Magyar külpolitika, 1937 (18. évfolyam, 1-11. szám)

1937 / 10. szám - A kisebbségi kérdés megoldása Közép-Európában. Francia álláspont

16 MAGYAR KÜLPOLITIKA A ruíhén autonómia Mint a pécsi egyetem kisebbségi intézetének kiadványa, a fenti címmel egy értékes tanulmány jelent meg a napokban, mely teljes joggal megérdemli úgy a magyar közönség, mint különösen a hivatalos körök figyelmét. Szerzője 1918 óta_, mint a Rákóczi népének, a gens fidelissimának, élő és vádoló lelkiismerete, mindenütt ott van, ahol szűkebb hazája sorsáról csak szó esik. Művében először is rámutat a Rutén-föld clszakításának politikai hátterére: hogy igyekeztek a franciák már kezdettől fogva megteremteni az orosz-cseh közös határt. Magyarország nemzetiségei közül a rutén »felszabaditásáért« nem rohant Párisba. Massarykék hiába próbálták rávenni ruténeinket, hogy szakadjanak el Magyarországtól. Ezért az amerikai ukrán irányzatú ruténekkel próbálkoznak és azok, feltolva magukat a hazai ruténség képviselőinek, sok puhítás után 1918 nov. 12-én Scrantonban, mint »amerikai rutén nemzeti tanács«, ^aláírják azt az eléjük dugott rezoluciót, mely szerint a magyarországi ruténség, mint külön állam, föderatív alapon csatlakozik Csehszlovákiához. Ez a határozat került aztán a békekonferencia elé, mint a hazai ruténség kívánsága. A magyarországi ruténségnek persze fogalma sincs arról, hogy ők mit határoztak — Amerikában. Ungváron megalakítják a »nemzeti tanácsukat«. A magyar kormánnyal megállapodnak önkormányzatuk ügyében. December elején a rutén falvak kiküldöttei Budapesten kongresszust tartanak, jóváhagyják ezt a megállapodást, egyhangú lelkesedéssel hangsúlyozva, hogy igenis a magyar állam keretén belül akarnak továbbra is maradni. Felállítják a rutén minisztériumot Budapesten, 1918 dec. 25-én becikkelyezik a rutén autonómiáról szóló törvényt. Majd elrendelik a tartománygyűlési választásokat, melyek 1919 március 8-án zajlanak le. Márc. 12-én tartja első ülését,a tartománygyűlés, mely szintén az anyaország melletti Jjűség jegyében folyik le. Mindezt drámai elevenséggel vetíti elénk $alogh-Beéry füzete, melynek főtanulsága az, hogy a hazai ruténségünk soha, még az 1918-i »őszirózsás forradalom« bódulatában sem ingott meg hűségében. Ruténjeink büszkék lehetnek arra, hogy még a cseh mesterkedés sem tudott olyan hazai rutén deklarációt produkálni, amelyben a hazai rutének el akarnának szakadni Magyarországtól. Ezalatt az itthoni események egyre szomorúbb irányt vesznek, 1919 márc. 21-én a nyakunkba szakad a vörös uralom, ezen a napon tartja utolsó ülését a rutén tartománygyűlés is. Hiába jelenti felsőbbségének Goodwin, a budapesti amerikai misszió vezetője, hogy bejárva a Rutén-földet, személyesen meggyőződött arról, hogy a rutének csak a magyar állam keretén belül tudnak boldoguljni, s hogy a már életbe léptetett rutén autonómia békés megegyezés útján jött létre, a május eleji békekonferencián a franciák kierőszakolják a Rutén-föld cseh megszállását. A nagyhatalmak a csehekkel szeptemberben megkötött saint-germaini szerződésben deklarálják — az amerikai rutén-ukrán rezolúció alapján, — Csehszlovákia és Ruténia únióját. Ez is messzemenő autonómiát biztosítana Ruszka-Krajnának, persze most már a Csehszlovák államon belül. De ez is, mint a csehek összes többi ünnepélyes kötelezettsége, csak nemzetközi politikai maszlagnak bizonyult. Hiába tiltakoztak a rutének a cseh megszállás ellen, hiába a Millerand-féle kísérőlevélben levő utalás a rutének autonómiájára, a csehek egyszerűen megszüntetik a Magyarország által már tényleg megadott autonómiát és gazdasági kiszipolyozásukkal a legnagyobb nyomorba döntik, kihalásra és kivándorlásra ítélik ezt a jobb sorsot érdemlő népet. A legújabban megadott úgynevezett autonómia, mint a napilapokból is jól tudjuk, szintén csak afféle politikai szemkitörlés, a rutén kormányzó, a melléje állított kormányzó tanáccsal, éppen úgy báb Prága kezében, mint azelőtt. Nemzetközi jog szempontjából tehát az a helyzet, hogy annak idején a csehszlovák és rutén állam, bizonyos, a nagyhatalmak által is garantált feltételekkel föderatív alapon társult. Mivel pedig az e^ik szerződő fél, a csehek, a feltételek legfontosabbikát, az autonómiát sem tartották meg, a másik szerződő félnek, Ruténiának joga van a föderációból kilépni, vagy ha ebben meg akarnák akadályozni, ezt akár fegyverrel is kikényszeríteni. Ruszka-Krajna nemcsak Csonkamagyarország ügye, hanem a cseh-szovjet katonai szerződés megkötése óta, mint a bolsevizmus betörési kapuja, a környező államoké, elsősorban Németországé és Lengyelországé is, sőt, mondhatjuk, az egész európai keresztény civilizációé is. Nagyon helyesen mondja munkája végén a szerző, hogy »a magyar közvéleménynek kell a magyar kormányt rábírnia, hogy ezzel a kérdéssel behatóan foglalkozzék, addig, amíg a megszállott területen a még bizakodó, ide-ide tekintő nemzedékek ki nem haltak és helyüket el nem foglalja egy reményét, a magyar testvérbe vetett reményét elvesztett nemzedék.« Sajnos, az 1919. óta elvesztett időt és elmulasztott alkalmakat már úgysem csinálhatjuk vissza. M AGYAR KÜLPOLITIKA KÜLPOLITIKÁT ÉS KÖZGAZDASÁGI FOLYÓIRAT Szerkesztő bizottság': dr. Faluhelyi Ferenc, egyetemi tanár, elnök; báró Madarassy-Beck Gyuln^ ft Magyar Revíziós Liga társelnöke; dr. Fali Endite, a. Magyar Revíziós Liga ügyvezető-igazgatója, Marius, Szász Menyhért főmunkatársakA szerkesztésért és kiadásért felelős: Csikszentmihályi Sándor László. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, VI., Aradi-utca 8. Telefon: 122-8-97. Kiadótulajdonos: Hungária Lloyd Lapkidaó Vállalat Részvénytársaság. Előfizetési ár: Egész évre 18 pengő. Külföldön az előfizetési ár kétszeres. Postatakarékpénztári számla: 16.123. »Admiral« nyomdai műintézet, Budapest, V., Hold-utca 10. Igazgató: Tábori H. László.