Miskolci jogászélet, 1925 (1. évfolyam 1-12. szám)
1925 / 9. szám - Emlékkönyv Berzeviczy Albert irói működésének félszázados évfordulója ünnepére. Pécs, 1925. 586 l. [Könyvismertetés]
MISKOLCI JOGÁSZÉLET r SZÉPIRODALMI MELLEKLETE 4-ik melléklet 1925 szeptember CSENGEY GUSZTÁV (1842-1925.) Egy kedves öreg ur élt közöttünk, járt-kelt a Fő ueca zsivajában, a Népkert csendjében magányosan, kit kevesen ismerlek s méltányoltak. „Lass-i sorvadás emészti azt a fát, Melyet nagy korában tesznek más földbe át" — mondja a költő. Hát az a fa gyökeret ver* het-e, kilombosodhaíik-c, melyet vén korában ültetnek át kegyetlen kezek? Sokaknak fel sem tűnik majd, hogy törékeny alakja, ősz pafriárka-feje,. eltűnt közülünk és az őszies Népkert fái alul —, hol mindennapos sétáját végezte s hol a hervadás szépsége az elmúlás melankoliája annyi költői visszhangot kelteti benne, — hiányozni fog ez idén az ősz költő, ki végig játszotta már a testi elmúlás tragédiáját, a nagy szomorujátékol, molyben mindegyikünknek kijut, előbb-utóbb a főszerep. Csengcy (iusztáv,, a magyar köl* tők Nesztora, letéteményese és haláláig hű őrzője volt annak a nagy irodalmi örökségnek, melyet irodai* murik klasszikus nagyjai, különösen Arany János, reánk hagytak. Nyil* tan Arany János tanítványának vallotta magát, bár szubjektivebb mesterénél s még hosszabb élbe-? szélő művében, a Don Quijote=ban is lépten-nyomon a költő saját érzelme, reménye, bánata szólal meg. Ezzel a művével a Tudományos Akadémia Nádasdy pá* lyizatán dicséretet nyert és önkéntelenül a Bolond Istók mellé állítjuk ezt a költői szépségekben gazdag munka'f. Még nyelv és külső forma tekintetében is Arany követeje Cscngey; gondos, választékos magyarsággal ír, nagy köny* nyüséggel versel és a szcríclcnségektől jó izlésc megóvj \ Nem elég merész ahoz, hogy uj utakat törjön, de méltó követője a tisztes irói hagyományoknak. Nem modern költő, hiszen érzelemvilágát a NX. század irodalmi áramlatai nem érintették és a lábrakapó nemzetközi irányt el* Ítélte és elégszer ostorozta is verseiben. S mert műveltsége, olvasmányai, ifjúkorának szép sikerei egyaránt a XIX. század második feléhez kötötték, néha talán egyoldalúan kedvezőtlen világításban látott mindent, ami irodalmunkban azóta történt és eseményszámba ment. Verseinek valami ódon ize, hangulata van, amit nem mindig ért meg és tud élvezni a ma embere. Viszont hazafias bánkódása, költeményeinek a múltba visszasíró hangja ma jobban hozzánk szól, mint annak idején, mikor megíródtak, mikor az ősz költő az „utolsó kuruc" (ahogyan magát nevezte) még a vértanuk városának megszentelt falai között viszhangtalanul kesergett hazája sorsán. Az elbeszélő költészet és a próza terén elért sikerei ellenérc is elsősorban lírikus maradi mindvégig és kedvenc műfaja volt az óda. Ezek az ódák azonban inkább elégiáknak válnak be, mert hangjukban leginkább a bánat, a lemondás szólal meg. Vallásos érékei ma egyházi irodalmunk kincsei s az áhU tatos lélek mélyéről felhozott igazgyöngyök. Csengeyí az a ritka, de nem szerencsés sors érte, hogy kora iff juságában érte cl költői pályája látszólagos delelőjét, mely után többé nem emelkedett. A „Fogoly len= gyei" révén egy csapásra hircs költővé lett s bár azóta is sok érdemes munkája jelent meg, egy sem mérkőzhetett hatás dolgában a Fogoly lengyel páratlan sikerével, így az az igazságtalan nézet is lábra kapott, hogy Cscngey költészete egy korai, nagyszerű kulminálás után kimerült. Pedig az o költői pályájában nyoma sincs ily zökkenőnek. A Fogoly lengye t sok más vers követte, melyek kvalitásai azé* val mérkőzhettek, de nem tudtak annyira a nemzet szivéhez férkőzni, mint a Fogoly lengyel, mely a kor hangulatának oly szerencsés kifejezője volt. Kosciuszko glóriás alakja, az 1863-iki lengyel forradalom, csak alkalmul szolgált a költőnek ahoz, hogy egy elnyomott, de újra éledni kezdő, sokat szenvedett nemzet lcEesülésének, reménykedésének hangot adjon. Az allegóriák kora volt ez. A te* rebélvcs nagy fa, Madár fiaihoz, A rab gólya kora, a Fogoly lengyelben is allegóriát érzett mindenki, bár Csen* gcy nem annak szánta. A magyar szivekben mégannyira sajgott akkor a nemzeti fájdalom, még oly eleven volt a nemzet gy ászának emléke, hogy a lengyelek gyászának felidézésekor, hősiességük apoíheosisában a magyar sza* badságharc tragédiáját látta és a magyar vitézség csoda* tetteire gondolt költő és közönség egyaránt. Ez a vers hallat arí sikerének, megrázó hatásának titka. Mint prózaíró a „Hullámok közt" cimü regényével tünt fel, melyet több érdemes munkája követett. (Vadon* ban, Mocsarak királya stb.) A Mocsarak királya történeti regény, melyet az ifjúságnak szánt az iró — és melyet nagy érdeklődéssel és élvezettel olvasott egy egész ifjú nemzedék. E müvet a költő 50 éves irói jubileuma alkáU mával az eperjesi Szécheny i Kör diszes formában másod* szor kiadta. Több prózai munkája még ma is kiadásra vár. Tudományos körökben is méltó feltűnést keltett 1909-ben megjelent nagyszabású egyháztörténeti munkája :
