Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 8. szám - Az igazságügyi budget-vita - Esküdtszéki csarnok [2. r.] - Torontálmegye sajtópere (folyt.)

Melléklet a „Themis" febr.. 21. 8. szániához, — 99 — dalom figyelemmel kisérése e müvekben Pauler nevét maradandóvá teszik. Mit szóljunk a tanárról? 22 év alatt a haza fiatalságának nagy része, legalább tízezer férfi került ki kezei alól, s ezek köz* egy sincs, ki a „kis öreg" iránt a legnagyobb tiszteletet ne érezte volna, mely tisztelet, legszebben nyilvánult akkor, midőn az 1870-ki jogászgyülés melynek tagjai közt nagy rész az ő tanitváiiya volt elnökévé választotta. Kineveztetése érdemeinek méltó s legszebb jutalma. — Tóth Vilmos az uj belügyminister még fiatal ember, jelenleg 39 éves, született Ivánkán Nyitramegyében. ő mostoha atyja birtokán a temesmegyei Szécsányban nevekedett, honnan 1848-ban tért vissza Nyitára, és mint serdülő ifjú részt vett a Hurbán elleni expeditióban. 1861-ben Tóth Vilmost Nyitramegye másodfőjegyzőjének, s a nyitrai kerület orsz. képviselőnek választotta meg. A provisorium bekövetkeztével Tóth Vilmos tisztviselői állásáról lemondott s 1863-ban letévén az ügyvédi vizsgálatot, ügyvédeskedett. 1865-beu ismét orsz. képviselőnek választatott. 1867-ben b. Wenckheim belügyérsége alatt ministeri tanácsos lön ; s vál. kerülete őt, kineveztetése után ismét megtisztelte bizalmával, szintúgy 186S-ban is. Rajner minisztersége alatt államtitkár lön, mint ilyeD, hosszabb ideig vezette a belügyministeriumot, mig febr. 10-én ministerré neveztett ki. * (Pa u le r Tivadar utolsó előadása a pesti egyetemen.) Hétfőn tartá az uj vallás- és közoktatási minister az egyetemen utólsó előadását Hallgatói nagy éljenzéssel fogadták már a folyosókon és kisérték egész a kathedráig. A tanteremben Beöthy Zsolt, a segélyző egylet elnöke üdvözölte a minister-tanártv mire Pauler a következő szavakkal válaszolt; Ő felsége határtalan kegyelme oly helyre helyezett, a melyre erőm elégtelenségének érzetében sem nem vágyódtam, sem nem óhajtottam. A legfelsőbb parancsnak hódoltam : hódoltam leginkább azon öntudattal, hogy módom lesz jövendőben is azon hivatásnak élni, a melynek eddig éltem, t. i. az ifjúság javának. (Éljenzés.) A közoktatási tárcza föladványainak egyike a tanulmányi ügynek kezelése és vezetése, s azzal szoros összeköttetésben áll hazánk ifjúságának képzése. Ennek szenteltem eddig erőmet, s ha a legfelsőbb kegyelem és a ministerelnök figyelme rám irányult, én ezt csak annak köszönhetem : hogy mint tanár tanitványaim szeretetét és bizalmát kiérdemelnem sikerült. (Lelkes éljenzés.) Ha van valami vigasztalásom, a midőn oly nagy és — őszintén mondom — erőimet túlhaladó teher viselésére fölszólittatom és azzal megbízatom, ez az: hogy ép ezen fölszólittatást oly körülménynek köszönhetem, melybe mindig életem büszkeségét helyeztem, t. i. tanitványaim ragaszkodásának, szeretetének és irántam nyilványult rokonszenvének, kik akkor is, midőn ezen termekből kilépve, az élet más téréin működtem rólam meg nem feledkeztek és akkor tettek említést, midőn oly fontos, döntő állomás betöltése jött szóba. Ha egyrészt sajnálom, hogy uraságtokkal a megkezdett pályát végig nem futhatom, remélem, hogy uraságtok emlékemet szivökben megtartani fogják, és hogy tán módomban lesz egyiknek vagy másiknak érdekét, az összes ifjúságnak pedig javát kiképezni s erőim gyengeséghez képest előmozdítani. (Hoszas éljenzés.) „Ezután a rendes előadás folytattatott, melynek befejezte után szűnni nem akaró éljenzés között távozott el a tanár tanítványai köréből. * (Pauler Tivadar búcsúja az egyetemtől.) Az egyetem nagy díszterme f. hó'15-én bucsu ünnepélyeknek volt színhelye ; ekkor búcsúzott el az egyetemi ifjúság legkedvesebb tanárai egyikétől, ki mint beszédében maga is megjegyzé 33 éven keresztül volt az ifjúságnak vezetője. Belépésekor harsány éljenekkel fogatták az ünnepeltet, s az üdvözlő kiáltások lecsendesülte után ifj. Darányi Ignácz s utána Beöthy Zsolt üdvözlék az uj ministert s vettek tőle az egyetemi polgárság nevében búcsút. Az első a veszteségnek adott kifejezést, mely az egyetemet Pauler kineveztetése által érte, másik az örömet ecseteié, azon magasztos hivatás felett, melyet a tanári székből kilépő férfiú nyert. — Ezután a minister a terem szószékére lépvén az ifjúsághoz a következő szavakat intézte : „Mélyen meghatva s megindulva a rokonszenv azon jelétől, melyben engem részesittettek, mindenekelőtt fogadják legőszintébb, legmelegebb köszönetemet. Harminczhárom éve közel, hogy a tanári pályára léptem. Ismerni tanultam annak örömeit, ismerni tanultam annak terheit. Hogy az utóbbiakat oly kevéssé éreztem, az előbbieket oly nagy mértékben élveztem, annak egyik oka ugyan benső hivatásom volt, mely engem a tanszékre vezetett, mely engem arra mintegy bensőleg ösztönzött, s melynél fogva én abban életem legszebb föladványát, hivatásom teljesítésében legnagyobb kötelességemet találtam. De legnagyobbrészt köszönhetem azt ama szerencsémnek, hogy hallgatóim rokonszenvét, szeretét kiérdemelnem, megtartanom, folyvást szereznem lehetett, Tapasztaltam e rokonszenvnek számos jelét, tapasztaltam azt mindjárt tanításom elején, midőn mozgalmas viszonyok közt a társországokban, — tehát majdnem idegenek közt léptem a tanszékre. Tapasztaltam azt, midőn hazámba viszatérve, nehéz idők sulyosodtak hazánkra, sulyosodzak egyetemünkre. Tapasztaltam, mikor a borút derű váltotta föl, mikor nemzetiségünk csillaga ismét feltűnt hazánk egén. Tapasztaltam azt bő mértékben volt tanitványaim részéről, midőn legutóbbi időben legszebb bizonyítványát vettem az irántam való ragaszkodásnak. Mert annak tulajdonítom azt, hogy majdnem egyhangúlag tisztelt meg elnökségével az első magyar jogászgyülés, melynek ezernél több tagjai legnagyobbrészt tanitványaim, volt halgatóim. Tapasztalom ezt a jelen ünnepélyes pillanatban, midőn uraságoktól legalább jelenlegi minőségemben.bncsut véve, ragaszkodásuknak, rokonszenvüknek oly fényes jeleit adták. Fogadják ezért ismételve legforróbb köszönetemet. Nagy a föladat, mely vállaimra nehezedik nagy akár a férfiút tekintem kinek helyébe lépek; akár hivatásom teendőit. Oly férfiú nyomdokaiba kell lépnem, ki nagy volt mint ember, nagy mint hazafi, nagy mint tudós. — Oly íérfiu nyomdokaiba lépek, kit senki sem pótolhat, legkevésbé én, erőtelenségem, parányi erőm önérzetében. Érzem azt annál mélyebben, minél szorosabban fűzött ama nagy férfiúhoz a tiszteletnek a hálának köteléke, mert hogy ez egyetemen működni szerencsém volt, azt az ő közbenjárásának köszönhetem. — Nagy súlyt fektetek én tárczám teendőire, nagy súlyt azért, mert attól benső meggyőződésem szerint har zánknak, nemzetünknek jövője nagy részben föltételeztetik. A szellemi műveltség jelenleg Európában azon emeltyű, mely a nemzetek nagyságára leghathatósb befolyással van.Nem többé fegyverek, nerria phizikai erők itt a döntők, hanem a szellemi er6', mely felsőbbségében ott is mutatkozik, hol egyébiránt külsőleg csakis a phizikai erő diadalát látjuk. Nemzetünk, hazánk történeti állását csak ugy tarthatja fenn, országunk jövője csak ugy biztositható, ha a szellemi műveltségben, annak minél nagyobb mértékében mindnyájan részesülünk; ha azt, mit a mult idők viszontagságai által elhanyagoltunk, a jelenben s jövőben pótolni igyekezünk. Nagy befolyása van erre, uraim, az intézetek rendszerének. Azt nem tagadom. Nagy befojyása van erre továbbá az embereknek. Az első egyetemeket nagyokká nem a szervezet, hanem az emberek tették, a tanárok s tanulók hivatottsága, buzgósága, kötelességérzete, szorgalma. S épen azért, midőr én szent kötelességemnek tartardom azt, a mi a szervezetre nézve vonatkozik, amennyire lenét, teljesíteni, a teendőket megtenni: ugy másrészt önök, uraim, bizton fogadják távozó tanáruknak következő tanácsát: Iparkodjanak maguk részéről is a tudományoknak szorgalmas tanulása, kötelességeiknek pontos teljesítése által számukra összegyűjteni azon kincseket, melyek a mai világban ugy szólván minden többinél becsesebbek s értékesebbek: értem a szellemi műveltség kincseit. — Hazánkban az osztályok válaszfalai a legújabb intézkedések által megszűntek. A hivatásnak, szorgalomnak nincsenek gátjai, nincsenek akadályai. A legújabb példák mutatják, hogy a legmagasabb polcza igényt tarthat, aki törekszik; aki iparkodik, megfelel annak, ami kötelessége, ami hivatása. — Ez lebegjen, uraim, szemeik előtt. Legyenek ezen egyetem hü fiai, legyenek szorgalmasak, pontosak kötelességeik teljesítésében. — A tudományok jelen stádiumában, uraim, midőn az ember azokhoz, miknek tanulásával foglalkozott, oly anynyira hozzászokik, hogy azt egész életén át megtartaudja, hogy annak egész életén át hü követője, fogadják tanácsomat, melynek hü követése által a nemzet szellemi felsőbbségét, hazánk jövőjét biztosítani fogják. — S most még egyszer fogadják legőszintébb köszönetemet hozzám nyilvánított ragaszkodásukért! Még egy kérésem van önökhez, uraim! S ez az, társának meg jövőre is emlékezetükben, mert én is ugy hiszem, |ogy a kötelék megváltozott, de meg nem szűnt. Én, ez egyetem tanítványa, évek hosszú során át tanára, azt emlékezetemben mindig megfogom tartani, s mit ugy ez egyetem, valamint az összes ifjúság és egyesek javára tenni képes leszek, azt tenni el nem mulasztom. Még egyszer kérem, tartsanak emlékezetükben. Isten önökkel!" — E beszéd után a minister szűnni nem akaró éljenek között elhagyá a termet. — Másnap azaz 16-án az egyetemi tanári kar tisztelgett Paulernél s vett tőle mint volt tanártársától bucsut. * (Kfllkey Vilmos) a megvesztegetéssel vádolt pestvárosi alügyész folyamodott az igazságügy ministeriumhoz, hogy ügyének megvizsgálására Pestmegye törvényszékét delegálja, az igazságügyministerium e folyamodványt Pestváros közgyűléséhez terjesztette, s a közgyűlés ezen folyamodványnak helyt adott. * (A magyar tisztviselők önsegélyző egylete) Budán m. h. 28-ki közgyűlési határozata folytán a magyar tisztviselők özvegyeinek segélyezésére évi tiszta nyereményéből 100 ftot szavazott meg. Az erre igényt tartók kérvényeiket az egylet hivatalában (Buda alagút) február hó végéig naponként d. u. 4 órától 7-ig benyújthatják. * (A magyar tudományos akadémia) által a Vitéz-alapítványból kitűzött jutalomkérdésre (Erdély polgári alkotmánya s közjogi állapotának ismertetése 1002-től egész 1540ig) a határidőre vagy is 1871. jan. 31-dik napjáig, egy pályamunka sem érkezett. * (Az egyesbiróságok területkörének) meghatározására Pestmegye is küldött ki már albizottságot, mely albizottság tanácskozásait már meg is kezdette. (Egy felo 1 do tt vá rosi közgyűlési határozat.) A m. kir. belügyministerium Szeged sz. kir. városának azon az ügykimutatás alkalmából hozott határozatát, — mely szerint az azon törvényszéknél kezelt és elintézett perek s egyéb ügyek minősége a közgyűlés kebeléből kirendelt küldöttség által megvizsgáltassanak, s az ottani törvényszéki levél s pertárban levő ügyiratok azon küldöttségnek a levél s pertárnok által előadassanak oly czélra, hogy azokból a törvényszéki tanácsnokok munkásságának kiismerhetése mellett megállapítható legyen, melyik tanácsnok hány pert és nagyohbszerü ügyet kapott ellátás végett és ennek alapján az előadó tanácsnokok közötti kiosztásban s az elintézésben az ügyek számszerint tekintve mutatkozó aránytalansága felett, intézkedni lehessen, — mint az 1848. IH t. cz. 27., 1848. XXIII. t. cz. 1868. I. és IV. t. cz. 6., és az 1869. évi april 29-ről kiadott ügyviteli szabályok 54. 55. 126. és 128dik §§-aiba ütközött és igy a törvényes határokat túllépett intézkedést feloldotta. f (G á 1 f y Sándor,) Udvarhelyszéknek egyik volt alkirálybirája, a székely népköltészet buzgó barátja s termékeinek szorgalmas gyűjtője e hó 3-án 61 éves korában Demeterfalván meghalt. (A budai fényitőtvényszék működése.) A budai fenyitőtszéknél 1869. végével 78 per volt függőben, ehez járult 1870-ben 200 per. Elintéztetett 214 per. Összesen elitéitett fenyitő ügyekben 101 egyén vagyis 44-el több mint 1869-ben; ezek közül 45 tolvajlás, 22 nyilvános erőszakoskodás, 8 súlyos testisértés, 7 csalás, 3 emberölés, 1 a hivatalos hatalommal való visszaélés, 3 váltóhamisítás, 1 bigámia, 1 a törvényszéki zár megsértése, és 6 különféle kihágások miatt, 1870. végével csak 23 egyén volt vizsgálati fogságban. A legnagyobb büntetés, melyet a fenyitő-törvényszék 1870-ben kimért, négy évi súlyos börtön volt, mely egy sikkasztó hiva talnokot ért. * (A Nagyvárad városi törvényszék ügy k i m u t at ás a.) 1870-ben beérkezett: sommás ügvekben 4965, törvényszékiekben 11,042, fenyitőügyekben 729; mult évi hátrány 1750 db, tehát összes beadványok száma 18,486; ebből elintéztetett sommás bíróságilag 4695, törvényszék-elnökileg 3926, rendes polg. törvényszéken 2575, árvagyámtörvényszéken 2674, gtelektörvényszékileg 1861, fenyitőbiróság által 1108; elintéztotett tehát összesen: 16,942; maradt hátrány 1644 darab. . * (A csanádmegyei polgári torvényszék ügy ki mutatása.) 1869. évből hátramaradt : 546. 1870-ben beadatott 4343. Ezekből elintéztetett 4534. Hátra ek vaaUJJ Az elintézett ügyek közt volt, perl97, tfámOg 1554, örökösödési ügy 414 csífdügj 1- »'7« °& 2368.