Themis, 1871 (2. évfolyam, 1-43. szám)

1871 / 5. szám - Nyilt levél a "Themis" szerkesztőségéhez - Perköltség és a kir. táblai gyakorlat - A franczia család-tanács és a hazai árvaügy országos rendezése [2. r.]

ra porrecta Majestati Regia beuignitate exaudita clementer et admissa praeinsertas Literas Contractuales Transactioiiales uon abrasas, uon cancellatas, nec in aliqua sui parte suspectas, sed omni proraus vitio ac suspicione carentes, praesentíbus Literig nostris Privilegialibus, de verbo ad verbum sine diminutione et augmento aliquali iusertas et inscriptas, quo ad omues earuudem coiitineiitias clausulas et articulos eateuus quatenus eadem rite et legitimé existuut emanatae, viribusque earuudem veritas suffragatur, ratas, gratas et acceptas habeutes, approbavinni3, roboravi-^ mus, ratificavimus et eonfirmavimus, simulque ut toties memorati incolae et Oppidaui Felaő-Bányenses collective sumpti, ipsorumque posteri et successores Literas suas quascumque Cera rubra sigillare futuris et perpetuis semper temporibus possint ac valeaut, de Kegiae Nostrae potestatis plenitudine, et gratia speciali iisdem clementer concedendum duximns et elargiendum. Imo aceeptamus, approbamus, roboramus, ratifieamus, confirmamus, concedimusque et elargimur. Salvis juribus alieuis. Harum Nostrarum secreto sigillo Nostro quo ut Rex Hungáriáé utimur impeudeuti comnmnitaruni, vigore et testimonio Literarum. Dátum in Civitate Nostra Vienua Austriae die vigesima priina mensis Junii Anno Domini Millesimo Sexcenresimo Nonagesimo. Regnorum nostrorum Romani trigesimo secuudo, Huugariae et reliquorum trígesimo quinto, Bohemiae, vero anno trigesiino quarto. Leopoldus m. p. (L. S.) Blasius Jaklin m. p. Epist'opus Timinieusis Joaues Mabolány m. p. Perköltség és a kir. táblai gyakorlat. Czenth e József ügyvéd úrtól. A Miskolcz város egyesbirósága előtt folyamatban lévő perekben pár hónap óta tömegesen érkeznek oly értelmű kir. táblai ítéletek, melyek szerint azon esetekben, midó'n az első bírósági ítélet valamely perlekedő felet, saját ügyvéde perköltségeinek és munkadijainak megtérítésére végre hajtás terhe alatt kötelezett : ez intézkedést — és pedig minden indokolás nélkül — rendszerint oda módosítja a kir. tábla: miszerint „azok csak megállapítottnak tekintendők;" — Mely kifejezés alatt kétségtelenül azt kívánja érteteni, hogy az Ítéletnek ezen része: nem liquid. nem exequabilis. Már pedig szerintem, ily irány követése sem jogi, sem méltányossági szempontból nem indokolható és ugy de lege lata, mint de lege ferenda — mellőzendő. Ugyanis, már önmagában véve „belső ellentmondás" (antinómia) az, hogy habár itt az ítélet véglegesen megállapított is bizonyos jogot (t. i. a perköltség tekintetében :) ez még sem érvényesíthető anyagi kényszerrel, végrehajtás utján (actio judicati). Holott jogérvényes ítélet által a peres ügynek végleg el kell •löntetni (res judicata lesz); minek benső folyománya az is, hogy az ítéletnek jogi kényszer erővel kell birnia. Ha a kir. itélő tábla, az ügyvéd kereshetőségi jogát saját fele irányában csak általánosságban tartaná föl oly kijelentéssel, miszerint annak érvényesítése és részletes megállapítása majd külön perutra tartozik; akkor ily eljárásnak volna ugyan rátiója s az előbbi pontban kifejtett jogi sarkelvekbe sem ütköznék; de — czélszerüségi és méltányossági szempontból igy sem volna menthető. Azonban az általam érintett esetre vonatkozólag már legkisebb rátiója sincs annak, hogy bár a kir. tábla a követelt egyes positiók mennyiségét részletesen és végérvényesen (ha t. i. nem fellebbeztetik) megállapítja, illetőleg helybenhagyja ugyan : és azok realizálása meg is külön perutra tartozik. ?! Mert szerintem, ily külön pörben az összeg m e nny i s égé f többé kérdés alá venni nem lehet. Ez ellenkeznék ugy a „res judicata" fogalmával, mint de lege lata a semmitőszéknek elvi jelentőségű határozatával is. Nevezetesen — az 1288/869. sz. sem. dötvény, egy felmerült concret eset alkalmából világosan kimondta: „a mennyiben felperes ügyvéd dijait ügyfele ellenében nem az illető perekben kérte megállapitatni, hanem azokat a pör befejezte után külön uton szorgalmazza: ily esetben a kereset a prts. szabályai szerint tárgyalandó." Miből tehát (argumentum a contrario) az következik, hogy ellenkező esetben külön pernek helye nincs és az itéletiteg megállapított ügyvédi dij végrehajtás utján, azonnal érvényesíthető ; továbbá következik az is, hogy ily ellenkező esetben, még ha külön pernek volna is helye — mit tagadok: — ezen perben többé a prts. szabályai szerint való tárgyalásnak, bizonyításnak stb. helye nincs; egyedül a korábbi ítéletben foglalt összeget kell „en bloc" elfogadni s belőle pusztán csak a netaláni törlesztés vonható le. Ugy de — ily törlesztés, sőt végkielégítés esetében is, a már teljesített végrehajtás ellen kellő biztosítékot nyújt a prts. 374. §-a a nélkül, hogy a perek számának ily forcirozott növelésére szükség volna. Hogy tehát ezen eljárásnak mi a czélja — nem értem. Nem értem főleg akkor, midőn a felső törvényszékeken óriási ügy hátrálék halmozódott föl; s midőn a tövényhozás a perek számát csökkentendő, valóban dracói szigort (1870. 14. t. cz. 2. §,) kénytelen alkalmazni. Végül méltányossági szempontból sem helyeselhető ez intézkedés. Mert eltekintve egyéb terhes körülményektől, ha meggondoljuk, hogy a 4440/869. sz. sem. döntvény szerint, a t a n u k részére megállapított költség is elsősorban rögtön exequálható az ügyvéden, holott ő ugy ezen kiadása, mint itéletileg megállapított egyéb költségeinek visszatérítése végett, saját ügyfele irányában még egy uj, külön álló pört kénytelen kezdeni és lefolytatni a kir. tábla intentiója szerint: akkor belátjuk, hogy a most működő ügyvéd, jogszolgáltatási intézményünknek egyik legszánandóbb mostoha gyermeke! K^yilt levél a „Theinis" szerkesztőségéhez. Tisztelt szerkesztő ur ! .Nem lehet a legnagyobb elismeréssel nem lennünk önnek azon buzgalma iránt, melylyel, semmi fáradságot sem kivélve a „Themis"-ben, az igazságszolgáltatásnál érdekelt közönség kezei közé hasznos, sőt nélkülözhetlen közlönyt szolgáltatni törekszik. Ezen buzgalom kitűnik, egyebeket nem említve — különösen a királyi táblai, legfőbb- és semmitőszéki kitüzvények összeállításában és közlésében , minek czélja kétségen kívül az volna, hogy az illetők ezen közlések által emlékeztetve legyenek azon törvényes joguk gyakorolhatása iránt, hogy ha tetszik, a mondott főbb törvényszékeknél informáljanak, vagy épen ügyük nyilvános előadásához meg is jelenjenek. Azonban, — engedjen meg t. szerkesztő ur — az ön által oly nagy szorgalommal összeállított eme közlések, nem termik meg a kivánt eredményt, s gyakorlatiaknak, kivált reánk, távolabb lakó vidékiekre nézve, nem bizonyulnak be. Ugyanis volt alkalmam tudomást szerezni arról hogy a királyi táblán és a legfőbb itélőszékeknél rendszerint csötörtöki és pénteki napon szokták az előadó urak az illető tanácselnök uraknál azon ügyeiket bejelenteni, melyeket a következő héten, hétfőtől kezdve, előadni szándékoznak — ezen ügyek kifüggesztetnek a fekete táblán, s a kiffiggesztvények a „Theinis" keddi számában meg is jelennek ugyan, de azokat a vidéki ügyvédek rendszerint szerdán, vagy például mint én, csötörtökön, vagy épen pénteken kapják meg. Akkor kapjuk tehát ezen kitüzvényeket, mikor Pesten az illető ügyek, a legtöbb esetben már „tényleg, el is intézvék — vagyis akkor, midőn már arra: hogy vidékről informáljunk, vagy épen az ügy nyilvános előadásához Pestre bejöjjünk, gondolni is lehetetlen. Az érintett kitüzvényi közlemények tehát, „statisticus adatok"-nak, vagy „historicumoknak" jók lehetnek ugyan, de azt, a ki inkább kívánna gyakorlati hasznot meritni belőló'k, nem elégíthetik ki. Én felfogom az e tekintetben fennforgó nehézségeket, — gondolkoztam is a felett, váljon lehetne e a bajon, s mi módon segíteni? — s azon hitben lévén, hogy e kérdés az összes ügyfeleket érdekli, elhatárzám hogy azon eredménvt melyre gondolkozásom juttatott t. szerkesztő ür' ral közölni fogom, ám tessék intézkedni bölc. belálása szerint. Azt hiszem t. i. hogy a czélnak, s a gyakorlati szükségnek az volna inkább megfelelő, hu a „Themis" a kitüzvények helyett inkább a „kiosztásokat," vagyis azt tenné közzé: hogy a királyi táblához, legfőbb itélő és semmitőszékhez beérkezett ügyek mily szám alatt, melyik előadó urakhoz osztattak ki? Ha mi, a vidéken, ezt olvashatnék, azon állapotba volnánk helyezve, hogy ügyünk hollétéről tudósítást nyervén, összeköttetésbe tennők magunkat valami pesti kartársunkkal, — talán t. szerkesztő ur sem vonná meg tő1 ü n k szives közreműködését — a ki magát az illető előadó úrral érintkezésbe tevén, az ügy előadásának időpontja iránt bennünket bizonyosságba helyezne. Eként nyernénk azután időt, hogy a főbb törvényszékeknél forgó ügyeinket is nyilvánságban tarthassuk, s hogy, ha szükségét látjuk, informáljunk, vagy épen, a nyilvános előadáshoz is bejöjjünk. Szóval, eként válhatnék csak gyakorlati hasznúvá azon intézmény, mely jelenlegi alakjában, a reá fordított figyelmet, s fáradságot még a pesti — vagyis helybeli közönségre nézve is aligha megérdemli. Azt hiszem: hogy a „kiosztvány"-ok közlése ellen sem foroghatna fenn nagyobb nehézség, mint jelenleg a „kitüzvények" közlése ellen. Hiszen, hogy bárki ügye váljon melyik előadó urnák osztatott ki? az a bejelentés előtt sem titok, sőt az iktató hivatalokban folyvást bizonyos órák vannak határozva a végből, hogy ez iránt a feleknek, hivatalos értesítések adassanak. — Nem látom tehát be: hogy miért nem lehetne a kiosztványokat, még a bejelentés előtt közölni. Természetesen, — hogy a közlések jelen módja, az általam ajánlottal öszhangba hozassék, mintegy átmeneti intézkedésül, egyelőre nem csak a „jövő kiosztásokat" kellene közölni, hanem az egyes előadó uraknál jelenleg már kiosztva lévő, még elintézétlen ügydarabokat is. Egyébiránt t. szerkesztő ur legjobb belátása szerint majd eligazataná a dolgot, — én csak magára az elvre szorítkozom. *) Fogadja stb. Fejes László ügyvéd. vA íranczia család-tanács és a hazai A árvaügy országos rendezése. Gy árfá s Istvá n 7tieyyetörvényszéki ülnök űrtől. * (Folytatás.) A családtanács, ha czélszerünek látja, a gyámnak meghagyja, hogy bizonyos időben, de évenkint legfeljebb egyszer, az ellengyámnak *) Ezen felszólalást azon szives kérelemmel tesszük közzé: méltóztassanak lapunk t. előfizetői az indítványhoz hozzászólni,- mert ha t. előfizetőink ezélirányosabbnak látnák, hogy mi a kitüzvények helyett a beérkezett és kiosztott ügydarabok jegyzékét közöljük lapunkban, kötelességünknek ismerendjük kivánatuknak eleget tenni, annál is inkább, mivel magunk is belátjuk, hogy a valóban sok nehézséggel megszerezhető kitüzvények közlése vidéki előfizetőinkre nézve előnynyel nem mindég jár; gondolkoztunk is azon nem-e jobb volna lapunkat kedd helyett vasárnapon megjelentetni, de abban ismét a semmitőszék kitüzvényei gátoltak, melyeket csak vasárnap kaphatunk meg, és melyeket az esetben teljesen mellőznünk kellene, mert egy héttel később azok már érdekkel egyéltalán nem bírhatnak; a mellett azonban lapunk a vidékre mégis csak kedden esetleg szerdán juthatna el, ugy, hogy a czél, t. vidéki előfizetőinknek a kitüzvényekTŐli idejekorán! értesülése, ez esetben sem lenne elérhető. Ha azonban a kitüzvények helyett a kiosztások jegyzéket közulnok (mint azt Fejes urun kivül már több t. előfizetőnk indítványozta), mindenesetre elég jókor értesülnének t. előfizetőink ügyeiknek száma és előadójáról es akar e lapok szerkesztője, akár más pesti ügyvéd által megtetethetnék azon lépéseket, melyeket célszerűeknek hisv „ek. E lapok szerkesztője eleve is késznek nyilatkőzik minden ez irányban! megkeresésnek pontosan és gyorsan megfelelni. - A mi egyáltalán a „kioltások" közlését illeti, az nézetünk -szerint alig fog; nehéz-