülést szerzett magának kartársai és hallgatói között s kifelé a főiskola jó hírnevét öregbítette, annak fajsulyát emelni tudta. Távozása fájdalmasan érinti mindazokat, akik őt és munkáját méltányolni tudták és azt az óhajtást váltja ki, hogy bárcsak a pihenés évei meghoznák számára a teljes gyógyulást, hogy működése még hosszú és a tudományosság javára gyümölcsöző legyen. (B.) Zsedényi Béla a jogakadémia közjogi tanszékén. A dr. Maiéter István lemondásával megüresedett közjogi tanszék betöltése akadémiánkon időszerű lévén, — a tanári kar ülésében foglalkozott a tanszék betöltésének kérdésével s az egyházkerületi fenntartó hatóság jóváhagyásával dr. lőcsei Zsedényi Bélát, Komárom thjf. város volt főjegyzőjét hivta meg. Lőcsei Zsedényi Béla 1894-ben született Aknasugatagon, Máramaros megyében, a híres Zsedényi család leszármazottja, nagybátyja egyetemes ev. egyházi és iskolai felügyelő volt, ő vívta meg annak idején az ev. egyház nevében a nagy harcot sikerrel és diadallal a Bach-korszakbelí császári pátenssel szemben. Gimnáziumi tanulmányait a nagyszebeni állami és máramarosszigeti református főgimnáziumban végezte, jogi tanulmányait pedig a máramarosszígetí református jogakadémián kezdte és a budapesti tudományegyetemen folytatta, ahol summa cum laude szerzett jogtudományi és államtudományi doktorátust. Nagy nyelvtudása folytán diplomáciai pályára készült és a tényleges