Magyar Themis, 1879 (9. évfolyam, 1-55. szám)

1879 / 22. szám - A német ügyvédi díjszabályzat - A be nem jegyzett kültag felelősségéről

— 170 — b) minden oda s visszamenetért 3 mark, egyéb esetekben a szállítás ieszközként szolgáló utczaösszekötetés egy kilométerje után 60 pfenning. Az utazási költségek külön-külön az oda és visszamenés után számi ttatnak. 79. §. Ha az ügyvéd rendkivüli esetnél fogva kocsin utazott vagy egyéb szükséges kiadásokat tett, ezek is megtérítendők. 81. §. Ha az ügyvéd lakbelyét változtatta, az előbb kapott megbízás továbbvitelénél napi dijakat s utazási költségeket csak annyiban követelhet, a mennyiben ezek előbbi lakhelyének megmaradása mellett is illették volna. VI. fejezet: a dijak és készkiadások behajtása. 83. §. Az ügyvéd megbízójától mérsékelt előleget kívánhat. Ezen §-hoz az indokokban az emeltetik ki, hogy ezen előleg magasságát meghatározni nem lehet, mert az ügyvéd nem köteles valamely megbízás átvételére, de ha már átvesz, legalább a kilátásban lévő készkiadások előlegezését kivánbassa az ügyvrts 33. §. kapcsában. VII. fejezet: zárhatározatok. Ezekben az ügyvéd egyes külön eljárása után járó dijak kiszabatnak, p. o. egy kézbesítés vagy értesítés átvétele illetve elküldéseért, pénz és értékpapírok átvétele és elküldéséért, jogi vélemény kidolgozásáért, különösen a91.§. kiterjeszti a díjszabályzat megfelelő alkalmazását a választott biróságnáli eljárásra, a szabadalom visszavonása és megsemmisítése iránti, ugy az ügyvédek elleni, becsületsértési ügyekbeDÍ eljárásra stb. A kassai kii*, közjegyzői kamara közgyűlése. A kassai kir. közjegyzői kamara ez évi május 17-én tartá meg rendes évi közgyűlését Kassa városában ; lefolyása következő volt. Szmrecsányi László kamarai elnök melegen üdvözli a szép számmal egybegyűlt tagtársakat, s mindenekelőtt azon örvendetes körülményt jelenti a közgyűlésnek, hogy a tokaji és bártfaiközjegyzői állásra Ambr ózy Antal és Dr. Weisz Bernát urak személyében oly egyének neveztettek ki, kik a kamara bizalmát s rokonszenvét teljes mértékben birják, másrészt azonban fájdalommal tudatja Fehér Ede iglói közjegyzőnek váratlan elhunytát, s emlékét jegyzőkönyvileg megörökíttetni indítványozza. Ezután áttérve a közjegyzőség terén egy év alatt tett tapasztalataira, sajnálattal jegyzi meg, miszerint e tekintetben semmi örvendettes mozzanatot nem jelezhet, s ba mai helyzetünket híven vázolni akarná, csak ismételni kellene a mult évi közgyűlés alkalmával tett előterjesztését; a közjegyzői intézmény a gyámügyi törvény életbelépte óta — melynek éle ugy látszik egyenesen a közjegyzőség ellen irányoztatott — nemcsak nem gyarapodott, de sőt hanyatlott annyira, hogy egyes helyeken a közjegyző megélhetése is veszélyeztetve van. Elérkezett tehát az idő, komolyan számba venni helyzetünket s gondoskodni bajaink gyökeres orvoslásáról, mire nézve az alkalom itt van, a mennyiben a minisztérium a közjegyzői törvény módosítása tárgyában javaslattételre hívta fel a kamarát. Nebéz időkben érvényesül a férfiúi akaraterő; a crisisnek legnehezebb napjait éljük most; tanúsítsuk tehát ugy becsületességünk, mint szorgalmunk és ügybuzgalmunk által azt, hogy mint közjegyzők életképesek s szép hivatásunkra méltók vagyunk, s bizton remélhetjük, hogy akkor a siker el nem maradhat. Ezen élénk helyeslés és éljenzéssel fogadott elnöki megnyitó beszéd után, a kamara titkára: Dr. Offenheimer Gyula előterjesztő a kamara mult évi működéséről szóló jelentését, melyből különösen kiemelendő: hogy a kamara 16 ülést tartott, 5 jelöltet vett fel s 3 helyettesi rendelvényt állított ki, fegyelmi eset 2 merült fel; valamennyi közjegyzői iroda megvizsgáltatott s rendben találtatott. A jelentés constatálja továbbá azon szomorú valóságot, hogy a gyámügyi törvény életbe lépte óta a közjegyzői teendők minden ágában jelentékeny apadás észlelhető, — s az általa nagy gonddal összeállított ügyforgalmi kimutatásra utalva, a többi között megérinti, hogy a közjegyzői okiratok száma 1878-ban 10°/0-al kevesebb, mint volt 1877-ben, — s míg az 1877. évben a kamara területén működő közjegyzőkre bízott hagyatéki ügyek száma 6764 volt, addig 1878-ban már csak 2800 hagyaték adatott át a közjegyzőknek, s igy majdnem 4000-rel kevesebb. E körülménynek tulaj, donitandó, hogy a közjegyzők némelyike megélni nem képes. így nevezetesen a nagy-rőczei közjegyző, ki azon nyugdiját, melyet mint volt államhivatalnok húzott, közjegyzővé kineveztetése alkalmával elveszté, oly csekély ügyforgalommal bir, miszerint 7 gyermekével együtt eddig is csak ugy tengődhetett, hogy meglévő csekély vagyonát lassanként eladogatta s most már a kétségbeesés szélén áll. Elismeréssel emeli ki a jelentés, hogy ezen speciális esetben a nmgu m. kir. igazságügyi minisztérium részint közvetlenül, részint a nmgu m. kir. belügyminisztérium utján felhívta e napokban a gömörmegyei bíróságokat s közigazgatási hatóságokat az iránt, hogy a nagy-rőczei közjegyzőt hagyatéki s egyéb megbízásokkal lássák el; de miután e baj előbb-utóbb valamenynyi közjegyzőt elérheti s egyes kivételes intézkedésekkel azon segíteni nem lehet: mielőbb általános és gyökeres reformokra van szükség a közjegyzők existentiájáuak biztosítása tekintetében. A titkári jelentés után a közgyűlés a közjegyzői törvény módosítása iránti javaslatok tárgyalásába bocsátkozott, s hosszabb beható vita után. melyben Bloksay, Dobay, Dálnoky, Markó, Mezey és Offenheimer közjegyzők vettek részt, a közgyűlés abban állapodott meg, miszerint: tekintettel arra, hogy a kamarának eddigi jelentései, feliratai s indítványai a minisztérium részéről legkevésbbé sem vétettek figyelembe, sőt jóformán válaszra sem érdemesittettek, —tekintettel továbbá arra, hogy a budapesti közjegyzői kamarának a közjegyzői törvény módosítása iránt készített emlékirata magában foglalja a közjegyzőség terén életbeléptetendő azon reformokat, melyeknek létesítése a közjegyzői intézmény jövőjét teljesen biztosítaná, — a kassai kamara közgyűlése ettől eltérő ujabb javaslatokkal már csak azért sem lép fel, nehogy a különböző javaslatok összehalmozása által a közjegyzői törvény módosítását késleltesse s a budapesti kamara czélszerü javaslatainak életbeléptetését veszélyeztesse; ez okokból tehát a közgyűlés a budapesti kamara e tárgyú felterjesztését egyhangúlag s en bloc elfogadván, azt a magas kormány figyelmébe a maga részéről is melegen ajánlja. Miután azonban a közjegyzők ügyforgalmi kimutatásai 8 hivatalos jelentéséből a kamara azon meggyőződést szerezte, hogy a bíróságok csaknem kivétel nélkül mellőzik a törvény azon rendeletét, melynélfogva a csődleltározásokkal s fontosabb árverezésekkel a közjegyzők lennének inegbizandók, s némely helyeken a bíróságok a hagyatékokat is maguk tárgyalják, sőt hitelesitnek is, félkéretni határoztatott a nmgu m. kir. igazságügyi minisztérium, hogy az összes bíróságokat a törvény rendeleteinek szigorú megtartására utasítsa. Ezután a közgyűlés ujolag felterjesztetni határozta a nmgu m. kirigazságügyi minisztériumhoz azon kérelmet, miszerint a szántói, mezőkövesdi és nagy-rőczei kir. járásbíróságok telekkönyvi hatósággal ruháztassanak fel; ezen városokban ugyanis közjegyzői székhely van rendszeresítve, s a közjegyző a telekkönyvi állapot megtekintése nélkül \ sem okiratok szerkesztésénél, sem különösen a hagyatéki ügyek tárgyalásánál nem felelhet meg gyorsan és alaposan hivatásának. A kamara számadásainak vizsgálata kerülvén napi rendre, a helyesnek talált kamarai pénztári napló 320 frt 48 kr. pénztár-feleséget tüntetett fel, mely összegből az irodavizsgálati költségek kifizetése utalványoztatott. A folyó évi kamarai évdij pedig 20 írtról 15 frtra szállíttatott le. A közgyűlés ezután a kamarai alapszabályok azon pontját, mely szerint a kamarai év augusztustól—augusztusig tart, módosította olyképen, hogy az ezentúl a naptári év szerint lesz számba veendő, az ügyforgalmi kimutatások minden év január 15-én terjesztendők be a kamarához, s a közgyűlés mindenkor május hónapban lesz megtartandó, mely időtájban az utazás legkellemesebb s a közjegyzőknek teendői is kevesbedni szoktak. A közgyűlés utolsó tárgya a tisztújítás volt, a mely igen simán ment végbe, a mennyiben a kamara eddigi tisztikara újból is egyhangúlag megválasztatott, melynek névsora a következő: elnök: Szmrecsányi László kassai, titkár: Dr. Offenheimer Gyula kassai, kamarai tagok: Dálnoky Nagy Barnabás miskolczi, Dobay Sándor eperjesi, Dr. Herczogh Árpád késmárki, póttagok: Vályi István s.-a.-ujhelyi és ifj. Mezey Mihály szántói kir. közjegyzők. S ezzel a közgyűlés véget ért. Nyomban utána kamarai ülés tartatott, melynek főtárgya volt az iglói közjegyzői állomás beszüntetésének kérdése. Ezen állás ugyanis halálozás folytán megürülvén, a lőcsei közjegyző azon kérelmet terjesztette a kamarához, hogy miután Igló ő hozzá alig egy órányi távolságban van s mindkét közjegyzőség forgalma igen csekély, az iglói állomás ne töltessék be, hanem annak területe a lőcsei közjegyzőséghez csatoltassék; minek folytán a kamara a nmgu m. kir. igazságügyi minisztériumhoz e tekintetben felterjesztést is intézett. Mivel azonban az iglói kereskedelmi testület a kassai kereskedelmi és iparkamara utján táviratilag azon kérelemmel járult a miniszteriumboz, hogy miután az iglói közjegyzői állásnak beszüntetése I az ottani kereskedelmi forgalom érdekében felette hátrányos volna, Iglóra közjegyző mielőbb kineveztessék, a minisztérium az ügyet ujabb tárgyalás és indokolt véleményadás végett a közjegyzői kamarához visszaküldötte. Erre a kamara hosszas beható tanácskozás után abban állapodott meg, hogy előbbi felterjesztését, t. i. az iglói közjegyzői állomás beszüntetése iránt kérelmét ez úttal is megújítja azon okból, mivel az iglói közjegyző ügyforgalmi kimutátásaiból legkevésbbé sem tűnik az ki, hogy Iglón figyelemre méltó kereskedelmi forgalom volna, — s ha ilyen ott léteznek is, ezen forgalom a közjegyzőt eddig következetesen elkerülte s igénybe nem vette. y. Az ügyvédi kamarákból. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága Szálai József panasza folytán Takács Ignácz tápió-bicskei ügyvédet f. h. 5-én az 1874. 34. t.-cz. 68. §. a) pontjában minősített fegyelmi vétségben vétkesnek kimondotta és írásbeli feddésre ítélte. Ugyanis a vizsgálati iratokból és vádlott saját beismeréséből is kitűnt, hogy vádlott Horváth Sámuelné képviseletében vádlott fele követelésének tárgyait természetben és tényleg átvette, és ennek daczára Szalay József ellen — miután vádlott ügyfelének tartozása fejében az ezen ügyfél kielégítésére átadott tárgyak lefoglaltattak, — a végrehajtást ujabban és e szerint jogtalanul folytatta, azt az árverésig vitte és az által panaszlót illetéktelen költségekkel is terhelte. — A budapesti ügyvédi kamara fegyelmi bíróság aRasskó János pesti ügyvédet május 12-én fegyelmi vétség terhe alól felmentette, kisebb kötelességszegés miatt azonban az 1874. 34. t.-cz. 73. §-a értelmében megintette és rendreutasittatta. Indokok: Az 1874. 34.t.-cz.