Magyar Themis, 1877 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1877 / 7. szám - A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. [1. r.]

- 59 — a talaj, melyben a jó igazságszolgáltatás tenyész, hanem, hogy erre sokkal alkalmasabb egy müveit népségű, mérsékelt politikai hitvallású, a tudományoknak áldozó és a mellett jellentékeny forgalmi központot képező város, még ha nem is szerencsés fejedelmi udvarral dicsekedhetni. Ezen és egyéb okokból a felállitandó főtörvényszék székhelyéül Lipcsét ajánlják. Nem szükséges mondanunk, hogy e nézeteknek nincs nagy kilátásuk arra, hogy a kormányjavaslat ellenében győztesek lesznek. De kiválóan érdekesnek tartjuk a vitát, és az abban napfényre került érveket jó lesz megfontolni nekünk is, kik ma holnap a királyi tábla decentralisatióját kell, hogy keresztül vigyük, s ekkor, habár szerényebb mértékben is, hasonló kérdésekkel fogunk szemben állani. A soproni ügyvédi kamara véleménye a telekkönyvi törvényjavaslat tárgyában. Jegyzőkönyv felvétetett 1876. évi szeptember hó 21-én és következő napjain a soproni ügyvédi kamarának határozatával a telekkönyvi törvényjavaslat feletti észrevételek kidolgozása czéljából kiküldött albizottság által. Jelenlevők : Tomsich Bertalan mint elnök, Petrik Gyula és Montag Jakab és azon kívül Dr. Hérits János törvényszéki elnök és Villecz Antal törvényszéki ülnök, kik szívesek voltak szakértői közreműködésüket ez ügyben felajánlani. Az albizottság mindenekelőtt elhatározza, hogy a telekkönyvi törvényjavaslatnak bonczkés alá vételénél az emiitett javaslatban foglalt stylistikai hibák — a mennyiben ezek a törvény értelmezését nem zavarják — mellőzendők. Az 1-ső §. 3-ik alineájában azon törvényes rendelkezés foglaltatik, hogy — a mennyiben a telekkönyvi jogok lényeges határozmányai ki nem fejezhetők — az illető telekkönyvi bejegyzés az annak alapjául szolgáló okmány pontjaira való hivatkozás által megengedtetik azon hatálylyal. hogy a hivatkozott pontok bejegyzetteknek tekintendők. Az albizottság azonban ezen rendelkezést czélszerünek nem találhatja, mert eltekintve attól, hogy az eddig elfogadott és uralgó jogi elvek szerint csak az irányadó, a mi a telekkönyvben szószerint bejegyezve van, a telekkönyvi bevezetéseknél megengedett ezen rövidítések esetében az illető bírónak nagyon is tág tere nyílnék annak elbírálására, hogy melyik pont lényeges és tehát bevezetendő, és melyik nem, és: 2-szor az, hogy röviden valami ki nem fejezhető, könnyen üiügyül használtathatnék fel szabatos és kimerítő bejegyzések helyett utaló bejegyzésekre. Az albizottság indítványa szerint tehát az 1. §. 3-ik bekezdésének igy kellene szólani: »Bejegyzettnek csak az vétetik, ami a telekkönyvi betét egyik lapjára bevezettetett ; ezen bevezetésnél a telekkönyvi jogok lényeges határozmányai kiteendők«. A 4. §. azt rendeli, hogy ugyanazon egy betétbe felvehetők a határbeli összes birtoktestek, illetőleg birtokrészletek, melyek tulajdonjoga ugyanezen egy személyt, vagy ha többeket is, de egyenlő s osztatlan arányban illet. Az albizottság ezen §-ban a szavak: »de egyenlő s osztatlan arányban* helyett következő szavakat indítványoz felvétetni: »de valamennyit ugyanazon arányban« illet. Ezen §-nak tehát ugy kellene szólani : • Ugyanazon egy betétbe felvehetők a főváros Dunán inneni részének kivételével, a határbeli összes birtoktestek, illetőleg birtokrészletek, melyek tulajdonjoga ugyanazon egy személyt, vagy ha többeket is, de valamennyit ugyanazon osztatlan arányban illet*. Az 5. §. végaliueájában az mondatik, hogy a hol egyéb adatok alapján vezettetett be a térfogat, a rovat felirásában kiteendő állítólagos térmérték. Ezen pontnak magyarázata nehezíttetik azon okból, mivel a kellő mondatjelzetek hiányzanak. Ennek folytán az albizottság az 5. §-nak fenebbi pontját igy véli szerkesztendőnek: »A térfogat a birtokszabályozási catastrális avagy egyéb hiteles felmérések alapján teendő ki, és a hol egyéb adatok alapján vezettetett be a térfogat, a rovat felirásában kiteendó : ^állítólagos térmérték*. A birtoklap a birtokrészlet természetben létezéseért ós ugyanazonosságáért kezeskedik. A 6. §. valamely többeket közösen osztatlanul olykép illető ingatlan telekkönyvi felvételéről intézkedik, mely valamely egyéb ingatlan tartozékát képezi, vagy melyről az illető jogosult elkülönítve is rendelkezhetik. A bizottság a feltett 2 vagylagos eset közül csak az egyikre nézve tartja az ezen §-ban javasolt telekkönyvi felvételt helyeselhetőnek, t. i. az első esetben, mely tartozékok telekkönyvi felvételéről szól. A 2-ik eset gyakorlatilag ott foglalna helyett, hol valamely javadalom s illetőleg fekvőség többeket közösen illet, kik azonban ugyanazon községben más fekvőségnek is j tulajdonosai. Igy lehetne malmot, közös korcsmát e 6. §. szerint telekkönyvileg felvenni, de csak akkor, ha a malomtulajdonosok ugyanazon községben bírnak más fekvöséget is; minthogy pedig ezen utóbbi tény időközbeni átruházások folytán megváltoztatik és ez által a tartozék természetét gyakorlatilag elvesztené, a bizottság ezen §-t ugy véli módositandónak : »Ha valamely ingatlan többeket közösen osztatlanul illet olykép, hogy az egyes képleges részek valamely egyéb ingatlan tartozékát képezik, akkor azon ingatlanról külön betét nyitandó stb. stb.« A 8. §. kezdetén az van mondva, hogy a telekkönyvbe a község összes ingatlanai vezetendők . be. Ezt az albizottság nézete szerint ugy is lehetne érteni, mintha a községnek mint ilyennek összes ingatlanai volnának bevezetendők a telekkönyvbe, holott a javaslat kétségtelenül csak azt akarta mondani, hogy a község határában fekvő összes ingatlanok vezetendők be a telekkönyvbe. Ennélfogva a 8. §-nak igy kellene szólani: »A telekkönyvbe a község határában fekvő összes ingatlanok vezetendők be; kivéve stb.« A 11. §. d) alineájából az albizottság kihagyandónak véli a felesleges következő szavakat : »nyilvánkönyvi bejegyzés alákerült«, és igy tehát ezen alineának igy kellene szólani: »minden feltétel, időpont és korlátolás stb.« A 16. §. b) alineájában az mondatik, hogy előjegyzések, melyek csak utólagos igazolás feltétele alatt eszközlik a nyilvánkönyvi jogoknak mint ilyeneknek szerzését, átruházását, korlátozását vagy törlését; miután azonban a jogoknak nem törlése, hanem megszűnte képezi lényegét a bejegyzésnek, az albizottság a szó »törlését« helyett a szót »megszüntét« véli alkalmazan| dónak, és ennélfogva a 16. §. b) alineájának igy kellene szólani: »előjegyzések (praenotationes), melyek csak utólagosan igazolás feltétele alatt eszközlik a nyilvánkönyvi jogoknak mint ilyeneknek szerzését, átruházását, korlátozását vagy megszűntét és végre stb.« A 17. §. 1-ső pontjában általánosan bekebeleztethetőknek, vagy előjegyeztethetőknek csak dologbani jogok és terhek mondatnak a nélkül, hogy ki lenne fejezve az, hogy csak dologi terhek és nem általánosan minden terhek képezik tárgyát a nyilvánkönyvi bekebelezésnek vagy előjegyzésnek. Az albizottság ezen pontot akként véli kiigazitandónak : »A telekkönyvbe csak dologbani jogok és dologi terhek, továbbá a visz- és elő- : vásárlási jog stb. kebeleztethetnek be vagy jegyez- ' tethetnek elŐ«. (Folytatás köv.) Az ügyvédi kamarákból. A budapesti ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Ilonossy István (1. VIII. Kölcseyutcza 4. sz. a.) és Mikola László (1. Monoron) köz- és váltóügyvédek a kamara lajstromába folytatólag felvétettek. V. Faragó Balázs budapesti ügyvéd és kamarai tag N.-Körösre, Kormányt Miksa budapesti ügyvéd és kamarai tag Podolinba, Orbonás Károly budapesti ügyvéd és kamarai tag M.-Vásárhelyre történt elköltözésük, — Geisz László és Mdtitz Pál budapesti ügyvédek és kamarai tagok az ügyvédkedéséőli önkéntes lemondásuk, — Mészöly Oerson budapesti ügyvéd és kamarai tag D.-Földvárra kir. közjegyzővé történt kineveztetése, — Wein Lipót budapesti, Weszelocszlcy János váczi és Zabolay István monori ügyvédek és kamarai tagak elhalálozásuk folytán fenti lajstromból kitörültettek ; Wein Lipót irodája részére Grezló Ernő budapesti, Weszelooszky János irodája részzre Gallt' J«zsef váczi és Zabolay István ügyvéd irodája részére gondnokul Mikola László monori ügyvédek és kamarai tagok rendeltettek ki gondnokokul. Végül, hogy Gertinnorits Sándor ügyvédjelölt az e kamarától mint Görgey István kir. közjegyző segédje 1850/876. sz. a. nyert igazolványát elvesztvén, az érvénytelenné vált. Az aradi ügyvédi kamara részéről ezennel közhírré tétetik, miszerint Tliomka Emil b.-csabai ügyvéd, önkény! es lemondás folytán, az ügyvédi lajstromból kitörültetett. Különfélék. — A jogászkörben f. h. 15-én Dr. Weinmann Fülöp kir. közjegyző tart előadást a telekkönyvi töwényjavaslatról. — A »M. Igazságügy « a februári füzetben utólagosan közli az országbíró ur beszédét, mely a januári füzetből »nyomdai tévedés folytán* kimaradt ; azon figyelmeztetés tehát, melyet lapunk 2. számában koczkáztattunk, hogy t. i. a »M. I.t még a félhivatalos lapoknál is egyoldalúbban közli a törvényhozási tárgyalásokat, nem maradt eredménytelen. Annyi őszinteséggel azonban a >M. I.« még sem bír, hogy beérte volna ezen utólagos közléssel, hanem — pfifikus módon — néhány oldallal hátrább, egy másik megjegyzés miatt, melyet ugyanazon felszólalásunkban tettünk, lapunk ellen megsemmisítő rohamot intéz. Jónak látjuk ezen otrombaságot itt szórói-szóra lenyomatni, hogy szélesebb körök is lássák, mily » classikai« finom é r v e 1 é s i modort törekszik nálunk meghonosítani ezen ^tudományos review*. »A »MagyarThemis« egyetemes jogi közlöny censori szerepre vállalkozva nem találja objektívnek minapi ismertetésünket az 1877-ki igazságügyi budget tárgyában, és azután igy folytatja: »ilyen alig qualificálható eljárás mellett könnyen megleli mag3'arázatát a nevezett lapnak azon már inkább a komikum körébe tartozó praxisa, miszerint a büntetőtrvkv. javaslata felett folytatott tárgyalásoknál a miniszter, az államtitkár és Pauler volt miniszter neceit rendszeresen nagy vastag betűkkel szedeti, a jogügyi bizottság többi tagjai pedig kénytelenek beérni petit-betükkel. Szegény képviselők.« A tárgyilagosságról nem vitázunk a »Magyar Themist-sel ; mert Ő csinál nálunk »minden áron oppositionalisíc szaklapot, a mire mi az európai jogirodalomban nem tudunk esetet és mert megnyugszunk a jogászközönség Ítéletében, mely a mennyiben szerény törekvéseinket figyelmére méltatja, tudja, hogy kritikai irányunkkal felfelé is, lefelé is beleütköztünk mindenféle velleitásokba, de senki jó lélekkel nem állithatja, hogy más ambitiónk volna, mint csekély erőnkhöz képest közreműködni jogi állapotaink gyökeres reformjában. A mi pedig azt a qualirieálhatlan dolgot illeti, hát bizon}- nem mi találtuk fel, hogy typografice megkülönböztessük a kormány és az előadó, nem különben az inditvánj-ozók és az egyes felszólalók nyilatkozatait, valamint ugyancsak a határozatokat. Tették ezt előttünk akárhányan külföldön és belföldön, a kik a különböző nyomás, a különböző betűk által az átnézetet, a keresést kivánták könnyíteni. Ezért használtunk vastag betűket a kormánynak és az előadónak, szétszórt betűket az indítványoknak és ismét kiváló betűket a hozott határozatoknak typografikus jelzésére. De arra nem tudunk esetet, hogy valaki az ily typogratikus rendezésbe beleakadt volna. Ez a *• Magyar Themisj censori szereplésének volt fentartva. Ha azonban immár szóba hoztuk a » Magyar Themis« censori szereplését, illő dolog lesz, ezt a megjegyzését teljesen klassikai formák között méltatni. Ne legyen panasza, hogy nem bánunk vele érdeméhez képest. És ha ő qualificálhatlannak tartja a mi eljárásunkat, mi megkísértjük az övét igazságosan qualificálni, nevénél szólítani. Egy kitűnő római jogász nagyon ismert responsumát fogjuk tehát mintául venni, a ki iránt hálátlanok volnánk, ha nem követnők tanítását, mely bizonyos alkalmakkor nélkülözhetlen. Mindenki tudja, hogy Publius Juventius Celsust, a sokoldalú miveltsége, eszmegazdagsága és gondolatainak súlya által kitűnő jogászt, illetőleg következő immár majdnem tizennj'olczszáz éves responsumát (fr. 27. D. 28. 2.) értjük : • Juventius Celsus Labeoni suo salutem. Aut non intelligo, quid sit, de quo me consulueris aut valde stulta est consultatio tua, plus enim quam ridiculum est« etc. etc. E klassikai minta után indulva válaszunkat igy formulázzuk : Köszöntetjük a »Magyar Themis , egyetemes jogi közlönyt. Vagy nem értjük szószaporitásodat, vagy pediglen nagyon együgyű a gáncsoskodásod ; mert nincs annál nevetségesebb dolog, mint valaminek világos értelmét fel nem fogni, és ezt az együgyűséget másnak insinuálni*. Észrevételünk ezen önmagát elítélő tehetetlen kifakadásra kevés van. Hogy lapunk sminden áron oppositionális szaklap,« azt aligha fogja valaki elhinni a »M. I.«-nek. Épen ellenkezőleg, ugy olvasóink valamint munkatársaink részéről nem egyszer szemrehányásoknak vagyunk kitéve a miatt, hogy nem egy alkalmat elmulasztunk, midőn egyik-másik intézkedés ellen szerintök kötelességünk volna felszólalni. Az erőltetett opponálást lapunkban csak az találhatja, a ki a önérzetes magatartás iránt semmi érzékkel nem bir. Azon felfedezés is egészen uj előttünk, hogy a >M. L« szokott kritizálni >felfelé is«. Mi részüukről, kik figyelemmel kisérjük t. laptársunk működését, mindig azt tapasztaltuk, hogy felfelé (t. i. az igazságügyminiszterium felé) kritikáját a feltét-