Magyar külpolitika, 1938 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1938 / 10. szám - A Duna-medence jövője

MAGYAR KÜLPOLITIKA 11 körül. Nemcsak hogy érvényt nem szerzett a Pac-\ tum 8. cikkének, mely a fegyverkezések egyen!') korlátozását imperatív módon írja elő, hanem szinte mesterségesen erőltette a fegyverkezés terén az államoknak két külön kategóriába osztályozását: a világháborúban győztes államoknak mértéktelen szabadságot biztosított a felfegyverkezés terén, a vesztes államokat pedig igazságtalan lefegyverzésben tartotta. Ez a külön mértékkel mérés is nagyban aláásta a Nemzetek Szövetségének tekintélyét és mind képtelenebbé tette hivatása betöltésére. A status quo-hoz való merev ragaszkodásával, a kisebbségi sérelmek orvosulatlanul hagyásával, a fegyverkezési egyenlőtlenség mesterséges fenn tartására igyekezésével. a világháború győztesei érdekeinek egyoldalú istápolásával a Nemzetek Szövetsége az államok folyton nagyobb számát idegenítette el magától, mind többen unták meg a Nemzetek Szövetségének merevségét, egyoldalúságát, és az idején alkalmazott reformok elől való elzárkózását, úgy hogy ma már azok a nagy politikai vitás kérdések, melyek háborús összeütközésekre vezethetnek, amely háborús összeütközések megelőzése a Nemzetek Szövetségének képezné magasztos hivatását, a Nemzetek Szövetségének kikerülésével, attól teljesen függetlenül bonyolódnak le. Az olasz-abesszin és a japán-kínai háborús összeütközéseknek, valamint a spanyol belháborúnak eseteiben a Nemzetek Szövetsége még megkísértette ugyan a beavatkozást, az érdekelt álla mok azonban elzárkóztak irányadása elől. Ennek az elzárkózásnak egyik jellegzetes példája az a csúfos kudarc, mely a Nemzetek Szövetségét a szankciók kérdésében érte. Ausztria Németországba való bekebelezésének ügyébe, nemkülönben a szudétanémet, a lengyel és a magyar kisebbségeknek a Cseh-szlovák köztársaságtól való elszakítása kérdéseibe, továbbá a kapcsolatosan felmerült szlovák és rutén kérdésbe pedig már eg\Táltalán bele se szólhatott a Nemzetek Szövetsége, mert ezekben a problémákban az érdekeltek meg sem kérdezték a Nemzetek Szövetségét, úgy bonyolították és bonyolítják le ezeket a problémákat, mintha a Nemzetek Szövetsége nem is léteznék. Ma már a kisebbségeknek a Nemzetek Szövetsége által teljesen elhanyagolt ügye intézését a kisebbségek anyaországai vették kézbe, a háborúra ve zethető nemzetközi bonyodalmak békés úton való megoldása körül pedig a nagyhatalmak szorgoskodnak, mégpedig nemcsak azok a nagyhatalmak, melyek a Nemzetek Szövetségéből kiléptek, vagy attól elidegenedtek, hanem azok is, melyek még ma is a Nemzetek Szövetsége intézményes szószólói gyanánt szerepelnek. Középeurópa szemünk előtt rendeződik újra a Népszövetség befolyása nélkül, s a spanyol belháborút is anélkül liquidálják, hogy a Nemzetek Szövetsége csak hangját is hallathatná. A sárga faj egymás közötti leszámolása is a Nemzetek Szövetségének teljes alibije mellett megy végbe. Minden jel arra mutat, hogy a Nemzetek Szövetsége a halódás útján van Kétségtelen, hogy a világ teljesen napirendre fog térni felette, hacsak ennyi kudarc után az utolsó percben eréllyel és határozottsággal rá nem tér a kikerülhetetlen gyökeres reformok útjára és nem vétkezi le teljesen egyoldalúságát és pártosságát, amely irányzatokhoz való görcsös ragaszkodása az enyészet szélére juttatta. Kár volna a nagy eszmékért, melyek jegyében megalkották. A Duna-meclence jövője Irta: Ambrus Tibor Ami húsz évvel ezelőtt süket fülekre talált, ma egész Európa osztatlan helyeslése mellett halad a megvalósulás felé: a magyar igazság. De felesleges jelzővel szűkíteni a fogalom tartalmát, mert — ha egy kicsit a mélyére nézünk a dolgoknak — egyszerűen csak az igazság győzelméről van szó. Arról az igazságról, amelyet a természet megváltoztathatatlanul rögzített le a Duna vízrendszerében. Európának ezt a több kilométeres országútiát nem emberi kéz építette a népek használatára s emberi kéz nem is tüntetheti el Európa térképéről, de figyelmen kívül sem hagyhatja anélkül, hogy saját maga súlyos kárát ne vallja. Csak rövid pillantást kell vetnünk Európa tér képére, hogy leolvassuk arról a Dunának politikai alapelveket megszabó parancsait. A felső Dun?. mint az Alpok északi és a Német középhegység déli lejtőinek vízgyűjtője nem tűrheti meg, hogy harántsávosan ellentétetes érdekű országokra tagolódjon. Ezt az állapotot akarta megteremteni a saint-germaini béke, amely Ausztriát szembeállította a Németbirodalommal, nem is sejtve azt, hogy éppen ez a szembeállítás teszi elkerülhetetlenné Ausztria csatlakozását a Németbirodalomhoz. Gazdasági és politikai barátságban éppen úgy megélhetett volna a két állam egymás mellett, mint ahogyan súilódásinentesen éltek a világháború előtt. A felső Dunamedence egysége azonban nem tűr meg ölében egymással ellenségesen szembenéző országokat. Ahogyan uszították és mélyítették az ellentéteket, úgy siettették az egyesülést, ami ennek az évnek a folyamán meg is tör tént. Megkönnyítette az egyesülést a két ország népének azonossága. De ha egy idegen nép lakta volna is a felső Dunamedence keleti felét, akkor is előbb-utóbb egyesülnie kellett volna annak a német birodalommal, akár baráti szövetkezés, akár egyesülés formájában, mert a természet által egységesnek adott fö'dterületen ellenségek egy más mellett nem élhetnek. A régi Ausztria keleti határán kezdődik a Dunamedencc középső szakasza, amely még a felső szakasznál is kristályosabb egység. A nagy magyar Alfölddel a közepén vízgyűjtője ezen a szakaszon a Duna a Kárpátok déli és nyugati, az Alpok keleti, a dinári Alpok és a Balkán hegység északi lejtőinek. Nyugat felől aránylag nyilt a kapuja, de kapu volt ezer éven át. Kelet és Nyugat kapujának szimbólumává emelte a költői ihlet is: „Szabad-e Dévénynél betörnöm új időknek új dalaival?" Déli kapuja pedig — a Kazán-szoros és a Vaskapu, — a legtökéletesebb és legzártabb országkapu, amelyen a világtörténelem egész folyamán hadsereg soha betörni még csak meg sem kísérelt. A középső Dunamedence ideális egységében a magyarság ezer éven át megtartotta vezető sze repét, mert az itt élő népek tarka sokaságában az egyetlen, amely elhivatottságának magasabbrendü szemléletéig fel tudott emelkedni s nemzetiségeit a magukkal született természetes életfeltételek mellett boldogulni hagyta és segítette. Ezt a történelmi szerepet megingatta egyszer a tatárjárás, másfél évszázadon keresztül nem en-